10. rész

~Zacky:

Syn szerelmes???  Mivan? Kibe?? Ugye…. ugye nem??
-Brian, mond hogy nem arról van szó, akire gondolok!
- Hát ha Linára gondolsz, akkor igen róla van szó! – mondta, mire én teljesen lefagytam. Ez teljesen megőrült? Ha minden igaz most készül elválni! A csajt meg alig ismeri pár napja!!
- Nem lehetsz ilyen hülye!
- Miért lennék hülye? Érzek valamit iránta, és ez van. Nem tudok ellene tenni. Csak félek. Félek, hogy ő is átver, hogy megint csak sérülni fogok.- mondta, olyan adag szomorúsággal és kétségbeeséssel a szemében, hogy megsajnáltam. Nem láttam még ilyennek. Magabiztos volt, tudta mit miért, hogyan csinál. Most meg itt ül előttem, összetörve, megalázva. Rossz ilyen szar állapotban látni.
- Tudod mit? Rád férne egy kis nyugalom. Mit szólnál, ha lelépnénk pár napra?- néztem  rá.-  Mi ketten elmegyünk LA-ba, kibérelünk két hotelszobát aztán kan buli. Felszedünk pár csajt, iszunk, meg persze bulizunk. Na?
Syn elég bizonytalannak látszott, úgyhogy tovább győzködtem. 
– A felvételeket elcsúsztatjuk pár nappal. Majd elintézem, Matt nélkülünk is tud számot írni Jimmyvel.
- Menjük. El kell szakadnom egy kicsit!- mondta. – De viszont most megyek. Mikor megyünk?
- Ma este érted megyek, haver.
- Oké, csá.- miután kiment, magam elé vettem a gépem, és kerestem valami jó szállodát, lefoglaltam egy lakosztályt két szobával, és összepakoltam néhány cuccot, majd  még felhívom Mattet és megdumálom vele is. Brian az egyik legjobb barátom, már évek óta.  Szüksége van a támogatásra, és én nem hagyom most cserben. 

~Syn:

Mély levegő, irány befele!
- Michelle! – a konyha felől hallottam hangokat, úgyhogy elindultam oda.
- Michelle, itt vagy? – a tűzhely előtt állt, főzött valamit.
- Beszélni akarok veled. – mondtam neki, de mint aki nem is hallotta, jött oda hozzám, átkarolt és meg akart csókolni. Nem hagytam neki, eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
- Michelle, el akarok válni! – mondtam ki habozás nélkül. Ő csak ledöbbenten nézett rám.
- Mivan? Most csak szivatsz ugye? – kezdett kikelni magából és egyre hangosabban beszélt hozzám.
- Nem, teljesen komolyan mondtam, válni akarok.
- Hát de miért? Nem úgy volt, hogy megbocsájtottál.
- De, azt hittem meg tudok, de nem fog menni. Kész ennyi volt, fogd fel. Nem hogy örülnél, nem leszel lekötve, azzal fekszel össze, akivel akarsz!!- kezdtem én is hangosabbra venni a formát.
- Brian, ne ordítozz velem!
- Akkor ordítozok a saját házamban, amikor akarok!  - kiabáltam rá, és egyáltalán nem érdekelt, hogy esetleg mások hallhatják. Leszarom. Ki nem állhatom ezt a nőt, és azt akarom, hogy minél hamarabb eltűnjön innen.
- Az a kis kurva az oka IGAZ? ? inden az ő hibája!! Tönkre tesz mindent!! - mondta.
- Nem, nem Karolina hibája!! Segített meghozni a döntést, és hálás vagyok neki, de még ha ő lenne az oka, akkor se lenne semmi közözd hozzá. Ennyi volt. És örülnék ha minél hamarabb eltakarodnál A HÁZAMBÓL!! – teljesen elborult az agyam. Elegem van belőle, kész!! Hogy mer így beszélni Lináról?? Mi köze van hozzá?? Nem, ezt nem tűröm.
Mielőtt még eldurvult volna a veszekedés, inkább leléptem. Egyből a telefonomért nyúltam és tárcsáztam egy számot.
-Zacky, ne várjunk estig. Induljunk! Most!- mondtam, de szerintem érezte az idegességet a hangomban, úgyhogy nem ellenkezett, hanem csak annyit mondott „5 perc és ott vagyok”, és le is tette a telefont.
10 perc múlva Zacky autója kanyarodott fel a kocsifeljárómra. Rögtön bebattantam és indultunk is.
-Syn, nem kéne amúgy valami ruha, vagy valami?- kérdezte Zacky.
- Egy pár napig nincs kedvem betenni a lábam abba a házba, úgyhogy majd veszek ami kell.
- Bejelentetted, hogy válni akarsz?
- Be. De most inkább ne beszéljünk erről!- mondtam, majd bekapcsoltam a rádiót, és beraktam egy random cd-t. Egy Slipknot album volt. Mindketten énekelni kezdtünk, és csak hajtottunk a főútón Los Angelesbe, hogy bulizzunk egy hatalmasat.

~Lina:

- Jimboo, leszakadnak a lábaiiiim!! –nyavalyogtam  Jimmynek. Egész nap házakat nézegettünk, és már nagy elfáradtam. Bár minden fájdalom ellenére sikerült találni egy megfelelő házat. Nem valami nagy, de nekem tökéletesen megfelel. 4 szoba, mindegyikhez külön fürdőszoba és gardrób, a nappali egybe van nyitva a konyhával és az étkezővel. Imádom, nagyon otthonos kis házikó.

Szerencsére 3 nap múlva be is költözhetek, úgy hogy sürgősen vissza kell mennem LA-ba hogy a régi albérletből elhozzam az összes cuccom, meg elintézzem a papírokat. A tulajjal már beszéltem, de Den-t a szobatársamat, még nem értesítettem a költözésemről.
- Mennyi az idő?- kérdezte Jimmy.
- Három negyed 5. Kezdek éhes lenni. Nem eszünk valamit?
- De. Főzöl?
- Ó nemár. Olyan fáradt vagyok. – a gondolat, hogy főzzek, csak jobban lefárasztott, de Jimmy kiskutya szemeinek ki tudna ellenállni.
- Na jó! De te vásárolsz be! Menjünk vissza Benhez, összeírom, mi kell, te meg szépen megveszed. – adtam az utasítást, mire ő csak kifigurázott, de rögtön el is indult Ben háza felé.
Miután Jimmy bevásárolt, elkezdtem főzni, ő meg a tévé előtt tespedt és nyávogott, hogy mikor lesz már kaja. Hirtelen megszólalt a telefonja, és mikor felvette kiment a lakásból. Kérdőn néztem utána, de elkönyveltem magamban, hogy biztos valami magán ügy, és csináltam tovább a tejszínes tésztát. Valami olasz kaja, és én imádom az olaszt. Nem tudom Jimbo szereti-e, de ez van, ezt kell szeretni. Mire kész lett a kaja, ő is visszatért.
- Ú, kész is? Akkor együnk!!- mondta izgatottan, és leült kajálni.
Kissé fúrta az oldalam, hogy ki hívta, úgyhogy úgy döntöttem megkérdezem, ha akarja elmondja, ha nem, nem.
- Ki hívott az előbb?
- Syn.- mondta lazán.
- De akkor miért mentél ki? – néztem rá hülyén. Ha ennyire lényegtelen, akkor miért titkolózott?
- Kissé lelki válságban van, és nem voltam benne biztos, hogy jó e, ha ezt te hallod.
- Mármint miért?
- Á, nem lényeges.- Utálom az ilyet. Amikor mondanak valami sokat sejtetőt, utána meg elhessegetik a témát.   
- Ha már felhúztad az agyam akkor folytasd is légyszi! – mordultam rá, kissé dühösen, mire ő csak bűnbánó szemekkel nézett rám.
- Mióta megismertünk, figyelem Briant. Valahogy furcsán nézett rád. Nem láttam még soha senkire így nézni. Nem tudtam mit látok a szemében, de ez valami új volt, valami más. Eleinte nem foglalkoztam vele, de azért még is kíváncsi voltam, mi lehet vele. Arra gyanakodtam, hogy tetszel neki, de aztán valamiért elhesegettem ezt a gondolatot. De most… –sóhajtott- úgy látszik igazam volt. – néma csendben hallgattam végig amit mondott. De az utolsó mondat lesokkolt. Hogy én tetszem Briannek? Ez valami poén ugye? Az nem lehet!
- Szórakozol, ugye?
- Nem, full komolyan mondom. El fog válni Michelltől, és kétségbe van esve, mert ő sem tudja, hogy mi ez most veled. Zackyvel lelépnek pár napra és kicsit kiszellőzteti a fejét.
- Értem. Nekem is jót fog tenni, ha egy darabig nem látom- mondtam, de még mindig le voltam sokkolva. Legszívesebben visítoznék örömömben, de egy Jimmy is itt van, kettő mi van ha mire Brian visszajön, már nem fog érezni semmit. Folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy mi van ha ez csak fellángolás, vagy ha csak össze van zavarodva Michelle meg a válás miatt.??
És én mit is érzek pontosan. Szeretnék vele lenni, megölelni, újra vele aludni. Azt akarom, hogy közel legyen hozzám. De ez az érzés megrémít. Túl sok rossz történt már velem ahhoz, hogy ilyen egyszerűen fejest ugorjak az ismeretlenbe. Nem sérülhetek többször. Azt nem bírnám ki.