9.rész

~~Megint bocsi, hogy multkor elmaradt a rész, és a maiért is bocsi, hogy ilyen későn hozom. Éjjeli bagoly vagyok, ilyenkor jön az ihlet!:D Remélem tetszik! Kommenteket ha tetszik, ha nem!!:)))

Ryuk.' xoxo


-----------------------------------------

~Syn: 
2 órája fekszek a földön, próbálok elaludni, de nem megy. Folyamatosan jár az agyam az elmúlt napokban történt dolgokon. Meghülyültem. Kész ennyi. De szerencsére Lina felnyitotta a szemem, mielőtt még lejárattam volna magam a „tervemmel”.
Most már viszont nem ártana aludni, de egyszerűen nem tudok.

- Lina?!- szólaltam meg halkan, de nem volt reakció.
-Lina? Ébren vagy?
-Nem!- válaszolt morgós hangon.
- Mit szeretnél?- mormogta. Milyen kis aranyos így. A feje a párnába temetve, álmosan… Bakker!  Miken jár az eszem…
- Nem tudok aludni. Nem nézünk valami filmet?- sóhajtott egyet majd felült az ágyon.
- Komolyan? Hajnal 3kor jut eszedbe filmet nézni?
- Jó, csak nem tudok aludni és hátha egy filmen el tudok aludni!
- Válassz valamit.
A szekrényéhez mentem, amin két polc tele volt jobbnál jobb filmekkel. Kiválasztottam egyet, valami horrort aztán beraktam a lejátszóba és elindítottam.  A földre ültem, a hátam pedig nekitámasztottam az ágynak. Lina az ágyon ült, majd mikor elkezdődött a film, és meglátta  a címét rögtön leugatott.
- Syn!! Az Átok????? Te most ugye csak szórakozol??- mondta kissé hisztérikusan.

- Nem. Ez volt az első ami a kezembe akadt! Mivan? Csak nem beijedtél?- kérdeztem egy önelégült vigyorral a fejemen.

- Őszintén? De! Félek a horrorfilmektől!- mondta majd a fejére húzta a takarót.
Sóhajtottam egyet, megállítottam a filmet, majd felálltam és befeküdtem mellé az ágyba.

- Öhm… Te mit csinálsz?- kérdezte, és az amúgy is nagy barna szemeit még nagyobbra nyitotta ki. Ez egyáltalán lehetséges? Hogy lehet valakinek ennyire szép szeme?

- Félsz, megvédelek. Ha nagyon ijesztő hozzám bújhatsz! – mondtam kicsit unott hangon, de be kell valljam, vágytam rá, hogy hozzám bújjon. Azt hiszem, hogy… Á mindegy. Hülyeség. Egy ilyen aranyos lánynak miért kellene egy ilyen seggfej mint én? Esélyem sincs.
Lina rám nézett, majd apró mosolyra húzódott a szája.
-Köszönöm.- mondta, majd közelebb húzódott. A fejét a mellkasomnak támasztotta, én pedig a vállánál átkaroltam és közelebb húztam magamhoz. Újraindítottam a filmet, és csak bámultam a képernyőre. Igazándiból fel sem fogtam mi történik a tévében, csak az érzéseimen járt az agyam. Meg olyanokon, hogy két napja még alig ismertem, most meg itt fekszem vele összebújva az ágyon, még ha csak azért is, mert fél. Jó érzés közel tudni magamhoz, hogy itt van a közelemben. De nem tudom, mit is érzek. Lehet csak egy fellángolás. Lehet, hogy ez mind csak Michelle miatt van, összezavarta az érzéseim és most az első szembejövő lányba beleszeretek? És vajon ő érez irántam valamit? Jó lenne tudni… Milyen furcsa. 10 perce még amiatt nem tudtam aludni, hogy egyfolytában a (nemsokára) ex feleségemen és az általa okozott meghülyülésemen gondolkodtam, most meg azon hogy lehet hogy szerelmes vagyok.
Gondolataimból egy villámlás zökkentett ki, amire Lina eléggé megrezzent. Akaratlanul is elnevettem magam rajta, mire ő csak durcásan rám nézett.
- Ne nevess! A két legrosszabb dolog, ami történhet, velem az most megtörténik. Horrort kell néznem, és közben vihar tombol!
- Jó, na. Bocsi. Nem akartalak kinevetni, csak olyan aranyos vagy ilyenkor. El sem tudom képzelni, hogy egy talpraesett lány, aki egy mérföldekre lévő országból költözött ide, szinte majdnem egyedül, az hogy félhet egy kis vihartól.- mondtam mosolyogva, de ő továbbra is csúnyán nézett rám.
- A kényszer nagy úr. Amúgy meg két éve élek a lakótársammal, Denissel. Tudod, hogy féltem éjszakánként, ha vihar volt. Ő meg mindig csak kiröhögött... -mondta.
- De én most itt vagyok veled, és nem kell félned! Megvédelek, de semmi rossz nem fog történni.
- Köszönöm. – közelebb bújt hozzám majd felemelte a fejét és egy puszit nyomott az arcomra. Visszafeküdt a mellkasomra, én pedig még közelebb húztam magamhoz.
Másnap reggel úgy ébredtem, hogy az oldalamon fekszem előttem, háttal nekem Lina szunyókál és a derekánál átkarolva tartom közel magamhoz. Nagyszerű érzés volt így felkelni.

~Lina:

Reggel egyedül ébredtem az ágyamban. Brian biztos már lelépett. Nem baj, de azért jó lett volna vele felkelni. Elkezdtem kikászálódni az ágyból majd elindultam le a konyhába. Mikor kiléptem a szobám ajtaján, égett szag csapott meg. Jóég? Mi történik ebben a házban? Beparáztam, majd hirtelen nagy csattanást hallottam a konyha felől. Oda siettem, és mikor benéztem az ajtón egy srác állt nekem háttal, ahogy láttam főzni próbált. Elősször azt hittem Ben az, de aztán észre vettem égnek meredő tincseit. Halkan mögé léptem, majd megböktem az oldalát és megszólaltam:
- Azt hiszem megtaláltam a szag forrását. Mit művelsz te itt?- eléggé megijedt, összerezzent kissé, de úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
- Azt hittem még alszol, és gondoltam csinálok valami reggelit. De sikeresen odaégettem a rántottát.
- Tudsz főzni?- kérdeztem, kissé elcsodálkozva.

- Hát ja. De ritkán szoktam. Mikor legutoljára főztem az még Michelle-nek volt, és egy háromfogásos vacsit dobtam össze. Most már meg egy rántottát se tudok…
- Majd belejössz újra. Ha minden igaz agglegény leszel, akkor meg viszont el kell látnod magad.- mondtam, és reménykedtem, hogy nem sértődik meg rajta.
- Ja, nem ehetek minden nap gyorskaját.- mondta nevetve.
- Egy rocksztárnak nem áll jól a háj.
- Én hájasan is jól néznék ki, nem de? Neked így is úgy is bejönnék…- mondta mire csak morogtam egyet. Valójában igaza van. Tetszik. Nem abban a fangirl, ohmájgád stílusban, hanem mint civil a civillel. Tetszik, sőt azt hiszem kezdek beleszeretni. De reménytelen, hiszen épp most akar elválni. Kétlem, hogy rögtön komoly kapcsolatra vágyna.
- Hát asszem’ ennek annyi. Csinálok valami szendvicset, jó?- nézett rám.
- Hagyjad csak. Majd megcsinálom. – mondtam majd nekiálltam szendvicset gyártani.
Kaja után Brian haza indult.
- Köszi az estét, Syn. -  mondtam neki, mire rám nézett és megölelt.
- Nincs mit, és én köszönöm. Amúgy meg szólíts Briannek, jó?
- Oké. Szia Brian!

Miután elment Ben csoszogott le az emeletről.
- Csináltál kaját? De ari vagy!
- Azt se tudtam hogy itthon vagy!- mondtam, mire csak nevetett.
- Őszintén, én sem tudom, hogy a rákba keveredtem haza.
- Ben, ráérsz ma?
- úú, bocsi, de nem. Lesz pár dolgom, amit még ma el kell intéznem. Miért?
- Ide szeretnék költözni, és gondoltam keresek valami lakást magamnak.
- Csajszi, el férsz itt is, nem kell elmenned!
- De, Ben! Már így is túl sokat élősködtem rajtad.
- Hát te tudod.
Miután végzett a kajával, elmosogattam, majd felhívtam Jimmyt.
-Szia, Jimmy. Lina vagyok.
- Halii.- szólt a telefonba, rekedtes hangon.
- Bocs, felébresztettelek?
- Igen, de semmi baj. Miért hívsz?
- Nincs kedved lakást keresni velem?
- Várj, várj! Ide akarsz költözni?- a hangja egyre élénkebb lett.
- Hát úgy gondoltam nem ártana. Mivel már itt van munkám,  ésszerűbb lenne ha itt laknék. Könnyebb úgy dolgozni, hogy az ügyfeleim a közelben vannak. Amúgy sem köt már semmi LA-hez.- mondtam, mire Jimmy vidám felkiáltott.
- Ezaz!! Persze hogy van kedvem. Egy óra múlva érted megyek, elmegyünk valami ingatlanügynökhöz és amit lehet meg nézzük!!- tervezte a programot.
- okéé. Szia Jimmy. Egy óra múlva.- letettem a telefont, majd elmentem készülődni. 


~Zacky:

- Ki a faszom???- arra keltem, hogy valaki konkrétan ráfeküdt a csengőre, és nem volt hajlandó leszállni róla. Mikor kinyitottam az ajtót Briannal teláltam szembe magam.
- Héj, haver! Beszélnünk kéne!
- Látod ezt én is így gondolom!- bejött, majd csináltam kávét és leülünk a nappaliban.
- Két dolgot is mondani akarok. Az egyik, hogy tegnap este, miután Linát hazavittem, ott maradtam nála. És hát ott is aludtam.
- Mivan? Te megőrültél??? Brian! Tudom mire akarod használni azt a lányt, és ne hogy azt hidd, hogy én ezt hagyni fogom!! Nem fogod tönkre tenni egy ártatlan lány lelki világát, hogy te elégtételt vehess a ribanc feleségeden.
- Megvárnád még befejezem?- kérdezte dühösen, mire csak bólintottam. – Köszönöm! Tegnap este mikor ott voltam nála, Linának sikerült felnyitnia a szemem. Rájöttem, hogy Michelle-t azzal bánthatom a legjobban, hogy ha elveszem tőle a hírnevet, mint Syn Gates felesége. Így hát úgy döntöttem, elválok tőle!
- Na végre tesó! Eszedhez tértél!- megkönnyebbültem, nem akartam, hogy szegény lánynak bármi baja lehessen Syn kis játszadozásaiból.
- Mit akarsz még mondani?
- Haver… Asszem’ szerelmes vagyok!