11. rész

~Lina:

A pár napból egy másfél lett. Másfél hete nem tudunk semmit Brianről és Zacky-ről. azért remélem, hamarosan hazatalálnak, és nem esik semmi bajuk.

Idő közben beköltöztem az új házamba, ami egyszerűen remek.
- Tudod min gondolkodom? – mondta Jimmy, a kanapémon fekve. Nem hogy segített volna pakolni…

- Na min?  - kérdeztem.
- Most, hogy már hivatalosan is itt laksz, tartanunk kéne egy üdvözlő bulit.
- Én nem érzem szükségét…- mondtam, de ő csak nézett rám, olyan arckifejezéssel, hogy „ezt most nem úszod meg”.
- Meg nem is ismerek itt rajtatok kívül senkit…- próbálkoztam tovább az indokkereséssel, de bár ne tettem volna…
- Na látod! Ez egy nagy gond! Majd én hívok meg ismerősöket, bemutatlak nekik és tádámm…már is lesznek új haverjaid.
- Ugye csak hülyéskedsz? És itt akarnád legalább tartani? – kérdeztem, és reménykedtem, hogy a válasz nemleges lesz.
- Még szép! – bakker.
- Várj, akkor most tisztázzuk. Azt akarod, hogy mikor még lényegében be se költöztem a házamba, mert mindenhol csak a dobozok állnak, hívjak meg  ide egy rakat embert bulizni, ráadásul olyanokat, akiket még ismerni se ismerek?!
-Pontosan! Hatalmas parti lesz! – ránéztem Jimmyre. Mint valami kis gyerek.
- Jó, de akkor piát te veszel és segítesz másnap takarítani!!
- okéééé!! Elmentem vásárolni. – felpattant a kanapéról és indult is ki.
Mondhatom remek.

Míg Jimbo vásárolt, én bepakoltam az összes dobozt az egyik üres szobába, és bezártam az ajtót. Tudom, nem jó megoldás, de kinek lenne most nekiállni gyors kipakolni őket?

Rev is hamarosan megérkezett egy rakat cuccal. Volt a zacskókban minden. Chips, popcorn, műanyag poharak, és eszméletlen sok pia. Vodka, abszint, whisky, likőrök, egy csomó sör meg még sok szirszar.
- Hangfalaid vannak? –kérdezte.
- őő, ja. Valamelyik dobozban, fent a szobában.
- Erősítő? Vagy valami?
- hogy ne lenne? Ott a laptop is, kösd rá.
Míg ő összerakta a hangrendszert, én kicsit pakolásztam még , a rágcsálnivalót tálakba raktam, az italok egy részét elraktam szem elől meg ilyenek.
- Te Jimbo. Egy hadseregre tervezted ezt a sok mindent, vagy mi?
- Ja, igen… Meghívtam egy pát embert. Mattet és Johnnyt is. Zackynek is dobtam egy sms-est, de kétlem, hogy felbukkannának. – mondta hatalmas lelkesedéssel, viszont én már nem voltam annyira izgatott. Nincs semmi bajom a bulikkal, ha 3-nál több embert ismerek ott, meg ha nem nálam van. Most meg idecsődül egy rakat ember, akiket még véletlen se ismerek, és tönkreteszik az új házam. Micsoda remek buli…

7 órakor csöngettek. Eléggé meglepődtem, mivel 9 órai kezdésre számítottam. Mikor kinyitottam az ajtót Mattel találtam szembe magam, oldalán egy kicsit alacsony, de nagyon szép lánnyal.

- Szia Lina. –Üdvözölt Matt. – Ő itt a menyasszonyom, Valary.
- Sziasztok! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! – mosolyogtam, majd bejöttek.
Még Matt Jimmyvel kezdett iszogatni, mi Valaryval egy-egy sörrel a kezünkben ültünk le a kanapéra és beszélgettünk.
- Na és, milyen a fiúkkal dolgozni? – kérdezte Valary.
- Őszintén, még fogalmam sincs. Mióta itt vagyok, nem sok mindenre haladtunk. Ők biztosan dolgoznak közben egyénileg, de a felvételek még nem nagyon kezdődtek el…
- Nem csodálkozom.- nevetett. –De nyugi, amint Brian és Zacky visszajönnek, nagy valószínűséggel elkezdődik a kemény munka. Hallom, neked is lesz bőven feladatod… Ének, zongora, menedzselés…
- Hát, igen. De nem bánom, szívesen segítek nekik, és hát meg kell mondjam, többet keresek így, mintha LA-ban maradtam volna.
- Megértem. És amúgy gondolkoztál már rajta, hogy esetleg később te is komolyabban foglalkozz a zenéléssel?
- Mikor fiatalabb voltam, igen. De mára már teljesen elvetettem a gondolatot.  Nem biztos, hogy sikeres tudnék lenni, de ha mégis, nem bírnám a felhajtást, nem nekem való a hírnév.
- Ez érthető. Engem is zavar, hogy ha megyünk valahova, léptem nyomon megállítanak, fotózkodnak. De hát egy híresség a párom, el kell fogadnom. –kuncogott.
Még egy ideig beszélgettünk, majd hirtelen elkezdtek özönleni az emberek. Mérges pillantásokat vetettem a szobán keresztül Jimmyre, aki csak megrándította a vállát, majd nevetve arréb állt. Remek.

***

A buli már vagy két órája tart, ahogy látom jól érzik maguk az emberek. Jimmy bemutatott pár haverjának, úgy hogy már nekem se annyira rossz. Épp Matt egyik barátjával beszélgettem, azt hiszem Aaron a neve. Eléggé jófej, viccces és nem mellesleg nem is néz ki rosszul…  Miközben beszélgettünk, hirtelen két kéz fonódott a derekamra és elkezdett húzni az emeletre vezető lépcső felé. A frászt hozta rám, nem tudtam ki lehet az, de mivel nem volt valami poén így háttal sétálgatni, megfordultam. Már jó pár emberre gondoltam, hogy ki lehet az, de egyik se jött be. Brian állt előttem teljes életnagyságban.

- Hát te? –Kérdeztem, miközben próbáltam kicsit hátrálni, mivel a derekam még mindig nem engedte el, és túlságosan is közel voltam hozzá.
- Beszélnünk kell. – csak ennyit mondott. Nem akartam ott megkérdezni, hogy miről, úgyhogy elindultam az emeletre, a szobámba, ő pedig jött utánam.
- Sikerült kibuliznod magad?-kérdeztem flegmán, amint becsukta maga mögött az ajtót. Kicsit ideges voltam rá, hisz egyik pillanatról a másikra eltűnt, most meg ide jön, hogy beszélnünk kell.
- Mondhatni. De rengeteget gondolkodtam…
- El tudom képzelni… -vágtam a szavába. – A sok ribi, akit összeszedtél mind gondolkodásra késztetett mi?
- Befognád egy kicsit? –kérdezte. Zaklatottnak tűnt, jobbnak láttam csendbe maradni, és meghallgatni mit akar.
- Egyébként is, egy nővel se feküdtem le. Nem vágytam rá… - ez egy kissé meglepett, nem nagyon tudtam hinni neki.
- De ez nem lényeg. Figyelj, - megfogta a kezem, leült az ágyamra, és lehúzott, hogy üljek én is le.
- … tudod, rengeteg minden zajlik le most a fejemben. Nem tudom mi van körülöttem.Túl gyorsan történtek a dolgok, túl zavaros minden, hogy rajtakaptam a feleségem, a válás, Te… Nem tudom mi történik velem. Eddig mindig meg tudtam oldani mindent egyszerűen, most meg kábé megzakkantam. Bosszút akartam állni a feleségemen!!? Szerinted normális vagyok? – költői kérdés, inkább nem válaszoltam…
- Hogy értetted az hogy én?
- Érzéseket keltesz bennem, amik megrémisztenek. Nem vagyok biztos, hogy ezek komolyak-e? Nagy rá a valószínűség, hogy most ez csak a válásom miatt van, amiatt hogy tönkre megy az életem, és próbálok kibúvót keresni. Te voltál az egyetlen olyan, akinek semmi köze nem volt Michellehez. Mint egy külön kis sziget. Ahol nem jutnak eszembe az emlékek. De viszont nem akarlak kihasználni, és nem akarlak megbántani. Az lenne a legjobb, ha elfelejtenénk egymást. Mármint az érzelmeinket, hiszen együtt fogunk dolgozni, de nem kéne, hogy kettőnk közt több legyen, mint munka kapcsolat.
A szavai a húsomba vágtak. Mélyen. Fájtak, de igaza van, be kell látnom. Nem lehet abból semmi jó ha most összejövünk. Hogy miért nem? Fogalmam sincs. De ha ő ezt akarja, hát legyen. De lehet, hogy már egy kicsit elkésett…