12.

Sziasztok, ma csak ilyen rövidet hoztam, de nemsokára hozom a második felét is.:)) Jó olvasást, remélem tetszik. Kommenteljetek!:)))

------------------------------------

Légy észnél Karolina! Ne hagyd, hogy játsszon veled! Tenned kell valamit, nem hagyhatod ennyiben. Tettes, üss, csinálj már valamit!

Csak ültem vele szemben, hosszú másodpercekig. Az agyam kattogott, tudtam, hogy tennem kell valamit. Lehet, hogy most teszek tönkre mindent, ami lehetett volna, de nem érdekel.

- Oké.

Csak ennyit mondtam, de láttam rajta, hogy ettől az egy szótól megszakad a szíve. Higgye csak azt, hogy nem érdekelt. Higgye, hogy nekem nem fáj, hisz nem jelentett semmit. Pedig jelentett, az a kevés is rengeteget. Hosszú idő után, ő volt az első, akiben egy szó nélkül megbíztam volna.

De miért is fájnának a dolgok? Minden olyan zavaros volt, nem történt semmi, csak együtt aludtunk, és kész. Nem töltöttünk hónapokat együtt, de még is, mégis valahogy mintha ezer éve ismerném, mintha nekem lett volna teremtve, bármilyen klisésen is hangzik. Ezt éreztem, és még mindig érzem, csak a csalódottság elnyomja.

Csak ültünk egymással szemben, de nem néztünk egymásra. Hirtelen Brian rám nézett, mondani akart volna valamit, de mielőtt megtehette volna, felálltam és kisétáltam a szobából.

Lementem a földszintre, ahol kezdett rendesen beindulni a buli… Hárman a kanapén voltak kidőlve, ketten szimplán a földön feküdtek. Puhányak. Nem bírták a Jimmy féle kiképzést. A többi ember azért még javában bulizott. A konyhába indultam valami piáért, de Jimbo karon ragadott és kiráncigált a kertbe. Remek, ma már másodjára hurcolnak el a saját bulimról… Az első nem sült el valami jól, lássuk mi lesz a másodikból.

- Láttam, hogy Briannel egy időre eltűntetek. Csak nem, volt egy kis akció?? – kérdezte pajzán vigyorral a fején.

- Pff, ne reménykedj. Épp most, hogy is mondjam, „szakított velem”. –lehet ezt tényleg szakításnak hívni? Hiszen nem is volt köztünk semmi… Na mindegy. Jimmy fejéről leszáradt a vigyor, és arckifejezése eléggé furára váltott. Az arcán aggodalmat vettem észre, de szemeiben viszont düh égett.

- Megverem. – csak ennyit mondott és már indult is volna, de elkaptam a karját és visszahúztam.

- Hülye vagy már megint. Nem versz meg te senkit. Szépen a seggeden maradsz, és nem szólsz semmit! Ne avatkozz bele, nem a te dolgod. Amúgy se tett olyan nagy dolgot, mert nem volt köztünk semmi. Igen tetszik nekem, sőt lehet hogy többet is érzek, de ő nem. És én ezt elfogadom. Ez van, nem tudok az érzések ellen mit tenni. Inkább csak hülye voltam, hogy hittem benne, hogy lehet belőle valami. – Hadartam, inkább magamnak, mint Jimmynek. Hiába mondtam ezt, még saját magammal is el kellett hitetnem, hogy nincs semmi bajom.