13. rész

Uhh, hát halihó! :) Újra itt. Bocsi a sok késedelemért, de a nyáron megpróbálok rendszeresen részt hozni! Nem húzom az időt, itt az új rész, remélem tetszeni fog. Már ha maradt még olvasóm... ://
Ryuk.' xoxo
------------------------------------------------------

Fogtam magam és visszamentem a házba, majd a konyhában a hűtőből kivettem magamnak egy sört. Nem szoktam alkoholt inni, de most valahogy erős késztetést éreztem, hogy igyak és kibulizzam magam. Azt az egy sört sok másik követte, aztán jöttek a felesek Jimmyvel, jó pár pohár whisky és kész. Képszakadás.

Másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Ahogy kikecmeregtem az ágyamból, amibe mellesleg fogalmam sincs hogyan kerültem be, lementem, hogy gyógyszert szerezzek magamnak. Ahogy lefelé indultam attól féltem, hogy rémes állapotban fogom a lakást találni, de hatalmas meglepetésemre nem. Nem mondom, hogy minden szépen rendben volt, de nagyobb káoszra számítottam. Sehol nem volt senki, kivéve Jimmy-t aki a kanapén feküdt. Nem akartam felébreszteni úgyhogy csendben a konyhába osontam, töltöttem magamnak egy pohár vizet, és bevettem egy erős fájdalomcsillapítót. Visszaosontam az emeletre és gyors lefürödtem majd felöltöztem. Mire kész lettem, hangokat hallottam a földszintről.

- Hát te?- lent Jimmy már nagyban a rendrakáson szorgoskodott.

- Megígértem hogy segítek, vagy nem?

- Igen, de azt hittem előtte még harcolnom kell veled egyet ezért.

- Na, inkább segíts. Egy fájdalomcsillapítót is adhatnál.

- A pulton van. – mutattam a konyha felé, majd én is hozzáláttam a rendrakáshoz. Nem sok mindent kellett takarítani. Csak az üres műanyag poharakat kellett kidobálni, néhány összetört poharat feltakarítani, meg az üres üvegeket összeszedni. Elég hamar készen is lettünk vele, 2 óra fele járt, mikor mind ketten fáradtan levágódtunk a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, majd csendben bámulni kezdtük. Egy félórányi agyfárasztó műsornézés után Jimbo rám nézett.

- Na, hogy tetszett a buli?

- Jó volt, csak nem sok mindenre emlékszem.

- Mennyi mindenre emlékszel? – nézett rám aggodalommal teli szemekkel. Nem értettem mi van vele.

- Hát a kertben beszélgettünk, utána inni kezdtünk. Ja igen, meg Zacky-re is emlékszem, azzal a csajjal, azzal a szőke cicababával akivel lelépett.

- Ennyi? Semmi másra nem??- kíváncsiskodott.

- Nem. Miért, kéne még valamire emlékeznem? – néztem rá, kissé összezavarodva.

- Áá, mindegy.

- Nem, ilyet nem játszol! Szépen most elmondod, hogy miről kéne még tudnom?!-  teljes testel felé fordultam, hogy jelezzem, hogy addig itt maradunk, míg ki nem nyögi amit mondani akart.

- Najó. Tegnap olyan hajnal 2 fele Brian lelépett.

- Olyan sokáig itt maradt? Azt hittem, hogy a beszélgetés után lelépett.

- Ja, de nem is ez a lényeg. Igazándiból ez azért érdekes, mert …- nagyon sóhajtott aztán folytatta,- egy csajjal ment el. Azt hiszem Brittani a csaj neve. De biztos csak egy ilyen egy éjszakás kaland. Nyugi, jó?

- Én teljesen nyugodt vagyok. Nem érdekel, még ha összejönnek se. Attól a ribanctól szed össze nemi betegséget, akitől csak akar. Most már nem zavar.  – és tudod mit, azt éreztem, hogy tényleg nem érdekel. Ezzel a tettével olyan mélyre ásta el magát a szememben, hogy már egyszerűen nem érdekel.

- Örülök, hogy jobban vagy. – mondta, majd hirtelen pityegni kezdett a telefonja, majd szinte azonnal az enyémre is érkezett egy üzenet.

„Nem ártana összeszedni magunkat és újra dolgozni kezdeni. Egy óra múlva stúdió! Matt.”

- Hát remek. – sóhajtottam. Még szerencse, hogy nagyjából tudom a számokat amik eddig megvannak.

- Hallod, én gyors hazaugrok, aztán egy fél óra múlva jövök érted, oké?

-Oké.

Ahogy Jimmy elment, újra csörögni kezdett a telefonom. Azt hittem megint Matt az, de tévedtem. Ismeretlen szám volt. Nem szoktam az ilyet felvenni, úgyhogy kinyomtam. Felmentem az emeletre, és átöltöztem, de amint kész lettem a telefonom megint csörögni kezdett. Megint kinyomtam, és visszamentem a nappaliba és leültem a kanapéra, Jimmyre várva, mikor egy SMS-em jött.

„ Könyörgöm Karolina, vedd fel! Beszélnünk kell!”

Semmi aláírás, vagy utalás hogy ki lehet, így hát megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. De valami nagyon piszkálta a csőrömet… A nevem magyarul volt leírva, és a többi rész is hiába volt angolul, nem használt rövidítéseket. Pedig manapság Amerikában már a nagymamák és nagypapák is szlengben írják az üzeneteket…

Ahogy ezen járt az agyam, dudálást halottam kintről, így hát gyors összeszedtem a telefonom, napszemüvegem, felhúztam a cipőm és mentem ki Jimmyhez.

10 perc múlva már a stúdióban voltunk. Matt már bent énekelt a mikrofonnál, a többiek meg kint üldögéltek, Zacky valamit írt, Johnny sörözött, Syn pedig gitározgatott. Jimmy leült Z mellé és együtt folytatták tovább az írást. Gondolom egy dalszöveg volt. Én csak csendben leültem egy távolabb eső fotelba, és némán Mattet figyeltem, ahogy az üvegfal mögött énekel. 

Több órányi munka után a srácok úgy döntöttek szünetet tartanak. Nem nagyon értettem, nekem miért kellett ott lennem, de Shadz azt mondta jöjjek. Hát itt vagyok. Brian pillantásait sikerült mindig elkerülnöm, a többiekkel pedig jókat poénkodtunk, beszélgettünk és itt-ott próbáltam nekik segíteni is. A szünet alatt mind kimentek kicsit cigizni, és bár én nem dohányzom, én is kimentem, mivel nem akartam egyedül bent maradni. Épp egy asztalnál üldögélve mesélt Johny egy régi bulizós sztorit, mikor megint elkezdett csörögni a telefonom. Ugyan az a szám, elegem lett, felvettem.

- Hello. Ki az? –szóltam a telefonba kissé halk, gyanakvó hangon.

- Végre Karolin!! - szólt valaki magyarul a telefonba. Teljesen ledermedtem. A fiúk is kíváncsian néztek rám.

- Hallo, itt vagy??? – szólalt meg újra a „valaki” a vonal túlsó végéről. Mostmár felismertem a hangját, éreztem ahogy az összes vér kifut a fejemből és lesápadok. Ez volt az a hang, amit soha nem akartam újra hallani.

- Te meg mi a francot akarsz??