14. rész

Hii guys!! Itt egy újabb rész, bár kicsit rövid, azért remélem örültök!! :)) Írjatok véleményt kommentben, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!! 

Ja igen... Nemsokára eléri az oldal az 1000 megtekintést!! Nagyon köszönöm nektek, hogy a sok kihagyás és késedelem ellenére, még mindig sokan vagytok, akik olvassátok a hülye képzelgéseim!

Mégegyszer nagyon köszönöm!!

Love ya all!!! <333

Ryuk.'

--------------------------------------------------------------

- Te meg mi a francot akarsz??

A hangom elgyengült, remegni kezdett, a szemem megtelt könnyel, de mégis a hatalmas düh, ami bennem fortyogott felülkerekedett rajtam. Csak az járt a fejemben, hogy nem sírhatom el magam.

- Figyelj, én csak beszélni szeretnék veled. Már majdnem két éve nem láttalak. Rohadtul hiányzol, szükségem van rád!!

- Nem érdekelsz. Két év eltelt. Sikerült túllépnem. Nem fogok többet veled kezdeni semmit. Kérlek, ne hívj többet. Szia! – mielőtt bármit is reagálhatott volna, leraktam a telefont. A többiek csak kikerekedett szemekkel néztek rám, előfordulhat, hogy kissé hevesen és kicsit hangosabban mondtam el az előbbi monológom, mint kellett volna.

- Ez mi volt? Vagy ki volt? – szólalt meg először Matt.

- Nem fontos. – vállat rántottam, majd mintha mi sem történt volna, visszaindultam a stúdióba.

- Ti nem jöttök? –kérdeztem a fiúkat, mire ők csak a fejüket rázták, de ők is visszatértek a munkához a stúdióban. 

Este miután Jimmy hazadobott, rögtön az emeletre mentem, előkaptam a laptopom. A Skype azonnal bejelentkezett, és én már hívtam is videó beszélgetésre egy otthoni barátnőm. Szerencsére elérhető volt, bár csodálkoztam, mivel itt éjfél van, ami azt jelenti hogy Magyarországon kb. reggel 9 van.  

- Szia Lina!! Olyan rég beszéltem veled!!! Mizu? Hogy vagy? Mesélj valamit!!

- Szia Anna. Bocsi, most nincs nagyon időm, ígérem, máskor beszélünk, most csak azt szeretném megkérdezni, hogy Tomiról mit tudsz?

- Mármint ’A’ Tomiról? Nem sok mindent. Nem beszéltem vele mostanában. Csak annyit tudok, hogy kidobta a csaját, mert terhes lett. De miért kérdezed?? Ugye nem akarsz megint… - a szavába vágtam, mielőtt még befejezhette volna.

- Nem, nem akarok semmit. Egyszerűen csak érdekelt… - a kis rohadék. Tudhattam volna, hogy ezért keresett meg, mert kidobta a csaja. Bezzeg akkor nem kellettem, mikor nekem hatalmas szükségem volt rá… De még is miért engem keres meg? Itt vagyok több ezer kilométerre tőle, két éve még egy szót se váltottunk. Miért pont engem talált meg? Van ezer meg egy ribanca otthon. Miért pont én?

*Másfél hónap múlva*

A srácok ez elmúlt öt-hétben remekeltek. Megírtak tizenegy, ismétlem 11 számot. Ez nem kis teljesítmény. Persze nem fog mind felkerülni az albumra, meg vannak még régebbről is számok, amik mindenképp fel fognak kerülni az albumra, úgyhogy most azon vitatkoznak a művészurak, hogy mi maradjon ki, és mi kerüljön fel. Közben persze párhuzamosan folynak a felvételek is, hiszen vannak tuti biztos befutók. Ahogy észrevettem, kezdenek kicsit fáradni a fiúk, szóval, mint a banda ’menedzsere’ úgy döntöttem, elvállalnak egy fellépést egy díjátadón, amin persze jelölve is vannak. Nemsokára indulunk, mindenki összepakolva, indulásra készen áll a kisbusz körül. Mindenki búcsúzkodik, kivéve engem és Briant. Igen, idő közben Zack és Jimmy is becsajoztak. Gena (Zacky barátnője), és Lilly (Jimmy barátnője) nagyon aranyosak, én bírom őket. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy nekem kellett annak lennem, aki megszakítja ezt az aranyos kis búcsúkört, de nem volt mit tenni.

- Jól van skacok. Irány a busz mindenki!!!

Miután nagy nehezen sikerült mindenkit betessékelni az autóba, elindultunk. Ez egyik hangtechnikus, Bill vezetett, mellette Matt ült, én hátraszorultam Jimmy és Johnny közé, mögöttünk pedig Zacky, Brian és az egyik hangszerekért felelős roady Trevis. Jó kis utazás lesz mondhatom, még szerencse, hogy csak egy órát kell velük kibírnom. Amint elindultunk jöttek a hülye poénok, sztorik és a többi, mikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy csend van. Körbenéztem, és azt láttam, hogy elől Mattet és Billt kivéve mindenki szunyál.  Ó Istenem, köszönöm!!

Az út többi része nyugodtan telt. Nem sokára megérkeztünk Hollywoodba a szállodánkhoz. Mindenki külön szobát kapott, kivéve a roady-kat.

Miután mindenki átöltözött, felfrissítette magát, indultunk is a csarnokba, ahola díjátadó lesz. Amint beléptünk a szervezők rögtön elkapták a srácokat, és vitték is őket próbálni egyet. Míg ők a színpadon voltak, én kerestem egy csendes zugot, ahol el lehetek, míg ők nem végeztek. A telefonom nyomkodtam, mikor egyszer csak valaki megjelent előttem. Egy vadidegen faszi volt az, és csak meredten bámult rám.

- Bocs, segíthetek? – kérdeztem tőle,  mire úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna.

- Ugh, bocsi. Kérdezni akartam tőled valamit, csak amint rád néztem kiment a fejemből, a szépséged miatt. - először ledermedve néztem rá, aztán nevetni kezdtem, de annyira, hogy a könnyem is kicsordult.

- Sajnálom, bocsi…. Bocsi. Csak ez életem legszarabb felszedős szövege!!- mondtam, mikor már kicsit lecsillapodott a nevetésem.

- Tudtam én!! Még szerencse, hogy erre az eshetőségre fogadtam. – biccentett egyet balra, majd mikor oda néztem két srácot láttam, ahogy kicsit se feltűnően minket bámulnak.

- ÁÁ , értem.

- Amúgy Jack vagyok. – nyújtotta felém a kezét.

- Én meg Caroline.

- Szeretném még egyszer letisztázni, hogy az előbbi szöveg, nem magamtól jött. Soha nem szoktam ilyen béna felszedős szövegeket használni.

- Akkor jó, már kezdtem megijedni.