15. rész

 Halihó! Újabb rész, remélem tetszik! Jól esne pár komment, látom ám, hogy olvastok!:DD Láttátok? Kijött a 'THIS MEANS WAR' videóklipp!! Szerintem nagyszerű lett! A rengeteg fan, ahogy halljuk, hogy énekelnek,kántálják a banda nevét, egyszerűen felemelő! Már nagyon vártam, és mot pedig egyfolytában újranézem... és újra és újra!:D Na befogom!!:DD

Jó olvasást!

Lova ya'll!

Ryuk'. xoxo

------------------------------------

- Nagyon örülök neki, hogy velem töltötted a délutánod. Én nagyon jól éreztem magam, és remélem te is. 

- Én is jól éreztem magam, és nagyon örülök, hogy feldobtad a délutánom, máskülönben csak ott ültem volna abban a sarokban, és a telefonoztam volna, míg el nem kezdődik a koncert. –mondtam nevetve Jacknek. A kissé kínos megismerkedésünk után elhívott egy közeli kávézóba. Nagyon jót beszélgettünk, élveztem a társaságát. Sok mindent meg tudtam róla. 25 éves, nem messze él innen, nyugat- Hollywood kertvárosi részében, rendezvény szervezőként dolgozik, azért is volt ott a díjátadó próbáján. Apropó díjátadó.

- Azt hiszem, lassan mindkettőnknek el kéne indulni, összekészülni. Két óra múlva kezdődik a díjazás, és hát hogy is mondjam, nő vagyok. Az a kinézet nem készül el magától.
- Jól van, rendben. – nevetett Jack, a kissé szarkasztikus megjegyzésemen. – Ha szeretnéd, visszaviszlek a hotelodba.
- Azt nagyon megköszönném. – mondtam neki, majd szólt a pincérnek és fizetett.
Mikor a szállásomhoz értünk Jack halkan megköszörülte a torkát, majd felém fordult.
- Tudod, én nagyon jól éreztem ma magam, és örülnék neki, ha máskor is találkoznánk.
- Rendben, majd meglátjuk. – mondtam neki, majd kiszálltam az autóból, és az épületbe siettem. Igazándiból jól éreztem magam Jackkel, de annyira nem, hogy randizni kezdjek vele. De lehet, hogy ő sem akar velem. Ki tudja, lehet csak barátkozni akar…
Amint felértem a szobámhoz, Zacky-vel találtam szemben magam.
- Jézus! Te meg merre jártál? Hirtelen csak eltűntél, azt sem tudtuk hol vagy, már mindenhol kerestünk! –mondta kissé idegesen.
- Ja el tudom képzelni… Ha annyira hiányoztam volna, akkor tudod van az a kis elektronikai cucc, azt hiszem mobilnak hívják…- mondtam, alig bírtam visszatartani a nevetésem.
- Azt… -kezdett volna magyarázkodni, de látta, hogy nincs esélye ezt kimagyarázni. – Jó, na igazad van. De azért aggódtunk.
- Elhiszem.
- Amúgy merre jártál? – kérdezte tőlem kíváncsian.
- Ömm, egy sráccal, akit most ismertem meg, elmentem kávézni egyet.
- Az jó, jól érezted magad?- kérdezte. Meglepődtem, hogy így érdeklődik. Igazándiból nem sokat beszélgettem még eddig Zackyvel, csak mikor együtt volt az egész banda.
- Igen, persze. Hogy ment a próba?
- Hát volt egy kis gond Johnny gitárjával, de semmi nagyobb baj.
- Akkor jó. Én most megyek és elkészülök. Mikor indulunk?
- Fél 9 kor találkozunk a lobbiban. –mondta, majd egyet bólintva elsétált.

Ahogy bementem, az órámra pillantottam. 7.45. Jó ég! Alig maradt időm elkészülni. Berohantam a fürdőszobába, gyorsan hajat mostam, majd azonnal, nagy erővel szárítani kezdtem, mert a majd’ derékig érő hajamat elég sokáig tart szárazzá varázsolni. Amint végeztem, gyorsan a bőröndömhöz mentem, és kivettem azt a pár darab ruhámat, amit birtokoltam. Nem vagyok az a kiöltözős fajta, úgy hogy nem sok ilyen elegáns ruhám van. De volt egy amit nagyon szerettem. Még csak egyszer volt rajtam, és az az este se úgy alakult, ahogy kellett volna, de attól a ruha még mindig tökéletes volt. Egy fekete magas sarkút vettem fel hozzá, egy gyöngysort és egy fekete kézitáskába raktam a telefonom, irataim, meg amire még szükségem lehet.

A fürdőszobába mentem, és egy enyhe sminket raktam fel magamnak. Sminkelni se nagyon szeretek, úgyhogy inkább csak a szememet hangsúlyoztam ki egy fekete tusvonallal a szempilláim felett, és már kész is voltam.

Pontosan fél kilenckor értem le a hotel aulájába. A srácok már mind ott voltak, magukhoz képest kiöltözve és ahogy a közelükbe értem mindegyikőjük rám pillantott, majd láttam rajtuk, hogy bennük akad a szó.

- Ennyire rosszul nézek ki?- kérdeztem tőlük, mire Zacky volt az első, aki feleszmélt, és megszólalt.
- Dehogy is, csak a farmersort és a bő zenekaros pólók után, nem gondoltuk volna, hogy így is láthatunk.- mondta kuncogva.
- Ja, nekem is fura…
- Miért, rohadt jól nézel ki!- mondta Jimmy, majd sorra a többiek is megdicsértek, kivéve Briant. Ő csak bámult rám hatalmas szemekkel, tetőtől talpig alaposan végigmérve.
- Magatokhoz képest ti sem néztek ki rosszul. – Mondtam nekik, de meg kell hogy valljam, mind iszonyatosan jól néztek ki így, „kiöltözve”. Kivéve Johhnyt és Zackyt. Ahogy észrevettem, őket annyira nem érdekelte, hogy milyen helyre mennek.

- Kössz. Indulhatunk?- nevetett Matt, majd elindult a kijárat felé.  Egy hatalmas fekete autó várt ránk a bejárat előtt, beültünk, majd pár perc múlva már a helyszínen is voltunk. A fiúkat egyből a „vörösszőnyeg” felé terelték, ahol a fotósoknak pózoltak egy kicsit, adtak néhány rövid interjút majd tovább mentek. Én addig a csapat többi részével hátul a díjátadó terembe mentem. Oldalra a színpad mellé vezettek minket, ahonnan majd végig nézhetjük a fellépést. Pár perc múlva elkezdték beengedni a rajongókat a nézőtérre.

Ahogy elkezdték kiosztani a díjakat, beszédeket mondani, egy-egy banda fellépett, én pedig a színpad oldalánál ültem. Kissé unalmas volt, persze az előadások jók voltak, de innen oldalról még sem akkora buli, mint ott lent a tömegben tombolva. Elegem lett, úgy döntöttem nem leszek tovább jó kislány, és üldögélek ott. Levettem a magas sarkúm és a táskámmal együtt Trevisnek adtam, aki azt mondta, hogy ő ott fog maradni, és szívesen vigyázott a cuccaimra. Egy gyors puszit nyomtam hálám jeléül az arcára, majd elindultam megkeresni, hogy hogyan is juthatnék ki a küzdőtérre. Kb öt perc bolyongás után találtam egy ajtót amire egy ’NÉZŐTÉR’ felirat volt festve, szerencsére nyitva volt, úgyhogy azonnal a tömeg elejére nyomultam, majd mikor a következő banda játszani kezdett a többi emberrel együtt ugráltam, buliztam. Nagyon jó érzés volt, nem tudtam, szabad e nekem ott lennem, de ott, akkor egyáltalán nem érdekelt. Csak ugráltam, vadultam, ami már iszonyatosan hiányzott. Persze voltam egyszer kétszer inni Jimmy- vel és a többiekkel, de az még sem olyan, mint több száz emberrel együtt egy emberként fel –leugrálni, énekelni a szöveget és élvezni minden egyes percet. Amint ez a banda végzett jött is a következő díj átadásának ideje. Az, amelyikben az A7x is érdekelt. Persze mi már tudtuk, hogy ők nyerik, de nagyon jó volt látni a tömeg, és a fiúk arcán is az örömöt, amikor kimondták a banda nevét. Átvették a díjat, mondtak egy rövid köszönőbeszéd – szerűséget, majd lesiettek a színpadról, hiszen pár percen belül ők jönnek a színpadra. Még egy díjat átadtak, majd az Avenged Sevenfoldot szólították a színpadra. A srácok azonnal a húrok közé csaptak, az ’Unholy Confession’-t játszották. Mindenki tombolni kezdett a nézőtéren, de nekem földbe gyökerezett a lábam. Egyszerűen nem ment. Nem tudtam levenni a szemem Synről. Ahogy beleélte magát a gitározásba, teljesen elfeledkezve a körülötte lévő világról, teljesen elvarázsolt. Teljesen más ember volt ott fent a színpadon, mint a való életben. Sokkal szenvedélyesebb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb.