3. rész

Brian szemszöge:

Végre sikerült zongoristát találnunk, méghozzá olyat, aki eléggé jó fej, vicces és nem mellesleg szép is. Igen, tudom feleségem van, de hát mégiscsak férfiból vagyok. Ahogy észre vettem nem csak szerintem van ez így. Zacky és Johnny se nagyon tudták levenni róla a szemüket.Zacky, az az egoista barom, hogy örült a fejének, mikor meglátta, hogy a lányon VU-s póló van! Meg is jegyezte Linának, hogy jó a pólója. Ő meg csak elpirult és valami olyasmit motyogott hogy: "szerencsét hoz!" Szegény lány, nagyon zavarban volt, de meg is lehet érteni. Ben elmondta nekünk, hogy mi vagyunk a kedvenc bandája és  a szemétláda nem mondta el neki, hogy velünk fog találkozni.
Ahhoz képest nagyon ügyesen játszott és később mikor beszélgettünk vele, látszódott rajta hogy szépen lassan feloldódott.
Miközben ezen gondolkoztam, megérkeztem a házamhoz, amiben "szerető feleségem" várt rám. Kiszálltam a kocsiból és bementem.
- Chelle! Megjöttem!
Semmi reakció. Még egyszer kiáltottam, de megint semmi. Elindultam körbe a lakásban, megnéztem a konyhát, nappalit, fürdőszobát, még mindig sehol semmi. Utolsó ötletként felmentem az emeletre, a szobánkba.
-Mi a jó büdös franc! Michelle te mi a f***t csinálsz? És ki ez a faszi?
Persze nem válaszolt, csak dadogott össze-vissza, persze nem is érdekelt volna a magyarázkodása. Mit lehetne azon magyarázni, tökéletesen láttam. Bakker! Komolyan képes a saját lakásomban, a saját ágyamban megcsalni valami jöttment pasival.
-Brian, sajnálom! Kérlek, beszéljük meg!
-Mit kéne megbeszélni, egy retkes ribanc vagy! Eddig csak szóbeszéd volt hogy megcsalsz de úgy látszik, most már tettél is azért, hogy ne csak pletyka legyen!- ordítottam, a dühtől már semmit sem láttam, így becsaptam magam mögött az ajtót, kirohantam a házból és sétálni indultam. 
Fogalmam sincs meddig sétálgathattam a városban, folyamatosan Michelle-en járt az agyam. Én szeretem őt. Pontosabban szerettem! Igazándiból fogalmam sincs mit érzek most. Első látásra szerelem volt a miénk. Úgy kezdtünk el randizgatni, hogy szinte egyáltalán nem ismertem. De valami megfogott benne. Soha nem éreztem az előtt olyat. Akkor azt hittem ez a szerelem. De honnan is tudhattam volna, hogy milyen érzés az, hiszen előtte nem nagyon volt benne részem. tinédzser koromban a lányok csak arra kellettek, hogy ne csak a szám lehessen nagy, hanem hogy bizonyítsak is. Aztán később mikor beindult a karrierünk, csak futó kapcsolataim voltak, nők akiket egy-egy koncert után szedtem össze. Kis ribancok, akikről nem volt nehéz lebeszélni a bugyit. Aztán jött Chelle. ő valahogy más volt. Megvakított a szerelem. Pedig minden barátom figyelmeztetett, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy neki csak a pénzem kell, meg a cím, hogy ő a híres Synyster Gates barátnője. Nem hittem nekik. Elhittem hogy szeret.
A dolgok jól alakultak, és 4 év járás után feleségül vettem. Alig egy éve vagyunk házasok. Azóta egyre több a pletyka, hogy megcsal. Főleg miután hazajöttem a turnékról, olyankor támadtak le, hogy már megint milyen pasikkal látták kavarni a feleségem. Én meg nem foglalkoztam velük, úgy gondoltam, egy kis flört belefér. Hiszén is csajozgattam a turnék alatt. Semmi komoly nem történt soha, nem lettem volna rá képes. Most már bánom. Atya úr Isten!! Hány száz jó nőt mulasztottam el miatta!! 
Hirtelen a Johnny's előtt találtam magam. A srácokkal gyakran járunk ide szórakozni. Nekem most viszont csak valami erős piára volt szükségem. Bementem, leültem a bárpulthoz és inni kezdtem. Már három sörrel végeztem, amikor úgy döntöttem, kell egy kis társaság. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam azt aki legelőször eszembe jutott.
- Mattiiiiiiiiiii!! Haveeer. Gyere a Johnny's-ba. Mondjuk mooooost!!- beszéltem a telefonba. 
- Syn, mi a franc bajod van, este hat van és te már seggrészeg vagy?
- Mesélnem kell, tesóó. Na gyeree!
- Bocs haver. Most nem megy. Dolgom van!
- Rohadj meeeeeeg.- mondtam, majd kinyomtam a telefont.
- Hmm, kit hívhatnék méég??- kérdeztem saját magamtól.Tárcsáztam a következő számot.
- Jimmmyy! Beszélnünk keell!!- ekkor vettem észre, hogy egy női hang beszél a telefonból. A rögzítő volt az- Bakker! Rohadjatok meg mind!!
Dühös lettem, inkább elraktam a telefonom, és rendeltem magamnak egy whiskey-t. Aztán még egyet és még egyet, és ez még így ment órákon át. 

*másnap reggel*

Egy teljesen idegen házban ébredtem. Ja, nem. Ez Ben háza. De hogy a francba kerültem ide? De ami még fontosabb, hogy rohadtul fáj a fejem. A konyha felől hangokat hallottam, így elindultam a hang irányába. Mikor a konyha ajtóba értem egy lányt láttam. Háttal állt nekem, éppen mosogatott valamit. Hosszú, barna haja volt, és nem volt más rajta, csak egy Pantera póló, ami elég nagy volt rá, meg gondolom alatta egy bugyi ( a póló takarta). Mit ne mondjak, elég jól nézett ki. Megköszörültem a torkom, mire felém fordult. Akkor vettem észre hogy a lány nem más volt mint Lina, a zongoristánk.
- Ó, hali Syn! Azt hittem még alszol.
- Szia, most keltem föl. Tudnál adni egy gyógyszert? Mindjárt meghalok, úgy fáj a fejem. 
- Persze, mindjárt adok egyet.- Két perc múlva egy pohár vizet és egy kis fehér pirulát tartott felém. Bevettem a gyógyszert, és reménykedtem hogy gyorsan hatni fog.
- És amugy hogy kerültem ide?- Kérdeztem Linát, hátha tud valamit.
- Tegnap este Ben elment találkozni pár ügyféllel. Elment a Johhny's előtt, téged meg pont akkor raktak ki onnan, mondván, hogy túl részeg vagy. Ben összekapart téged, és gondolta hazavisz, de magyaráztál neki valami olyat, hogy nem akarsz többet abba a házba bemenni, mert maga a sátán lakik benne, meg hogy az összes többi barátod is vele van, úgyhogy nem akarsz hozzájuk se menni. Úgyhogy Ben ide hozott. 
-Értem. Nem akarlak megsérteni, de te miért vagy itt? Ti... Bennel... hát érted... együtt vagytok?
-Nem, dehogy. Csak Ben felajánlotta, mivel most úgy mond itt dolgozom, hogy lakjak addig itt nála. Úgyhogy itt vagyok.
- Oké. Bocs, nem akartam tolakodó lenni.
- Ja, semmi baj. Én se akarok az lenni, de minden rendben van veled? 
- Miért kérded?
- Hát tegnap már 9 órakor kiraktak egy szórakozó helyről, nehogy összehány ott mindent, meg hát beszéltél furcsa dolgokat tegnap este...
- Mint például?- ÓÓ basszus. Kérlek Istenem, mond hogy nem árultam el semmit...
- Hát hogy a házadban a Sátán lakik, meg egy Michelle nevű lányról beszéltél, hogy te szeretted őt, meg ilyenek...
- Uh, bakker. Bocs, Michelle a feleségem, de nem akartalak ezzel traktálni.
- Nem, semmi baj. Ha szeretnél róla beszélni, szívesen meghallgatlak és ha tudok, akkor segítek... De csak ha szeretnéd.
- Köszi, nagyon aranyos vagy. Majd egyszer talán elmondom, de most még nem szeretnék róla beszélni, bocs.
- Nem gond, ahogy érzed!- mosolygott rám. Jó ég! Milyen aranyosan mosolyog. Ezt eddig észre se vettem. Hogy is vehettem volna észre, alig ismerem még. És amikor találkoztunk akkor is csak a munkával, meg a "szerelmemmel" voltam elfoglalva. Hogy lehettem ennyire hülye, picsába!!
-Föld hívja Synystert!! Hahóóó.- egyszer csak egy kéz ment el az orrom előtt, ami kizökkentett a gondolataimból.
- Bocs kicsit elbambultam...
-Vettem észre. - Nevetett. Ahhoz képest, hogy tegnap hogy megvolt illetődve, most eléggé lazán kezel engem, mintha évek óta ismerne.

Boldog Karácsonyt

Nagyon boldog és szeretetben gazdag Karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak/ idetévedőnek! Sok ajándékot, finom kajákat és szeretet teljes, meghitt ünneplést mindenkinek!!:)

2. rész

- A címet majd SMS-ben elküldöm. Kettőre érj ide, jó?
- Jól van. Szia!
Hát akkor  hajrá. Holnap mehetek le Huntingtonba. Ben még mindig nem árulta, hogy kinek kéne közremőküdnöm és így nem is vagyok annyira izgatott. Összepakolok pár cuccot, a kedvenc ruháimat és a laptopomat.
Másnap reggel a telefonom csörgésére keltem. Ben elküldte a címet. Nem  ismerem Huntington-t így nehéz lesz megtalálni. Na mindegy. Felkeltem, lezuhanyoztam , majd felöltöztem. A kedvenc Vengeance University-s pólómat vettem fel, hátha szerencsét hoz. Imádom azt a pólót, sok emlék fűz hozzá.
Délben úgy döntöttem, elindulok. Kb. másfél óra múlva meg is érkeztem a megadott címre. Megcsörgettem Bent, pár perc múlva kijött a hatalmas kék épületből és mikor észrevett hatalmas vigyor terült el az arcán. Odajött, megölelgetett.
- Lina, tudom hogy meg fogsz ölni, ha elmondom kikkel fogsz most találkozni, de megteszem inkább most, hogy ne legyél ennyire meglepődve, ha meglátod őket.
-Nyög már ki!
- Akiknek ma játszanod kell, az nem más mint az Avenged Sevenfold.
Leesett az állam, nem hittem a fülemnek. Azt hittem hogy csak szórakozik.
-Na, ne poénkodjál!
-Ez nem vicc. Igazándiból mennünk kéne, mert már várnak.
-Te hülye vagy?? Én be nem megyek oda!
Komolyan úgy éreztem hogy földbe gyökerezett a lábam. Nem bírtam megmozdulni. Ben cuki kutyaszemeinek, viszont nem tudtam nemet mondani.
-Na jó, de ezért még megfizetsz!!

Bementünk majd egy rövidebb folyosó után egy ajtóhoz értünk. Ben bement, majd utána én is. Hiába tudtam, mi vár rám bent, mégis elakadt a szavam mikor beléptünk.
-Srácok, ő itt Lina, jó barátom.
-Heló!- köszöntek mind szinte teljesen egyszerre, mosolyogva. Kuncogtam és visszaköszöntem.
-Sziasztok! Örülök hogy megismerhetlek benneteket!
-Mi is örülünk!- mondta Matt, majd egyesével odajöttek, megöleltek és bemutatkoztam. Természetesen mindegyikőjük a művésznevével mutatkozott be.
- Figyu, arról lenne szó, hogy Shads egy nyűgös kislány, és nem akarja lejátszani a zongora részeket, úgyhogy kéne egy kis segítség! - Zacky magyarázott nekem, én meg csak hülyén vigyorogtam. Még mindig nem tudtam felfogni, kikkel is találkoztam.
-Ja, jó persze. Segítek!
-Előtte tudnál nekünk valamit játszani. Csak hogy halljuk, hogy hogy játszol.
-Jó, persze. Mit játsszak?- kérdeztem.
-Amit csak szeretnél.
Egy japán énekesnő dala mellett döntöttem. Imádom azt a számot, és elég jól tudom játszani. A szám címe I Do.
Leültem és el kezdtem játszani. Kissé belemerültem a játékba, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy végig játszottam a számot. Mikor felnéztem 5 csodálkozó és 1 elégedett szempár nézett vissza rám.
-Woow. Azta. Hát. Ez király volt.- Szólalt meg végre Syn.
-Köszönöm.
-Látjátok, megmondtam hogy nagyon tud a csaj.- vigyorgott Ben.
Matt odajött hozzám és egy papírt nyújtott felém.
-Már csak ezt kell aláírnod, és kezdhetjük is a közös munkát!
-Hát akkor hajrá!- mondtam ,miközben aláírtam a papírt.

1. rész

-Halkítsd már le azt a szart, Denise!! Szeretnék koncentrálni!- kiabáltam át a szomszéd szobába. De persze mint mindig, ez most sem hatott. A drága lakótársam nyugisan hallgatta tovább a béna rap zenéjét. Nekem, meg mint mindig, most is van még munkám, pedig szombat van.  Már eléggé ideges voltam, úgyhogy úgy döntöttem, átmegyek a szobájába, és helyre teszem.
-Denise!!!-nyitottam be a szobájába.- Halkítsd már le lécci.
-Neeeem.!!!-kiabált mint egy ötéves, és az ágyán heverészett.
-Inkább bújj ide mellém, és élvezd kicsit a társaságom!- kacsintott.
- Álmodozz még!- Másfél éve ő a lakótársam. Többször próbálkozott be már nálam, de persze mindig elutasítottam... Kitartó egy srác, mit ne mondjak...
- Akkor viszont soha nem halkítom le!!! - visítozott.
- jól van. Harcolni szeretnél? Akkor hajrá!
Visszamentem a szobámba, a laptopomra rádugtam a két hatalmas hangfalam, és elindítottam az Avenged Sevenfol, Unholly Confession c. számát. Persze az én hangfalaim sokkal erősebbek voltak, mint az ő kis hifije, úgyhogy öt perc se kellet, és jött:
-Lehalkítottam. Örülsz? Most már te is lődd le ezt a szart.
Kihúztam a gépből a hangfalak kábelét, és bedugtam a fejhallgatóm. Kedvem támadt a7x-et hallgatni.
Denise-vel nagyon különbözik a zenei ízlésünk. Ő éjjel nappal 50Centet hallgat, meg hasonló "zenéket". Én meg metált és punkot minden mennyiségben. A zene és a takarítás miatt, nomeg persze Den próbálkozásai miatt szoktunk néha veszekedni, de amugy jól kijövünk. Jófej srác, de nem az esetem.
Végre sikerült elkezdenem dolgozni. Pár papírmunkát kellett megcsinálnom, meg neten foglaltam szobákat a megadott szállodában, mert nemsokára lesz a cégnek, aminek dolgozom, egy konferenciája, és a tárgyaló feleknek minőségi szállás kell. Megcsináltam azt is, és rögtön bejelentkeztem skype-ra. Mindig itt beszélek az otthoni ismerőseimmel, családtagjaimmal. Alig hogy bejelentkeztem, már is jött egy hívás. Rögtön elfogadtam. A bátyám volt az. A családomból, rajtam kívül ő az egyetlen aki nem Magyarországon él. 3éve kapott egy állásajánlatot egy Japán cégtől, és azóta ott él és dolgozik, mint profi fotós.
- Szia, Kevin! Miújság?
-Szia, Hugi. Nem sok minden, dolgozgatok. épp most fejeztem be egy magazinnak a címlapfotójának retusálását. Veled?
- Én meg foglaltam pár szobát. Konferencia lesz.
-Az jó. Na Figyelj. Nekem most sietnem kell, igazándiból azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy mikor tervezel haza menni, mert akkor én is úgy szervezem, hogy egyszerre legyünk otthon.
- Hát nem tudom. Az a baj, vagyis hát nem annyira baj, hogy egy hónap múlva lesz egy újabb megbeszélés és arra is egy csomó mindent le kell még szerveznem. Meg részt kell vennem pár tárgyaláson, úgyhogy fogalmam sincs, mikor tudnék haza jutni.
- Hát akkor jó munkát! Majd még beszélünk. Jó legyél! Szeretlek, szia.
-Énis szeretlek, szia. Vigyázz magadra.!
Épphogy befejeztük a beszélgetést, a telefonom kezdett el csörögni. Meglepődtem, mikor megláttam ki az. Már hónapok óta nem találkoztam Bennel.
-Hali, BenyBuny.- Jókis becenév, nem?
-Hello, Liiiina.-nevetett a telefonba.
-mizu Ben.? Rég nem hallottam felőled. Együtt vagy még Sarah-val?
- Nem, már egy hónapja kidobtam azt a picsát.
- Ben! Ne beszélj így egy nőről!!
- De ha egyszer az volt. Mindig csak vernyákolt, vásárolt meg fogyókúrázott. -nevetett  telefonba.
-akkor se!
-Jól van- jól van. Figyu, azért hívlak, mert lenne nekem egy kérésem.
-Ajjaj. Hallgatlak.-sóhajtottam.
- Arról lenne szó, hogy van zongoráznod kéne egy cd felvételhez. Tudom, hogy nem szoktál ilyeneket csinálni, de mikor azt kérték hogy ajánljak valakit, rögtön te jutottá az eszembe. Nagyon jól játszol, rettenetesen tehetséges vagy, és épp itt az ideje hogy bebizonyítsd.!
Régebben mikor Ben itt élt Los Angelesben, sokszor jártunk össze, és zenélgettünk. Neki volt zongorája, dobja, tudása. Nekem meg gitárom, és szintúgy tudásom. Nagyon jó kis idők voltak azok. Aztán Ben állást kapott, és Huntington Beachre költözött, Orange County-ba.
-De miért nem te játszol? És nincs Közelebb valaki? Biztos van a környéken száz másik ember, aki szívesen elvállalná.
-De ők nem biztos hogy olyan jók. Benned viszont tuti hogy nem csalódok. Amúgy meg eltörtem a kezem, ezért nem tudok játszani.
-Béna. Mit csináltál?
-Gördeszka.
-Ügyes!
-Tudom. Na elvállalod?
-Ajj, igen. Mikor kéne mennem?
- Hát valamikor a jövőhét hétvégén.
-Mennyi ideig tart ez? Mert akkor szabit kell kivennem.
-hát eléggé sok szám van. Meg még azért tanulnod is kell a számokat... Szerintem négy -öt nap. Vagy több.
- Oh, istenem. Maximum egy hét szabit tudok kivenni. De lehet hogy többet is sikerül, mert most csak olyan munkám van, amit itthonról is csinálni tudok. Na majd meglátom. Tudsz pár kottát küldeni?
-Sajnos nem. A srácok szeretnének először meghallgatni. Addig nem akarják, hogy láthasd a kottát. Bocsi.
-Oké, mindegy. Akkor majd szólj, ha menjek, meg küldj egy címet, hogy hova.
-Jólvan. Majd kereslek! Szia!
Letette. Atya úr Isten. Én még ilyet soha nem csináltam.... Hát kíváncsi leszek. Vajon kinek kell játszanom? Milyen stílus? Jól fogom csinálni? Ahogy ezeken gondolkodtam gyorsan lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyamba, és hamar el is aludtam.
Hát majd meglátjuk.

~Elöljáróban

Sziiasztok! Hát akkor bele is kezdek.  Imádom az Avenged Sevenfold-ot, abból is főleg Synyster Gates-t. Ígyhát úgy döntöttem, hogy írok róla egy fanfictiont. A leírás előtt megjegyezném, hogy mivel a sztoriban szereplő lány Magyarországról származik, ezért lesznek benne olyan beszélgetések, amik a történetben is magyarul zajlanak, de az összes többi beszéd képzeletben angolul van... :DD Ezeket a magyar részeket majd valahogy jelölni fogom (színes/vastag betű).

Lina egy Los Angelesben élő, 24 éves magyar lány. Már két éve él kinnt, egy LA-i cég gyakornokaként dolgozik. Egyik nap egy ottani barátja hívta fel, akivel már rég nem beszéltek. Ben egy, Lina számára furcsa kéréssel áll elő. A lány igent mond a felkérésre, de nem is gondolja, hogy ezzel a döntéssel élete 360 fokos furdolatot fog venni.
Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, akkor olvasd el a történetet. Ha tetszik, kérlek tudasd velem!:)

Nagy ölelés, puszi.
Ryuk.