-Halkítsd már le azt a szart, Denise!! Szeretnék koncentrálni!- kiabáltam át a szomszéd szobába. De persze mint mindig, ez most sem hatott. A drága lakótársam nyugisan hallgatta tovább a béna rap zenéjét. Nekem, meg mint mindig, most is van még munkám, pedig szombat van. Már eléggé ideges voltam, úgyhogy úgy döntöttem, átmegyek a szobájába, és helyre teszem.
-Denise!!!-nyitottam be a szobájába.- Halkítsd már le lécci.
-Neeeem.!!!-kiabált mint egy ötéves, és az ágyán heverészett.
-Inkább bújj ide mellém, és élvezd kicsit a társaságom!- kacsintott.
- Álmodozz még!- Másfél éve ő a lakótársam. Többször próbálkozott be már nálam, de persze mindig elutasítottam... Kitartó egy srác, mit ne mondjak...
- Akkor viszont soha nem halkítom le!!! - visítozott.
- jól van. Harcolni szeretnél? Akkor hajrá!
Visszamentem a szobámba, a laptopomra rádugtam a két hatalmas hangfalam, és elindítottam az Avenged Sevenfol, Unholly Confession c. számát. Persze az én hangfalaim sokkal erősebbek voltak, mint az ő kis hifije, úgyhogy öt perc se kellet, és jött:
-Lehalkítottam. Örülsz? Most már te is lődd le ezt a szart.
Kihúztam a gépből a hangfalak kábelét, és bedugtam a fejhallgatóm. Kedvem támadt a7x-et hallgatni.
Denise-vel nagyon különbözik a zenei ízlésünk. Ő éjjel nappal 50Centet hallgat, meg hasonló "zenéket". Én meg metált és punkot minden mennyiségben. A zene és a takarítás miatt, nomeg persze Den próbálkozásai miatt szoktunk néha veszekedni, de amugy jól kijövünk. Jófej srác, de nem az esetem.
Végre sikerült elkezdenem dolgozni. Pár papírmunkát kellett megcsinálnom, meg neten foglaltam szobákat a megadott szállodában, mert nemsokára lesz a cégnek, aminek dolgozom, egy konferenciája, és a tárgyaló feleknek minőségi szállás kell. Megcsináltam azt is, és rögtön bejelentkeztem skype-ra. Mindig itt beszélek az otthoni ismerőseimmel, családtagjaimmal. Alig hogy bejelentkeztem, már is jött egy hívás. Rögtön elfogadtam. A bátyám volt az. A családomból, rajtam kívül ő az egyetlen aki nem Magyarországon él. 3éve kapott egy állásajánlatot egy Japán cégtől, és azóta ott él és dolgozik, mint profi fotós.
- Szia, Kevin! Miújság?
-Szia, Hugi. Nem sok minden, dolgozgatok. épp most fejeztem be egy magazinnak a címlapfotójának retusálását. Veled?
- Én meg foglaltam pár szobát. Konferencia lesz.
-Az jó. Na Figyelj. Nekem most sietnem kell, igazándiból azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy mikor tervezel haza menni, mert akkor én is úgy szervezem, hogy egyszerre legyünk otthon.
- Hát nem tudom. Az a baj, vagyis hát nem annyira baj, hogy egy hónap múlva lesz egy újabb megbeszélés és arra is egy csomó mindent le kell még szerveznem. Meg részt kell vennem pár tárgyaláson, úgyhogy fogalmam sincs, mikor tudnék haza jutni.
- Hát akkor jó munkát! Majd még beszélünk. Jó legyél! Szeretlek, szia.
-Énis szeretlek, szia. Vigyázz magadra.!
Épphogy befejeztük a beszélgetést, a telefonom kezdett el csörögni. Meglepődtem, mikor megláttam ki az. Már hónapok óta nem találkoztam Bennel.
-Hali, BenyBuny.- Jókis becenév, nem?
-Hello, Liiiina.-nevetett a telefonba.
-mizu Ben.? Rég nem hallottam felőled. Együtt vagy még Sarah-val?
- Nem, már egy hónapja kidobtam azt a picsát.
- Ben! Ne beszélj így egy nőről!!
- De ha egyszer az volt. Mindig csak vernyákolt, vásárolt meg fogyókúrázott. -nevetett telefonba.
-akkor se!
-Jól van- jól van. Figyu, azért hívlak, mert lenne nekem egy kérésem.
-Ajjaj. Hallgatlak.-sóhajtottam.
- Arról lenne szó, hogy van zongoráznod kéne egy cd felvételhez. Tudom, hogy nem szoktál ilyeneket csinálni, de mikor azt kérték hogy ajánljak valakit, rögtön te jutottá az eszembe. Nagyon jól játszol, rettenetesen tehetséges vagy, és épp itt az ideje hogy bebizonyítsd.!
Régebben mikor Ben itt élt Los Angelesben, sokszor jártunk össze, és zenélgettünk. Neki volt zongorája, dobja, tudása. Nekem meg gitárom, és szintúgy tudásom. Nagyon jó kis idők voltak azok. Aztán Ben állást kapott, és Huntington Beachre költözött, Orange County-ba.
-De miért nem te játszol? És nincs Közelebb valaki? Biztos van a környéken száz másik ember, aki szívesen elvállalná.
-De ők nem biztos hogy olyan jók. Benned viszont tuti hogy nem csalódok. Amúgy meg eltörtem a kezem, ezért nem tudok játszani.
-Béna. Mit csináltál?
-Gördeszka.
-Ügyes!
-Tudom. Na elvállalod?
-Ajj, igen. Mikor kéne mennem?
- Hát valamikor a jövőhét hétvégén.
-Mennyi ideig tart ez? Mert akkor szabit kell kivennem.
-hát eléggé sok szám van. Meg még azért tanulnod is kell a számokat... Szerintem négy -öt nap. Vagy több.
- Oh, istenem. Maximum egy hét szabit tudok kivenni. De lehet hogy többet is sikerül, mert most csak olyan munkám van, amit itthonról is csinálni tudok. Na majd meglátom. Tudsz pár kottát küldeni?
-Sajnos nem. A srácok szeretnének először meghallgatni. Addig nem akarják, hogy láthasd a kottát. Bocsi.
-Oké, mindegy. Akkor majd szólj, ha menjek, meg küldj egy címet, hogy hova.
-Jólvan. Majd kereslek! Szia!
Letette. Atya úr Isten. Én még ilyet soha nem csináltam.... Hát kíváncsi leszek. Vajon kinek kell játszanom? Milyen stílus? Jól fogom csinálni? Ahogy ezeken gondolkodtam gyorsan lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyamba, és hamar el is aludtam.
Hát majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése