3. rész

Brian szemszöge:

Végre sikerült zongoristát találnunk, méghozzá olyat, aki eléggé jó fej, vicces és nem mellesleg szép is. Igen, tudom feleségem van, de hát mégiscsak férfiból vagyok. Ahogy észre vettem nem csak szerintem van ez így. Zacky és Johnny se nagyon tudták levenni róla a szemüket.Zacky, az az egoista barom, hogy örült a fejének, mikor meglátta, hogy a lányon VU-s póló van! Meg is jegyezte Linának, hogy jó a pólója. Ő meg csak elpirult és valami olyasmit motyogott hogy: "szerencsét hoz!" Szegény lány, nagyon zavarban volt, de meg is lehet érteni. Ben elmondta nekünk, hogy mi vagyunk a kedvenc bandája és  a szemétláda nem mondta el neki, hogy velünk fog találkozni.
Ahhoz képest nagyon ügyesen játszott és később mikor beszélgettünk vele, látszódott rajta hogy szépen lassan feloldódott.
Miközben ezen gondolkoztam, megérkeztem a házamhoz, amiben "szerető feleségem" várt rám. Kiszálltam a kocsiból és bementem.
- Chelle! Megjöttem!
Semmi reakció. Még egyszer kiáltottam, de megint semmi. Elindultam körbe a lakásban, megnéztem a konyhát, nappalit, fürdőszobát, még mindig sehol semmi. Utolsó ötletként felmentem az emeletre, a szobánkba.
-Mi a jó büdös franc! Michelle te mi a f***t csinálsz? És ki ez a faszi?
Persze nem válaszolt, csak dadogott össze-vissza, persze nem is érdekelt volna a magyarázkodása. Mit lehetne azon magyarázni, tökéletesen láttam. Bakker! Komolyan képes a saját lakásomban, a saját ágyamban megcsalni valami jöttment pasival.
-Brian, sajnálom! Kérlek, beszéljük meg!
-Mit kéne megbeszélni, egy retkes ribanc vagy! Eddig csak szóbeszéd volt hogy megcsalsz de úgy látszik, most már tettél is azért, hogy ne csak pletyka legyen!- ordítottam, a dühtől már semmit sem láttam, így becsaptam magam mögött az ajtót, kirohantam a házból és sétálni indultam. 
Fogalmam sincs meddig sétálgathattam a városban, folyamatosan Michelle-en járt az agyam. Én szeretem őt. Pontosabban szerettem! Igazándiból fogalmam sincs mit érzek most. Első látásra szerelem volt a miénk. Úgy kezdtünk el randizgatni, hogy szinte egyáltalán nem ismertem. De valami megfogott benne. Soha nem éreztem az előtt olyat. Akkor azt hittem ez a szerelem. De honnan is tudhattam volna, hogy milyen érzés az, hiszen előtte nem nagyon volt benne részem. tinédzser koromban a lányok csak arra kellettek, hogy ne csak a szám lehessen nagy, hanem hogy bizonyítsak is. Aztán később mikor beindult a karrierünk, csak futó kapcsolataim voltak, nők akiket egy-egy koncert után szedtem össze. Kis ribancok, akikről nem volt nehéz lebeszélni a bugyit. Aztán jött Chelle. ő valahogy más volt. Megvakított a szerelem. Pedig minden barátom figyelmeztetett, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy neki csak a pénzem kell, meg a cím, hogy ő a híres Synyster Gates barátnője. Nem hittem nekik. Elhittem hogy szeret.
A dolgok jól alakultak, és 4 év járás után feleségül vettem. Alig egy éve vagyunk házasok. Azóta egyre több a pletyka, hogy megcsal. Főleg miután hazajöttem a turnékról, olyankor támadtak le, hogy már megint milyen pasikkal látták kavarni a feleségem. Én meg nem foglalkoztam velük, úgy gondoltam, egy kis flört belefér. Hiszén is csajozgattam a turnék alatt. Semmi komoly nem történt soha, nem lettem volna rá képes. Most már bánom. Atya úr Isten!! Hány száz jó nőt mulasztottam el miatta!! 
Hirtelen a Johnny's előtt találtam magam. A srácokkal gyakran járunk ide szórakozni. Nekem most viszont csak valami erős piára volt szükségem. Bementem, leültem a bárpulthoz és inni kezdtem. Már három sörrel végeztem, amikor úgy döntöttem, kell egy kis társaság. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam azt aki legelőször eszembe jutott.
- Mattiiiiiiiiiii!! Haveeer. Gyere a Johnny's-ba. Mondjuk mooooost!!- beszéltem a telefonba. 
- Syn, mi a franc bajod van, este hat van és te már seggrészeg vagy?
- Mesélnem kell, tesóó. Na gyeree!
- Bocs haver. Most nem megy. Dolgom van!
- Rohadj meeeeeeg.- mondtam, majd kinyomtam a telefont.
- Hmm, kit hívhatnék méég??- kérdeztem saját magamtól.Tárcsáztam a következő számot.
- Jimmmyy! Beszélnünk keell!!- ekkor vettem észre, hogy egy női hang beszél a telefonból. A rögzítő volt az- Bakker! Rohadjatok meg mind!!
Dühös lettem, inkább elraktam a telefonom, és rendeltem magamnak egy whiskey-t. Aztán még egyet és még egyet, és ez még így ment órákon át. 

*másnap reggel*

Egy teljesen idegen házban ébredtem. Ja, nem. Ez Ben háza. De hogy a francba kerültem ide? De ami még fontosabb, hogy rohadtul fáj a fejem. A konyha felől hangokat hallottam, így elindultam a hang irányába. Mikor a konyha ajtóba értem egy lányt láttam. Háttal állt nekem, éppen mosogatott valamit. Hosszú, barna haja volt, és nem volt más rajta, csak egy Pantera póló, ami elég nagy volt rá, meg gondolom alatta egy bugyi ( a póló takarta). Mit ne mondjak, elég jól nézett ki. Megköszörültem a torkom, mire felém fordult. Akkor vettem észre hogy a lány nem más volt mint Lina, a zongoristánk.
- Ó, hali Syn! Azt hittem még alszol.
- Szia, most keltem föl. Tudnál adni egy gyógyszert? Mindjárt meghalok, úgy fáj a fejem. 
- Persze, mindjárt adok egyet.- Két perc múlva egy pohár vizet és egy kis fehér pirulát tartott felém. Bevettem a gyógyszert, és reménykedtem hogy gyorsan hatni fog.
- És amugy hogy kerültem ide?- Kérdeztem Linát, hátha tud valamit.
- Tegnap este Ben elment találkozni pár ügyféllel. Elment a Johhny's előtt, téged meg pont akkor raktak ki onnan, mondván, hogy túl részeg vagy. Ben összekapart téged, és gondolta hazavisz, de magyaráztál neki valami olyat, hogy nem akarsz többet abba a házba bemenni, mert maga a sátán lakik benne, meg hogy az összes többi barátod is vele van, úgyhogy nem akarsz hozzájuk se menni. Úgyhogy Ben ide hozott. 
-Értem. Nem akarlak megsérteni, de te miért vagy itt? Ti... Bennel... hát érted... együtt vagytok?
-Nem, dehogy. Csak Ben felajánlotta, mivel most úgy mond itt dolgozom, hogy lakjak addig itt nála. Úgyhogy itt vagyok.
- Oké. Bocs, nem akartam tolakodó lenni.
- Ja, semmi baj. Én se akarok az lenni, de minden rendben van veled? 
- Miért kérded?
- Hát tegnap már 9 órakor kiraktak egy szórakozó helyről, nehogy összehány ott mindent, meg hát beszéltél furcsa dolgokat tegnap este...
- Mint például?- ÓÓ basszus. Kérlek Istenem, mond hogy nem árultam el semmit...
- Hát hogy a házadban a Sátán lakik, meg egy Michelle nevű lányról beszéltél, hogy te szeretted őt, meg ilyenek...
- Uh, bakker. Bocs, Michelle a feleségem, de nem akartalak ezzel traktálni.
- Nem, semmi baj. Ha szeretnél róla beszélni, szívesen meghallgatlak és ha tudok, akkor segítek... De csak ha szeretnéd.
- Köszi, nagyon aranyos vagy. Majd egyszer talán elmondom, de most még nem szeretnék róla beszélni, bocs.
- Nem gond, ahogy érzed!- mosolygott rám. Jó ég! Milyen aranyosan mosolyog. Ezt eddig észre se vettem. Hogy is vehettem volna észre, alig ismerem még. És amikor találkoztunk akkor is csak a munkával, meg a "szerelmemmel" voltam elfoglalva. Hogy lehettem ennyire hülye, picsába!!
-Föld hívja Synystert!! Hahóóó.- egyszer csak egy kéz ment el az orrom előtt, ami kizökkentett a gondolataimból.
- Bocs kicsit elbambultam...
-Vettem észre. - Nevetett. Ahhoz képest, hogy tegnap hogy megvolt illetődve, most eléggé lazán kezel engem, mintha évek óta ismerne.