7.rész

~~Surprise!! Mivel mostanában nem hoztam részt, úgy gondoltam most a hétvégén kettőt is kirakok! Remélem örültök!:D Próbálok egyre hosszabb részeket írni, nem pedig olyan kis rövideket mint eddig.:)) Remélem tetszeni fog, várom a kommenteket!:)) 
Ui.: a káromkodásokért bocsánat, lesznek még párszor, de nincs kedvem mindig kicsillagozni őket! Úgyhogy még egyszer bocsi!:]

Ryuk.' xoxo

---------------------------------------------------------------

~Synyster:

Tényleg beteg lennék? Van értelme annak, amit csinálni akarok? Miért is akarom ezt tenni vele? Biztos vagyok én ebben? Szedd össze magad hülye gyerek! Még szép hogy biztos vagy! Ez a picsa tönkretett! Szenvedtem és most ő is szenvedni fog. Igazándiból még nem tudom, mit fogok vele tenni, csak azt akarom, hogy neki is fájjon úgy, mint nekem!                      Elszívtam a cigim, majd visszamenetem a stúdióba. Bent a srácok már a számokról beszélgettek, meg a már meglévő számokat tanulmányozták. Egyetlen ember nem volt bent a szobában.
  - Michelle hová lett?- néztem a srácokra, mire azok csak a vállukat rándították.
  - Nem tom. Le kellett lépnie valahova, asszem.- mondta Jimmy majd bement a dobokhoz.
  - Matt! Figyelj! A szám, amit múltkor mutattál. Mi is volt a címe?

- A Dear God-ra gondolsz?        

- Ja-ja, az! Na, megírtam hozzá a dobtémát.
- Mutasd haver!
Lassú ritmust kezdett Jimmy játszani, nem volt túlbonyolítva. Egyszerű és ritmusos dobtéma volt, tökéletesen illett a Matt által megírt gitárhoz. Zacky a gitárjáért és a szám kottájáért nyúlt, majd jelzett a dobok mögött ülő Revnek, hogy kezdje előről, majd játszani kezdett, Matt pedig énekelni. Én is felkaptam egy gitárt, Zacky mellé ültem, és én is beszálltam. Rohadt jól hangzott. Lassú volt és érzelmes. A szövege is remekül illett a számhoz és hozzánk is, hiszen nagyon jól tudjuk, milyen távol lenni a szeretteinktől… hm. Ezen gondolkoztam, amikor észrevettem, hogy a kotta szerint a szóló rész következik. Próbáltam rögtönözni valamit, de nem nagyon jött össze. Mindegy, kiindulási pontnak jó lesz.
Miután befejeztünk Jimmy ki jött a doboktól, leült közénk és Mattre nézett.
   - Tudod min gondolkozom?
   - Mondjad haver!
  - Ebbe a számba jól bele illene egy női hang is.
  - Csajvokál?
- Az hát!
- Nem is rossz ötlet, de ki?- szólalt meg Zacky és érdeklődve nézett körbe, hátha van valakinek valami ötlete.
Jimmy sandán Linára nézett, aki viszont úgy tett, mintha ott se lenne.
  - Nekem van egy ötletem!- mondta Jimmy majd Linához pattant és berángatta a fülkébe ahol a mikrofon áll.
- Énekelj!- parancsolt rá a lányra, aki csak megszeppenten állt a mikrofon előtt.
  - Na menni fog! Úgy mint tegnap!
  - Jó de akkor azt hittem egyedül vagyok!
  - De aztán a közös zenélésnél is ment!
- Mit énekeljek?- sóhajtott és kissé unott és rémült szemekkel nézett Jimmyre.
- Amit tegnap! Az nagyon jó volt!
Lina még sóhajtott egyet, majd énekelni kezdett. Ismerős volt a dal, de nem ez volt a lényeg. Nagyszerű hangja van a kiscsajnak! Kissé mély hangja volt, de mégis nőies, és ha kellett, a magas hangokat is remekül kiénekelte. Egy lassú számot énekelt, hasonlót, mint amihez vokáloznia kéne. Ahogy végig énekelte, Matt rögtön beszaladt hozzá, kezébe nyomta a kottát, és a Dear Godot is elénekeltette vele. Figyeltem ahogy énekel, egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Éneklés közben becsukta a szemét, teljesen átadta magát a dalnak. Jó volt nézni, ahogy énekel és érezni lehetett a hangján, hogy tökéletesen átérzi azt, amiről ez a dal szól. A távollétet, a szeretteink hiányát, ő is nap, mint nap megélheti és ez sütött róla éneklés közben.
A szám végénél, az utolsó refrént nem rendesen énekelte, hanem egy-egy szót hosszan elnyújtva, hangját felntebb, lentebb vitte és helyenként rekesztett is, ami összességében rohadt jól hangzott. És ez ösztönösen jött ebből a pici lányból! Képtelen vagyok elhinni, hogy egy ilyen visszahúzódó lány, hogy képes ilyen érzelmes és eszméletlen jó rögtönzéseket kiadni magából. Teljesen elkábított.


~Lina:

- Bocsi, kicsit elcsesztem a végét. Fogalmam sincs honnan jött, csak egyszerűen kikívánkozott belőlem!- néztem fel rájuk, és idegességemben az ujjaimat tördeltem.
   - Hülyéskedsz? Ez kibaszott jó volt!- ugrott fel Zacky, mire Matt is felállt, mellém sétált átkarolt, majd óvatosan mosolyogva mondta:
  - Ennél jobbat még életemben nem hallottam! Teljesen őszintén mondom! Lina, azt hiszem a többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon örülnénk, ha a zongorás mellett énekelnél is az albumon!
  - Hát srácok…
  - Nem muszáj, ha nem akarsz, már így is rengeteg mindent teszel értünk. A zongora, a menedzselés… De azért örülnénk, ha elvállalnád.
- Legyen! –egyeztem bele. Mire Jimmy felpattant, megölelt, majd felkiáltott:
- Ezt meg kell ünnepelni!
Matt ránézett:
  - Johnny’s?
  - Johnny’s!!- kiáltott Jimmy, és majd megfogta a csuklóm, kirántgatott a kocsijához.
 A többiek is jöttek utánunk, és mindenki beült a saját autójába és elhajtott. Mivel én gyalog jöttem ide, Jimmy felajánlotta, hogy elvisz. Mikor odaértünk, már mindenki bent ült egy bokszban, ahogy Jimmy mondta, ez hivatalosan is az ő bokszuk. Hát elég sokat járhatnak ide… Mindenki rendelt magának valami piát. Elég ütős dolgokat rendeltek, én viszont csak egy sört kértem. Synyster nem is hagyta szó nélkül:
- Csak sör?? Naa ünneplünk! Nehogy már csak te ne idd le magad!
- Bocs, de én nem szoktam inni. Maximum sör. Ennél több nem. – néztem rájuk komolyan, mire jött a szokásos kérdés.
    - Miért? – nézett rám Johny kissé aggódva.
- Lényegtelen, nincs különösebb oka! Csak egyszerűen nem látom értelmét annak hogy seggrészegre igyam magam, és úgy tegyek dolgokat, amiket megbánhatnék, másnap pedig ne emlékezzek semmire.
- Hát te tudod. Én viszont részegre iszom magam, nem fogok emlékezni semmire és még az is lehet, hogy olyan dolgot teszek, amit később nagyon-nagyon megfogok bánni. De tudod mit? Nem érdekel!- mondta Syn, majd az ajtó felé pillantott és folytatta.
- Nézzétek csak! Ott jön az én szerető feleségem! Nála nagyobb hiba nem volt az életemben, úgyhogy nem érdekel mit teszek részegen!
- Mindenki csak elképedve nézett a srácra, hogy ez meg mi a szar volt? Még szín józan és már is ilyen dolgokat mond? Zacky dühösen bámult rá, Matt pedig kérdezgetni kezdte.
- Neked meg mi bajod van? Haver, történt valami? Mondj már valamit!!
 - Sssh, mindjárt ide ér, meg ne hallja!!- csitította le Brian Mattet. Egy pár másodperc múlva Michelle is odaért az asztalunkhoz. Eszembe jutott, hogy igazándiból még be sem mutatkoztam neki, úgyhogy felálltam és kezet nyújtottam neki.
 - Szia, Lina vagyok! Igaz már egyszer találkoztunk, de akkor nem tudtam neked bemutatkozni!
Kissé undorodva nézett rám. Ennek meg mi a szar baja van? Talán tetves vagyok? Vagy Syn mondott neki valamit rólam? De hát mit mondhatott volna? Hisz még ő sem ismer!
- Igen, tudom. Brian mesélt már rólad… Michelle vagyok. – mondta, majd mosolygott egyet, ami inkább vicsorgásnak tűnt. Leült Brian mellé, majd rendelt valami kék piát, azt hiszem abszintot, mikor a pincér kihozta azonnal lehúzta majd rendelt még egyet.
- Látod Lina! Az én édes kis feleségem tudja hogy kell inni. Meg azt is hogy részegen hogy kell szét tenni más pasiknak a lábát.
- Brian! megbeszéltünk valamit!- nézett Michelle kissé idegesen Brianre, mi meg teljesen letaglózva ültünk ott. Ahogy láttam senkinek semmi fogalma nem volt, hogy mi folyik itt.
- Tényleg! Bocsi szivem. – mondta Syn mézes-mázos hangon majd egy puszit nyomott Michelle arcára. Itt már mindenki teljesen elvesztette a fonalat. Inkább tovább léptünk és dumálni kezdtünk.
 - Lina, te ugye nem itt születtél Amerikában?- nézett rám Zacky.
- Nem, kb két éve költöztem LA-ba.
- És hol születtél?- kíváncsiskodott Jimmy.
- Magyarországon. Ott is nőttem fel. Aztán 22 évesen kaptam  itt egy barátomon  keresztül egy álláslehetőséget. Ő már az óta New Yorkban él, azt akarta, hogy vele menjek, nekem viszont elég jól feküdt az állásom, meg akkor még nem volt elég pénzem arra, hogy elköltözzek, úgyhogy maradtam  itt. De mostmár úgy érzem, jól döntöttem akkor.- kuncogtam halkan .
   - Családod nem hiányzik? –kérdezte Matt.
- De nagyon! Meg a barátaim is. De itt is nagyon jó! Jobban keresek, mintha otthon maradtam volna, és mindig is nagy álmom volt, hogy Amerikában éljek.
- És ezalatt a két év alatt volt valakid?- kérdezte Syn, és úgy meglepődtem hogy félrenyeltem a söröm. Kisebb köhögő roham után nagy nehezen kinyögtem a választ:
- Nem volt senkim. De nem is hiányzott. El voltam foglalva a munkámmal. Bulizni se nagyon jártam, nem nagyon volt lehetőségem ismerkedni…
- Hiba! Ezen változtatnunk kell! Mostantól többet fogsz eljárni bulizni, méghozzá velünk!-mondta Jimmy. Csak nevettem, igazándiból rám férne végre egy kis élet. És valami szerelem se ártana már végre.
 - Megegyeztünk. De ha nyomi partikat toltok, lelépek!- mondtam, mire a srácok csak nevettek.
- Hééj! Ezt ki kérjük magunknak! A legkirályabb bulikat mindig mi tartjuk!- mondta tetetett felháborodással Matt, mire csak nevettem.

Kb két óra múlva már mindenki eléggé az asztal alatt járt. Kivéve engem, és Michellt, bár benne is volt már rendesen pia. Kimentem a mosdóba, már két sört megittam. Bajom nem volt belőlle, de a húgyhólyagom is végletes. Miután elvégeztem a dolgom, kezet mostam, mikor hirtelen nyílt az ajtó és Michelle lépett be rajta. A tükörhöz lépett és a sminkjét kezdte megigazítani.
  - Hogy megy a munka a srácokkal?- kérdezte hirtelen , kissé komoran.
- Még igazándiból nem sok mindenre jutottunk, de nagyon bírom őket…
  - Hát hogy ne bírnád. Jófejek, hiszékenyek, gazdagok és híresek. Mi kéne még egy magadfajta feltörekvő, szegény csitrinek? Hallom, már énekelni is akarsz az albumon… Azt hiszed, majd az ő hátukon belőled is sztár lesz? Na azt próbáld meg!- Köpni nyelni nem tudtam. Csak bámultam magam elé. Mielőtt kilépett az ajtón észbe kaptam és utána szóltam.
- Erről szó sincs! Ők kértek meg mindenre! ŐK kértek fel, hogy zongorázzak. Ők mondták, hogy menedzseljem őket, és arra is ŐK kértek meg, hogy énekeljek! Nagyon kedvesek voltak velem, és nagyon szívesen segítek nekik. Nem tudom, honnan szedsz te ilyeneket, de ne félj! Nem szedem el tőled a pénzautómatád!- komolyan, és magabiztosan néztem a szemébe. Velem ne szórakozzon a kis ribanc. Nem tudja kivel kezdett.
- Mivan?- elég dühösnek látszott és szép lassan közeledett felém. Nem féltem tőle, nem olyan fából faragtak engem!
- Jól hallottad!  Megnyugodhatsz, mindenki tudja, hogy velem ellentétben te csak azért kerültél hozzájuk közel, és csak azért vagy együtt Synysterrel, hogy te is a sznob gazdagok világát élhesd és hogy belőled is celeb lehessen. – megakadt benne a szó. Csak nézett rám dühösen. Nem voltam kíváncsi a további ugatásához, úgyhogy inkább kikerültem és kijöttem a mosdóból. Visszamentem a srácokhoz, de már semmi kedvem nem volt ottmaradni.
- Srácok, én elmentem.
- Neeeeeeeeeemááááár! Maradj még! még csak most kezdődik a buli!! – állt fel Jimmy, de eléggé instabil volt, úgyhogy inkább rögtön vissza is ült. Hirtelen Brian pattant fel.
- Majd én elviszlek!- mondta.
- Kössz, de nem vagy valami jó állapotban, nem szívesen kockáztatom a testi épségem! Gyalogolok, vagy hívok egy taxit.
  - De haza tudlak vinni! Én részegen is nagyon jól vezetek! Naaaa lééccii.
 - Nem lehetek ekkora hülye.-mondtam halkan majd intettem Synnek hogy menjünk.