8.rész

Halihóó! Úgy gondolom, rendszeresítem a feltöltéseket, azaz minden pénteken, legkésőbb szombaton jön új rész! Eléggé rossz ez a rendszer, amit most csinálok, ami igazából nincs is, mert semmi rendszeresség nincs a feltöltések időpontjaiban.:DDD Fogalmazás lvl 9864.:DD Na az a lényeg, hogy péntek este, szombat délután, legkésőbb szombat este új rész!!
Még egy infó, ezentúl Ryuk.’ néven fogtok megtalálni, és így is fogom aláírni az üziket (hi, my name is captain obvious!!:DD)
Most ennyi infóm lenne nektek! Jó olvasást, remélem tetszik, várom a kommenteket!!:)))
Ui.: bocsi, ez most elég rövid lett, és ilyen kitöltő, de azért remélem tetszik!
Ryuk.’ xoxo




~Lina:

Syn nem kamuzott tényleg jól vezet, még részegen is. Mondjuk ennek ellenére is hülye vagyok, hogy beültem mellé. Most már mindegy.
Mikor Ben házához értünk leállította a kocsit, majd rám nézett.
- Carry. Lenne hozzád egy kérésem.- cuki kiskutya szemekkel nézett rám. Milyen szép szemei vannak… Jóég! Nemár! Nem szabad ilyenekre gondolnom. Ő már foglalt… Még ha egy pénzéhes szukáé is…
- Mondjad.
- Aludhatnék most itt?- őőőő MIVAN? Kb. ennyire tudtam csak gondolni, egy fél percig csak tátogtam, próbáltam valamit kinyögni. Aztán nagy nehezen sikerült.
- Azt hiszem erről Bent kéne megkérdezned…
- De ő most nincs itt. És ahogy a házat nézem, vagy már alszik, vagy még bulizik valahol.
És tényleg. A ház tök sötét volt. Mivel az elmúlt két napban elkerültük egymást Bennel, fogalmam sincs, hol lehet, de szerintem még bulizik.
-Na jó. Gyere.- tudtam, hogy hülyeséget csinálok, de nem érdekelt. Ha bármi történne, azt majd később megbánom. Vagy nem… De nem fog semmi történni.
-Köszönöööm!!- mondta idióta vigyorral az arcán, majd kipattant a kocsiból és kissé kacsázva a bejárati ajtóhoz ment. Én is kiszálltam, majd előkerestem a kulcsom, amit Ben adott nekem. Kinyitottam az ajtót, és bementünk.
- alszol a kanapén, vagy a szobámban a földön.- mondtam.
- Szoba. Túl sokat aludtam már kanapén. – nem tudom, de azt hiszem sejtem mire célzott ezzel.
- Jólvan gyere. – Bevezettem a szobámba, majd az ágyneműtartóból szedtem elő párnát és takarót neki. Halk horkolásra lettem figyelmes. Megfordultam és egy elég vicces, és kissé aranyos alvó Synysterrel találtam szembe magam. Az ágyon kiterülve nyitott szájjal horkolt halkan. Valahogy a pólója is lekerült róla. Akarva- akaratlanul is megnéztem a felsőtestét. Izmos, tetkóval beborított karja veszett jól néznek ki. Izmos mell, kockás has, és az a bizonyos ’V’. Elnézegettem volna még egy ideig, de hirtelen megmozdult, majd felült.
- Carry?? Ugye tudsz főzni? Csinálsz nekem kajááát?- Kérdezte, az utolsó mondatot úgy kérdezte, mint egy ötéves ovodás. Nagyon cuki így részegen, bár már kezd józanodni.
- Persze, neked bármit.- kissé gúnyosra sikeredett, de ha egyszer annak szántam…
Elindultam a konyhába, és nekiláttam bundáskenyeret gyártani. Én is éhes voltam, ezt kívántam meg. Ő meg eszik azt, amit kap. 15 perc múlva kész voltam a kajával, szóltam Synnek, de semmi reakció nem jött. Gondoltam, megint bealudt, ezért elindultam a szobám felé, hogy felkeltsem, de mikor benyitottam a szobába, senki nem volt bent.
- Brian, merre vagy?
- Fürdőszoba!
Mivel nem hallottam, hogy folyna a zuhany, elindultam a fürdőszobába. Mikor benyitottam, egy teljesen pucér sráccal találtam szembe magam. Mindent láttam… MINDENT!!!!
- Bakker Syn, azt hittem fel vagy öltözve!!- Takartam el az arcom, majd gyorsan hátrébb léptem és becsuktam az ajtót.
- Csak szólni akartam, hogy kész a kaja gyere enni!
Gyorsan lementem a konyhába, elővettem két tányért, és mikor Brian lejött, próbáltam úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi.
- Mivan kislány? Csak nem zavarba hoztalak? Ilyet még nem láttál, mi?
- Nehogy azt hidd!- mondtam, cinikus hangon. Ahogy gondoltam, ő nem fog elsuhanni a történtek mellett.
- Merd azt mondani hogy nem tetszett amit láttál!!- húzta ki magát, és egyenesen a szemembe nézett.
- Miért, mi lenne, ha azt mondanám??- gondoltam húzom egy kicsit az agyát.
- Akkor nem vagy ember!!
- Nem inkább nő? Az ember fogalom a férfiakat is magába foglalja…
- Erre a testre még a legheteróbb pasik is bebuzulnának.- mondta önelégült mosollyal a fején.
- Milyen nehéz lehet neked az élet…- mondtam unottan. – Amúgy meg, hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett. De most nehogy elkezd nekem tenni magad!- mondtam, mire csak nagyobb lett az a vigyor a fején.
- És mit is csináltál te meztelenül a fürdőszobábam??
- Vajon mit, Sherlock? Zuhanyoztam!- jobban belegondolva, hatalmas nagy hülyeség volt ez a kérdés, de mostmár mindegy!
- Jó-jó. Vettem. Egyél!
Miután befejeztük az evést, ő felment a szobámba tévézni, míg én elmosogattam. Azzal is végeztem, és bementem hozzá a szobába, mikor egy eléggé fontos kérdés jutott az eszembe, ami elég furcsa, hogy eddig nem jutott eszembe, viszont most már tűnt annyira józannak, hogy megkérdezzem.
- Syn?? Miért is vagy te most itt?
- Aludni?!- nézett rám olyan „ma van a hülye kérdések napja?” nézéssel, majd bambult tovább a tévére. Átfogalmazom a kérdésem:
- Nem úgy értem. Miért itt alszol és miért nem otthon? És miért pont itt? Nem pedig valamelyik haverodnál?
- egyrészt, nincs kedvem hazamenni, másrészt….



~Syn:

Elmondjam neki, mit tervezek? Jobb lenne, hiszen őt nem akarom megsérteni. Jobb, ha tud róla. De mi van, ha nem megy bele?? Nem baj. Elmondom neki.
- Egyrészt, nincs kedvem hazamenni, másrészt van számodra egy ajánlatom.- mikor ezt kimondtam elég ijedt fejet vágott.
- Tudod, Michelle, a „feleségem”, nemrégen megcsalt. Fájt, megtört, és úgy döntöttem, nem hagyom annyiban. Nem fogok könyörögni neki, se megbocsájtani. Azt akarom, hogy szenvedjen. ahogy én! És erre kellenél te. Féltékennyé akarom tenni. Érezze, milyen rossz, ha folyamatosan azt hiszi az ember, hogy a szerelmének van valakije. Eljátszanánk, hogy van köztünk valami. Viszont téged nem akarlak megbántani, úgyhogy ezért, ahelyett hogy a tudtodon kívül kikezdenék veled, inkább megkérlek, hogy segíts!- idegesen vártam a reakcióját. Ő meg csak állt és nézett rám percekig. Az első reakciója egy kisebb kacaj volt. kérdőn néztem rá, mivel fogalmam sem volt, hogy ez most mi?
- Ezzel az egésszel tudod mi az egyetlen gond? Hogy Ő NEM SZERET TÉGED!- mondta tagolva és kihangsúlyozva a fontos részeket.- Hogyan tudnád lelkileg egy kicsit is bántani, hogy ha ő nem szeret? Sosem szeretett, csak a pénzedbe volt szerelmes, de abba viszont.
- De hát…- kezdtem volna a mondókámat, de félbeszakított.
- De-de… Figyelj. Nem rég óta ismerlek, de ennyit még én is észrevettem. Már nagyon rég óta a kedvenc bandám vagytok, és mindig is hallottam pletykákat, meg rengeteg ember szerint csak erre ment/megy ki a játék. Nem hittem ebben, úgy voltam vele, csak néhány irigy fangörl terjeszti ezt. Hiszen ha így lenne, te már tettél volna valamit. De viszont egyetlen találkozás elég volt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy erről van szó. Nem beszéltem veled 4 mondatnál többet, és már rögtön ki akarta kaparni a szemem, mert féltette a havi bevásárló körútjára szánt pénzed.
- Mivan? Ezt hogy érted? Hiszen nem is beszéltetek?!- kérdeztem tőle.Ha most csak keresztbe akar nekem tenni, akkor nagyon jó úton halad a célja felé.

- Nem jól tudod. Ma este, mikor kimentem a mosdóba, MIchelle utánam jött. Elkezdett nekem magyarázni, hogy nehogy azt merjem hinni, hogy majd én ti általatok lehetek nagy sztár, meg hogy milyen furcsa hogy ennyi mindent teszek nektek… Biztos így akarok sikeres lenni, meg mit tudjam én!

- De hát akkor mit tegyek? – kérdeztem. Belátom igaza van. Nem tudok Michellenek lelkileg ártani. Nem szeret, nem is fájna neki ha megcsalnám.

- A legrosszabb az ha kidobod. Elesik a pénzedtől, nem lesz meg a hírnév, a celebség, és a titulus, hogy ő a Nagy Synyster Gates felesége. De nem akarom, hogy ez most úgy tűnjön, mintha mindem vágyam az lenne, hogy elváljatok. Ha te boldog vagy vele, akkor csak rajta.

- Dehogy is! igazad van! HA nem vagyok neki én, nincs pénze. Ha nincs pénze, nincs flancos ruhatár és drágábbnál drágább szórakozó helyek. Ha buli meg cuki ruci nincs, nincs celebség!!

- Hát te tudod. Én csak tanácsot adtam. De nehogy azt merd mondani, hogy én buzdítottalak erre!!

- Nyugi, nem fogom.