5. rész

~~ Halihóó!^^ Egyre csak gyarapodik az oldalmegjelenítések száma, és ennek nagyon örülök, és hálás vagyok érte! Viszont meg szeretnélek titeket kérni, hogy kommenteljetek is. Szeretném tudni, hogy hogy tetszik nektek, amit írok. Ugyan úgy kíváncsi vagyok a negatív kritikára is, mint a pozitív véleményekre! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönööm!!   
Ui.: igen, sajnálom, ezek a bevezető részek egy kissé unalmasak és bénák, de viszont nem akarom nagyon sietősre venni a formát. A következő részekben már történni fognak érdekesebb dolgok! Ígéreem!^^
Ryuk. xoxo.:)))
---------------------------------------------------------------------------

Lina szemszöge:

JÓÉG! Atya úr Isten! Ezt képtelen vagyok felfogni. Az elmúlt (legalább) két órában a nagy Synyster Gates-szel beszélgettem, mintha nem is tudom, már 1000 éve ismernénk egymást. Nem hiszem el. Annyira felszabadultan, gátlások nélkül tudtam vele beszélgetni. Nagyszerű volt! Sajnos el kellett mennie, de remélem még lesz lehetőségünk párszor beszélgetni...
Mire nagy nehezen sikerült visszatérnem a földre a fellegek közül, már azon kaptam magam, hogy fél 1 van. Nem ártana végre felöltözni, és kezdeni magammal valamit. Nem ártana mondjuk elkezdeni tanulni azt az egy kottát amit eddig kaptam.
Miután felöltöztem, bementem Ben "zeneszobájába".  Mikor beléptem, tátva maradt a szám. Egy gyönyörű szép, átlátszó(!!!) Kawai zongora állt előttem. Kissé furcsán nézett ki, de mikor leültem elé, és játszani kezdtem rajta, a hangja elmondhatatlanul szép és tiszta volt.

Körbenéztem a szobában ami egyszerűen hatalmas. Ez az egy szoba elfoglalja a ház felét! Krém színű falak, és szürkés fehéres padló. Az  falon végig gitárok lógnak,  és körben a szobában is jó pár gitár van állványokra rakva.  Mellettük erősítők és pedálok hegyre-halomra. Az egyik sarokban egy hatalmas dobszerkó van felállítva, amit plexi üveggel el lehet "zárni" a szoba többi részétől- gondolom, hogy ne legyen túl hangos-.  Felálltam a zongorától, és leemeltem az egyik akusztikus gitárt az állványról. Játszani kezdtem a Rise Against-tól a Hero of War című számot, majd énekleni kezdtem. Letettem a gitárt, és ujra a zongora felé vettem az irányt, mikor  hirtelen megláttam, hogy valaki áll az ajtóban.
- Jóég! A frászt hoztad rám!
- Umm, bocsi, de most légyszi angolul is...- nevetett Jimmy. A nagy ijedtségemben néha elfelejtem, hogy milyen nyelven kéne beszélnem... Huupsz!
- Bocsi, csak azt mondtam, hogy iszonyatosan megijesztettél! Nem tudtál volna köszönni legalább?
- Ja, igen tényleg! Szia! CSak olyan jó volt hallgatni téged, hogy nem akartalak félbe szakítani.- mondta, a tarkóját vakarászva.
- Semmi baj. Jól esik hogy ezt mondod!
- De tényleg!! Miközben énekeltél, azon gondolkodtam, hogy énekelhetnél az egyik számban az albumon.
- Neeeeem.- ráztam a fejem bizonytalanul.- Nekem bőven elég, hogy a zongora részekkel hozzájárulhatok a munkátokhoz. Már ez is hatalmas megtiszteltetés, és nem akarok további nehézségeket okozni...
-Milyen nehézségekről beszélsz?- szakított félbe- Nagyon kedvelünk és örülünk hogy elvállaltad a munkát! És ahogy nézem, legalább Benivel is közelebb kerültök...
- Neeeem... Nincs semmi köztünk! Miért hiszi mindenki ezt?
- Hát elősször is nála laksz!!! Másodszor pedig, eléggé úgy beszélt rólad....
- Hogy úgy??- értetlenkedtem.
- Hát olyan lelkesen, meg áradozott csak, meg nem is tudom.- nevetett egy picit.
- Kétlem, hogy bármit érezne. Abban viszont biztos vagyok, hogy nekem csak barát, és nagyon remélem, hogy én se vagyok több számára.
- Hát... te tudod...- mondta, kissé csalódottan.
-Igen. Én tudom!- örültem, hogy ennek a kis beszélgetésünknek vége. Nem akarok arra gondolni, hogy lehet hogy Ben.... Nem! Kizárt! 
- Hogy értetted azt hogy mindenki? - Kérdezte.
- Hmm?
- Az előbb azt mondtad, hogy mindenki azt hiszi...
-Ja igen! Synyster. Tegnap este itt aludt, és mikor reggel meglátta, hogy itt vagyok rögtön azt hitte hogy...
-Várj, várj, várj! Mi az hogy itt aludt?- kérdezte kissé dühösen.
- Hát, tudod... Nem tudom, hogy el kéne- e mondanom, de már mindegy. Tegnap este Ben egy találkozóra ment, és elment az előtt a kocsma előtt ahol mindig iszogatni szoktatok. És Syn-t éppen akkor tessékelték kintebb, mert annyira részeg volt. Ez még lehet hogy annyira nem is nagy baj, de viszont a bökkenő az, hogy ez este 9-kor történt...
- Nem igaz! Mit művelhetett már megint az a barom.?!
- Hát nem tudom. De ma reggel viszont jót beszélgettünk.- mondtam, mire eléggé aggodalmas szemekkel nézett rám. Egy-két percig csak állt, és láttam hogy mondani akar valamit, de nem tette.Majd végül csak annyit mondott:
- Vigyázz vele.!!
-Miért??- kérdeztem.
- majd megtudod. De remélem nem kerül rá sor.- Nem értettem miről beszél, de lehet hogy jobb is.  Inkább rátértem egy másik témára.:
- Ömm, amúgy miért jöttél? Nem mintha zavarnál, csak ...
-Ja igen!- kapott észbe- itt van még egy kotta. És holnap este 6 körül a stúdióba kéne jönnöd.
- De hát még nem is tudom ezt az egyet se...- ijedtem meg.
-Nyugi, még nem is kell, csak Matt szeretne veled megbeszélni pár dolgot. Meg hát egy kis ismerkedés se árt.- vigyorgott rám, kissé furán.
- Jól van, ott leszek!
- Játszol nekem még valamit??- kérdezte és közben úgy nézett rám, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban.
-Persze! De csak akkor ha te dobolsz hozzá!-kacsintottam rá.
- Ahogy kívánod!- mondta hülyén, majd  a dobok mögé ült. Én vissza vettem a gitárt, és játszani kezdtem. Nem kellett sok, csak egy pár akkord, Rev felismerte, és elkezdte játszani a dobtémát és énekelt velem együtt.