~Synyster:
Már két órája beszélgetek Linával, még mindig Ben házában. Fura. Most már viszont így érzem ideje lenne békén hagynom szegényt és elhúznom a csíkot. De még valami eszembe jutott.
- Amúgy a Lina egy becenév ugye? Honnan jön?
- Nem nagy sztori, csak szimplán a rendes nevem Karolina (angolul: Caroline, ejtsd: Kerolájn|szerk. megj.|). Ez így elég hosszú, meg nem is szeretem annyira, szóval a barátaim elkezdtek Linának nevezni és végül rajtam maradt.- mondta.
-Értem. Caroline.- vigyorogtam rá, kissé gonoszan.
- Nee!! Ne hívj így. Kiráz tőle a hideg!! Találj ki inkább valami mást, vagy hívj te is simán Linának.- nevetett és arcát a tenyerébe temette.
-Hmmm, mi legyen akkor?? Carry? Ez tetszik?- kérdeztem.
- Egy fokkal jobb.
- Akkor jó Carry. Most megyek Carry. Kössz, hogy segítettél, jó volt beszélgetni Carry!- direkt raktam bele az új "becenevét" minden egyes mondatba. Szokja csak meg...
- Mész is?- kérdezte.
- Tudom, hiányozni fogok, bírd ki nélkülem egy kis ideig.- kacsinottam rá mire ő csak nevetett.
- Na szia!
- Szia Carry!
Miután kiléptem a házból, egyből átjárt valamilyen rémes érzés és Michelle jutott eszembe. Nem akarom ott találni megint a házamban. De egyedül sem akarok lenni, szeretem és megőrjít a gondolat, hogy más faszi is hozzáért.
Mivel Ben szedett össze tegnap, nem volt ott az autóm, ezért gyalog indultam haza. Közben az agyam továbbra is csak Michellen és a kapcsolatunk járt.
Bakker! Kevés lettem volna neki? De hát soha sem panaszkodott. Vagy érzelmileg nem adtam meg neki amire vágyott? Én próbálkoztam. A legjobbat hoztam ki magamból. Miatta képes voltam az egész életmódomon változtatni! Az egyetlen dolog ami miatt elhagyhatott volna az a turnézás volt. Olyankor hónapokig voltam távol, lehet hogy akkor szedte össze a pasit, csak nem volt mersze megmondani? Vagy csak egyszeri botlás volt és lehet hogy már meg is bánta...
Elértem a házamhoz. Megálltam az ajtóban és mély levegőt vettem. Bementem, úgy látszott hogy Michelle cuccai még mindig itt vannak. A konyhába mentem, szükségem volt egy sörre. Mikor becsuktam a hűtőt, egy papírdarab esett le az ajtóról. Felvettem és olvasni kezdtem a rajta lévő szöveget. Michelle írta. Azt írta, hogy nagyon sajnálja, ami történt és megérti hogy most utálom. Nagyon megbánta amit tett, de főleg az bántja, hogy nekem fájdalmat okozott. Azt reméli, hogy valamikor le tudunk ülni, nyugodtan, hogy átbeszéljük a dolgainkat.
Elővettem a telefonom és írtam neki egy SMS-t.
"Holnap. Nálam. 5kor. - Brian."
Kíváncsi leszek, mi sül ki ebből. A nappaliba mentem, levágódtam a tv elé és csak bambultam ki a fejemből.
Másnap arra keltem hogy Pinkly, a kutyám az ajtót kaparja és folyamatosan ugat.
- Mi van veled, szivi? Uhh, ki akarsz menni? Máris kiengedlek.
Kiengedtem a kertbe, ő pedig elvégezte a dolgát, majd visszakocogott a házba. Vissza akartam ülni a tévé elé, de akkor megláttam hogy már délután 2 óra van. Michelle nemsokára jön, de valahogy nem volt kedvem addig otthon maradni. Összeszedtem magam, megfürödtem, átöltöztem és elindultam a bárhoz. Mikor odaértem rögtön egy ismerős autót vettem észre. Zacky is ott volt, így hát bementem, hátha tudok vele beszélni.
Mikor bementem, nem kellett sokat keresnem, Zacky a szokásos bokszunkban ült, de egyedül. Nem tűnt valami vidámnak. Oda mentem és leültem vele szemben.
- Mivan, haver? Délután kettőkor te már is a kocsmában ülsz? Nem azzal a csajjal kéne lenned? Hogy is hívták, Hanna?- kérdeztem tőle.
- Genának hívják. És igen, a kocsmában ülök, mert már megint átvert egy jöttment ringyó. Hogy lehetek ilyen hülye? Áh, nem is beszélek róla, csak még jobban felidegesít.- mondta, majd belekortyolt az italába.
- Mi történt, ha?
- Áh, úgy gondolja, hogy nem töltök vele elég időt. Ez még oké, meg tudnám oldani, de erre tudod mit mondott? Azt hogy inkább kárpótoljam pénzel!!
-Mivan?- kérdeztem vissza eléggé felháborodva. Szegény srác, az összes csaj csak a pénzét akarja. Hm, milyen ismerős helyzet. Mondjuk engem Michelle szeretett, valamikor biztos.
-Jó nem pont így, szó szerint, de a lényeg ez volt. Vigyem el drága helyekre nyaralni, új kocsi,meg ilyenek. Eltudod te ezt hinni. Egy hónap után jön rá, hogy csak a pénzemet akarja? Eddig nem volt ilyen. Vagy az eddigi énje csak álca volt?
- Nem tudom, haver. Mondjuk ugyan ezt kérdezhetném én is.
- Ezt meg hogy érted?- csodálkozva nézett rám, láttam az arcán, hogy ezzel a kijelentésemmel kizökkentettem eddigi gondolataiból.
- Csak úgy, hogy tegnap előtt mikor hazamentem az esti próbáról, tudod hogy a drága feleségem mivel fogadott?
- Ugye nem az, amire gondolok?!
- De, pontosan az. Az én házamban, az én ágyamban, a drága szerelmem egy idegen faszival próbálta csillapítani vágyait, amíg én nem voltam otthon.
- Jó ég! Ezt azért nem vártam volna. A kapcsolatotok elején egyikünk se nézte jó szemmel Michellt, még Valary sem, pedig a testvére! De azután a négy év után, mikor elvetted, én személy szerint úgy éreztem, jó döntést hoztál. Erre a sors jön és beint.
- Hát kábé. Ma este viszont átjön, meg akarja beszélni. Hát kíváncsi leszek...
- Hajrá, haver! Én viszont most inkább megyek, kirakom a Genát a házamból.-állt fel. Felényújtottam a kezem, ő belecsapott, majd megrázta.
- Jól van, csá. Holnap este stúdió!- ahogy kiért én is elindultam haza.
Fél öt van, Michelle mindjárt itt. Semmi kedvem ehhez az egészhez, de megérdemel egy lehetőséget, hogy elmondja amit akar. Mielőtt ideérne úgy döntöttem gyors felhívom Bent. Második csörgésre fel is vette.
- Ben? Hali, Syn vagyok.
- Csá.
-Csak azért hívtalak hogy megköszönjem a multkorit...
- Ja, alap, nincs mit. Hagytalak volna ott?- nevetett.
- Azért köszi, na heló!
Letettem a telefont és abban a pillanatban kopogtattak az ajtón. Hogy miért nem csenget? Na mindegy.
- Szia, Brian! - köszönt félénken mikor kinyitottam az ajtót.
- Gyere be. - álltam arrébb az ajtóból. Bementünk a nappaliba, majd leültünk egymással szemben. Egy pár perces kínos csönd állt be, amiből hamar elegem lett, így megtörtem a csendet.
- Beszélni akartál, hát gyerünk! Mondjad!
