Bocsánaaat!!!!!

Sajnálom, hogy nem hoztam új részt, de családlátogatós hétvégém volt, amire nem számítottam! Úgy voltam vele, hogy majd péntek délután megírom és fel is rakom, de aztán mégsem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy terveztem! Nagyon sajnálom! 
Cserébe, szerdán hozom az új részt, a kövit pedig pénteken. :))
Ez így mondjuk elég ciki, hogy pont múlthéten írtam, hogy mostatntól rendszeresen hozom a részeket...!:DDD 
Még egyszer BOCSÁNAT! Szerdán jövök!
Ryuk.' xoxo

Infóó: Nemsokára This Means War klipp! (ha jók a forrásaim!:D ) Várjátok már? Kinek melyik a kedvenc a7x klippje? Írjátok meg kommentben!
















I'm a T-Rex and i love my readers this much!!^^<333 ily.

8.rész

Halihóó! Úgy gondolom, rendszeresítem a feltöltéseket, azaz minden pénteken, legkésőbb szombaton jön új rész! Eléggé rossz ez a rendszer, amit most csinálok, ami igazából nincs is, mert semmi rendszeresség nincs a feltöltések időpontjaiban.:DDD Fogalmazás lvl 9864.:DD Na az a lényeg, hogy péntek este, szombat délután, legkésőbb szombat este új rész!!
Még egy infó, ezentúl Ryuk.’ néven fogtok megtalálni, és így is fogom aláírni az üziket (hi, my name is captain obvious!!:DD)
Most ennyi infóm lenne nektek! Jó olvasást, remélem tetszik, várom a kommenteket!!:)))
Ui.: bocsi, ez most elég rövid lett, és ilyen kitöltő, de azért remélem tetszik!
Ryuk.’ xoxo




~Lina:

Syn nem kamuzott tényleg jól vezet, még részegen is. Mondjuk ennek ellenére is hülye vagyok, hogy beültem mellé. Most már mindegy.
Mikor Ben házához értünk leállította a kocsit, majd rám nézett.
- Carry. Lenne hozzád egy kérésem.- cuki kiskutya szemekkel nézett rám. Milyen szép szemei vannak… Jóég! Nemár! Nem szabad ilyenekre gondolnom. Ő már foglalt… Még ha egy pénzéhes szukáé is…
- Mondjad.
- Aludhatnék most itt?- őőőő MIVAN? Kb. ennyire tudtam csak gondolni, egy fél percig csak tátogtam, próbáltam valamit kinyögni. Aztán nagy nehezen sikerült.
- Azt hiszem erről Bent kéne megkérdezned…
- De ő most nincs itt. És ahogy a házat nézem, vagy már alszik, vagy még bulizik valahol.
És tényleg. A ház tök sötét volt. Mivel az elmúlt két napban elkerültük egymást Bennel, fogalmam sincs, hol lehet, de szerintem még bulizik.
-Na jó. Gyere.- tudtam, hogy hülyeséget csinálok, de nem érdekelt. Ha bármi történne, azt majd később megbánom. Vagy nem… De nem fog semmi történni.
-Köszönöööm!!- mondta idióta vigyorral az arcán, majd kipattant a kocsiból és kissé kacsázva a bejárati ajtóhoz ment. Én is kiszálltam, majd előkerestem a kulcsom, amit Ben adott nekem. Kinyitottam az ajtót, és bementünk.
- alszol a kanapén, vagy a szobámban a földön.- mondtam.
- Szoba. Túl sokat aludtam már kanapén. – nem tudom, de azt hiszem sejtem mire célzott ezzel.
- Jólvan gyere. – Bevezettem a szobámba, majd az ágyneműtartóból szedtem elő párnát és takarót neki. Halk horkolásra lettem figyelmes. Megfordultam és egy elég vicces, és kissé aranyos alvó Synysterrel találtam szembe magam. Az ágyon kiterülve nyitott szájjal horkolt halkan. Valahogy a pólója is lekerült róla. Akarva- akaratlanul is megnéztem a felsőtestét. Izmos, tetkóval beborított karja veszett jól néznek ki. Izmos mell, kockás has, és az a bizonyos ’V’. Elnézegettem volna még egy ideig, de hirtelen megmozdult, majd felült.
- Carry?? Ugye tudsz főzni? Csinálsz nekem kajááát?- Kérdezte, az utolsó mondatot úgy kérdezte, mint egy ötéves ovodás. Nagyon cuki így részegen, bár már kezd józanodni.
- Persze, neked bármit.- kissé gúnyosra sikeredett, de ha egyszer annak szántam…
Elindultam a konyhába, és nekiláttam bundáskenyeret gyártani. Én is éhes voltam, ezt kívántam meg. Ő meg eszik azt, amit kap. 15 perc múlva kész voltam a kajával, szóltam Synnek, de semmi reakció nem jött. Gondoltam, megint bealudt, ezért elindultam a szobám felé, hogy felkeltsem, de mikor benyitottam a szobába, senki nem volt bent.
- Brian, merre vagy?
- Fürdőszoba!
Mivel nem hallottam, hogy folyna a zuhany, elindultam a fürdőszobába. Mikor benyitottam, egy teljesen pucér sráccal találtam szembe magam. Mindent láttam… MINDENT!!!!
- Bakker Syn, azt hittem fel vagy öltözve!!- Takartam el az arcom, majd gyorsan hátrébb léptem és becsuktam az ajtót.
- Csak szólni akartam, hogy kész a kaja gyere enni!
Gyorsan lementem a konyhába, elővettem két tányért, és mikor Brian lejött, próbáltam úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi.
- Mivan kislány? Csak nem zavarba hoztalak? Ilyet még nem láttál, mi?
- Nehogy azt hidd!- mondtam, cinikus hangon. Ahogy gondoltam, ő nem fog elsuhanni a történtek mellett.
- Merd azt mondani hogy nem tetszett amit láttál!!- húzta ki magát, és egyenesen a szemembe nézett.
- Miért, mi lenne, ha azt mondanám??- gondoltam húzom egy kicsit az agyát.
- Akkor nem vagy ember!!
- Nem inkább nő? Az ember fogalom a férfiakat is magába foglalja…
- Erre a testre még a legheteróbb pasik is bebuzulnának.- mondta önelégült mosollyal a fején.
- Milyen nehéz lehet neked az élet…- mondtam unottan. – Amúgy meg, hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett. De most nehogy elkezd nekem tenni magad!- mondtam, mire csak nagyobb lett az a vigyor a fején.
- És mit is csináltál te meztelenül a fürdőszobábam??
- Vajon mit, Sherlock? Zuhanyoztam!- jobban belegondolva, hatalmas nagy hülyeség volt ez a kérdés, de mostmár mindegy!
- Jó-jó. Vettem. Egyél!
Miután befejeztük az evést, ő felment a szobámba tévézni, míg én elmosogattam. Azzal is végeztem, és bementem hozzá a szobába, mikor egy eléggé fontos kérdés jutott az eszembe, ami elég furcsa, hogy eddig nem jutott eszembe, viszont most már tűnt annyira józannak, hogy megkérdezzem.
- Syn?? Miért is vagy te most itt?
- Aludni?!- nézett rám olyan „ma van a hülye kérdések napja?” nézéssel, majd bambult tovább a tévére. Átfogalmazom a kérdésem:
- Nem úgy értem. Miért itt alszol és miért nem otthon? És miért pont itt? Nem pedig valamelyik haverodnál?
- egyrészt, nincs kedvem hazamenni, másrészt….



~Syn:

Elmondjam neki, mit tervezek? Jobb lenne, hiszen őt nem akarom megsérteni. Jobb, ha tud róla. De mi van, ha nem megy bele?? Nem baj. Elmondom neki.
- Egyrészt, nincs kedvem hazamenni, másrészt van számodra egy ajánlatom.- mikor ezt kimondtam elég ijedt fejet vágott.
- Tudod, Michelle, a „feleségem”, nemrégen megcsalt. Fájt, megtört, és úgy döntöttem, nem hagyom annyiban. Nem fogok könyörögni neki, se megbocsájtani. Azt akarom, hogy szenvedjen. ahogy én! És erre kellenél te. Féltékennyé akarom tenni. Érezze, milyen rossz, ha folyamatosan azt hiszi az ember, hogy a szerelmének van valakije. Eljátszanánk, hogy van köztünk valami. Viszont téged nem akarlak megbántani, úgyhogy ezért, ahelyett hogy a tudtodon kívül kikezdenék veled, inkább megkérlek, hogy segíts!- idegesen vártam a reakcióját. Ő meg csak állt és nézett rám percekig. Az első reakciója egy kisebb kacaj volt. kérdőn néztem rá, mivel fogalmam sem volt, hogy ez most mi?
- Ezzel az egésszel tudod mi az egyetlen gond? Hogy Ő NEM SZERET TÉGED!- mondta tagolva és kihangsúlyozva a fontos részeket.- Hogyan tudnád lelkileg egy kicsit is bántani, hogy ha ő nem szeret? Sosem szeretett, csak a pénzedbe volt szerelmes, de abba viszont.
- De hát…- kezdtem volna a mondókámat, de félbeszakított.
- De-de… Figyelj. Nem rég óta ismerlek, de ennyit még én is észrevettem. Már nagyon rég óta a kedvenc bandám vagytok, és mindig is hallottam pletykákat, meg rengeteg ember szerint csak erre ment/megy ki a játék. Nem hittem ebben, úgy voltam vele, csak néhány irigy fangörl terjeszti ezt. Hiszen ha így lenne, te már tettél volna valamit. De viszont egyetlen találkozás elég volt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy erről van szó. Nem beszéltem veled 4 mondatnál többet, és már rögtön ki akarta kaparni a szemem, mert féltette a havi bevásárló körútjára szánt pénzed.
- Mivan? Ezt hogy érted? Hiszen nem is beszéltetek?!- kérdeztem tőle.Ha most csak keresztbe akar nekem tenni, akkor nagyon jó úton halad a célja felé.

- Nem jól tudod. Ma este, mikor kimentem a mosdóba, MIchelle utánam jött. Elkezdett nekem magyarázni, hogy nehogy azt merjem hinni, hogy majd én ti általatok lehetek nagy sztár, meg hogy milyen furcsa hogy ennyi mindent teszek nektek… Biztos így akarok sikeres lenni, meg mit tudjam én!

- De hát akkor mit tegyek? – kérdeztem. Belátom igaza van. Nem tudok Michellenek lelkileg ártani. Nem szeret, nem is fájna neki ha megcsalnám.

- A legrosszabb az ha kidobod. Elesik a pénzedtől, nem lesz meg a hírnév, a celebség, és a titulus, hogy ő a Nagy Synyster Gates felesége. De nem akarom, hogy ez most úgy tűnjön, mintha mindem vágyam az lenne, hogy elváljatok. Ha te boldog vagy vele, akkor csak rajta.

- Dehogy is! igazad van! HA nem vagyok neki én, nincs pénze. Ha nincs pénze, nincs flancos ruhatár és drágábbnál drágább szórakozó helyek. Ha buli meg cuki ruci nincs, nincs celebség!!

- Hát te tudod. Én csak tanácsot adtam. De nehogy azt merd mondani, hogy én buzdítottalak erre!!

- Nyugi, nem fogom.

7.rész

~~Surprise!! Mivel mostanában nem hoztam részt, úgy gondoltam most a hétvégén kettőt is kirakok! Remélem örültök!:D Próbálok egyre hosszabb részeket írni, nem pedig olyan kis rövideket mint eddig.:)) Remélem tetszeni fog, várom a kommenteket!:)) 
Ui.: a káromkodásokért bocsánat, lesznek még párszor, de nincs kedvem mindig kicsillagozni őket! Úgyhogy még egyszer bocsi!:]

Ryuk.' xoxo

---------------------------------------------------------------

~Synyster:

Tényleg beteg lennék? Van értelme annak, amit csinálni akarok? Miért is akarom ezt tenni vele? Biztos vagyok én ebben? Szedd össze magad hülye gyerek! Még szép hogy biztos vagy! Ez a picsa tönkretett! Szenvedtem és most ő is szenvedni fog. Igazándiból még nem tudom, mit fogok vele tenni, csak azt akarom, hogy neki is fájjon úgy, mint nekem!                      Elszívtam a cigim, majd visszamenetem a stúdióba. Bent a srácok már a számokról beszélgettek, meg a már meglévő számokat tanulmányozták. Egyetlen ember nem volt bent a szobában.
  - Michelle hová lett?- néztem a srácokra, mire azok csak a vállukat rándították.
  - Nem tom. Le kellett lépnie valahova, asszem.- mondta Jimmy majd bement a dobokhoz.
  - Matt! Figyelj! A szám, amit múltkor mutattál. Mi is volt a címe?

- A Dear God-ra gondolsz?        

- Ja-ja, az! Na, megírtam hozzá a dobtémát.
- Mutasd haver!
Lassú ritmust kezdett Jimmy játszani, nem volt túlbonyolítva. Egyszerű és ritmusos dobtéma volt, tökéletesen illett a Matt által megírt gitárhoz. Zacky a gitárjáért és a szám kottájáért nyúlt, majd jelzett a dobok mögött ülő Revnek, hogy kezdje előről, majd játszani kezdett, Matt pedig énekelni. Én is felkaptam egy gitárt, Zacky mellé ültem, és én is beszálltam. Rohadt jól hangzott. Lassú volt és érzelmes. A szövege is remekül illett a számhoz és hozzánk is, hiszen nagyon jól tudjuk, milyen távol lenni a szeretteinktől… hm. Ezen gondolkoztam, amikor észrevettem, hogy a kotta szerint a szóló rész következik. Próbáltam rögtönözni valamit, de nem nagyon jött össze. Mindegy, kiindulási pontnak jó lesz.
Miután befejeztünk Jimmy ki jött a doboktól, leült közénk és Mattre nézett.
   - Tudod min gondolkozom?
   - Mondjad haver!
  - Ebbe a számba jól bele illene egy női hang is.
  - Csajvokál?
- Az hát!
- Nem is rossz ötlet, de ki?- szólalt meg Zacky és érdeklődve nézett körbe, hátha van valakinek valami ötlete.
Jimmy sandán Linára nézett, aki viszont úgy tett, mintha ott se lenne.
  - Nekem van egy ötletem!- mondta Jimmy majd Linához pattant és berángatta a fülkébe ahol a mikrofon áll.
- Énekelj!- parancsolt rá a lányra, aki csak megszeppenten állt a mikrofon előtt.
  - Na menni fog! Úgy mint tegnap!
  - Jó de akkor azt hittem egyedül vagyok!
  - De aztán a közös zenélésnél is ment!
- Mit énekeljek?- sóhajtott és kissé unott és rémült szemekkel nézett Jimmyre.
- Amit tegnap! Az nagyon jó volt!
Lina még sóhajtott egyet, majd énekelni kezdett. Ismerős volt a dal, de nem ez volt a lényeg. Nagyszerű hangja van a kiscsajnak! Kissé mély hangja volt, de mégis nőies, és ha kellett, a magas hangokat is remekül kiénekelte. Egy lassú számot énekelt, hasonlót, mint amihez vokáloznia kéne. Ahogy végig énekelte, Matt rögtön beszaladt hozzá, kezébe nyomta a kottát, és a Dear Godot is elénekeltette vele. Figyeltem ahogy énekel, egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Éneklés közben becsukta a szemét, teljesen átadta magát a dalnak. Jó volt nézni, ahogy énekel és érezni lehetett a hangján, hogy tökéletesen átérzi azt, amiről ez a dal szól. A távollétet, a szeretteink hiányát, ő is nap, mint nap megélheti és ez sütött róla éneklés közben.
A szám végénél, az utolsó refrént nem rendesen énekelte, hanem egy-egy szót hosszan elnyújtva, hangját felntebb, lentebb vitte és helyenként rekesztett is, ami összességében rohadt jól hangzott. És ez ösztönösen jött ebből a pici lányból! Képtelen vagyok elhinni, hogy egy ilyen visszahúzódó lány, hogy képes ilyen érzelmes és eszméletlen jó rögtönzéseket kiadni magából. Teljesen elkábított.


~Lina:

- Bocsi, kicsit elcsesztem a végét. Fogalmam sincs honnan jött, csak egyszerűen kikívánkozott belőlem!- néztem fel rájuk, és idegességemben az ujjaimat tördeltem.
   - Hülyéskedsz? Ez kibaszott jó volt!- ugrott fel Zacky, mire Matt is felállt, mellém sétált átkarolt, majd óvatosan mosolyogva mondta:
  - Ennél jobbat még életemben nem hallottam! Teljesen őszintén mondom! Lina, azt hiszem a többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon örülnénk, ha a zongorás mellett énekelnél is az albumon!
  - Hát srácok…
  - Nem muszáj, ha nem akarsz, már így is rengeteg mindent teszel értünk. A zongora, a menedzselés… De azért örülnénk, ha elvállalnád.
- Legyen! –egyeztem bele. Mire Jimmy felpattant, megölelt, majd felkiáltott:
- Ezt meg kell ünnepelni!
Matt ránézett:
  - Johnny’s?
  - Johnny’s!!- kiáltott Jimmy, és majd megfogta a csuklóm, kirántgatott a kocsijához.
 A többiek is jöttek utánunk, és mindenki beült a saját autójába és elhajtott. Mivel én gyalog jöttem ide, Jimmy felajánlotta, hogy elvisz. Mikor odaértünk, már mindenki bent ült egy bokszban, ahogy Jimmy mondta, ez hivatalosan is az ő bokszuk. Hát elég sokat járhatnak ide… Mindenki rendelt magának valami piát. Elég ütős dolgokat rendeltek, én viszont csak egy sört kértem. Synyster nem is hagyta szó nélkül:
- Csak sör?? Naa ünneplünk! Nehogy már csak te ne idd le magad!
- Bocs, de én nem szoktam inni. Maximum sör. Ennél több nem. – néztem rájuk komolyan, mire jött a szokásos kérdés.
    - Miért? – nézett rám Johny kissé aggódva.
- Lényegtelen, nincs különösebb oka! Csak egyszerűen nem látom értelmét annak hogy seggrészegre igyam magam, és úgy tegyek dolgokat, amiket megbánhatnék, másnap pedig ne emlékezzek semmire.
- Hát te tudod. Én viszont részegre iszom magam, nem fogok emlékezni semmire és még az is lehet, hogy olyan dolgot teszek, amit később nagyon-nagyon megfogok bánni. De tudod mit? Nem érdekel!- mondta Syn, majd az ajtó felé pillantott és folytatta.
- Nézzétek csak! Ott jön az én szerető feleségem! Nála nagyobb hiba nem volt az életemben, úgyhogy nem érdekel mit teszek részegen!
- Mindenki csak elképedve nézett a srácra, hogy ez meg mi a szar volt? Még szín józan és már is ilyen dolgokat mond? Zacky dühösen bámult rá, Matt pedig kérdezgetni kezdte.
- Neked meg mi bajod van? Haver, történt valami? Mondj már valamit!!
 - Sssh, mindjárt ide ér, meg ne hallja!!- csitította le Brian Mattet. Egy pár másodperc múlva Michelle is odaért az asztalunkhoz. Eszembe jutott, hogy igazándiból még be sem mutatkoztam neki, úgyhogy felálltam és kezet nyújtottam neki.
 - Szia, Lina vagyok! Igaz már egyszer találkoztunk, de akkor nem tudtam neked bemutatkozni!
Kissé undorodva nézett rám. Ennek meg mi a szar baja van? Talán tetves vagyok? Vagy Syn mondott neki valamit rólam? De hát mit mondhatott volna? Hisz még ő sem ismer!
- Igen, tudom. Brian mesélt már rólad… Michelle vagyok. – mondta, majd mosolygott egyet, ami inkább vicsorgásnak tűnt. Leült Brian mellé, majd rendelt valami kék piát, azt hiszem abszintot, mikor a pincér kihozta azonnal lehúzta majd rendelt még egyet.
- Látod Lina! Az én édes kis feleségem tudja hogy kell inni. Meg azt is hogy részegen hogy kell szét tenni más pasiknak a lábát.
- Brian! megbeszéltünk valamit!- nézett Michelle kissé idegesen Brianre, mi meg teljesen letaglózva ültünk ott. Ahogy láttam senkinek semmi fogalma nem volt, hogy mi folyik itt.
- Tényleg! Bocsi szivem. – mondta Syn mézes-mázos hangon majd egy puszit nyomott Michelle arcára. Itt már mindenki teljesen elvesztette a fonalat. Inkább tovább léptünk és dumálni kezdtünk.
 - Lina, te ugye nem itt születtél Amerikában?- nézett rám Zacky.
- Nem, kb két éve költöztem LA-ba.
- És hol születtél?- kíváncsiskodott Jimmy.
- Magyarországon. Ott is nőttem fel. Aztán 22 évesen kaptam  itt egy barátomon  keresztül egy álláslehetőséget. Ő már az óta New Yorkban él, azt akarta, hogy vele menjek, nekem viszont elég jól feküdt az állásom, meg akkor még nem volt elég pénzem arra, hogy elköltözzek, úgyhogy maradtam  itt. De mostmár úgy érzem, jól döntöttem akkor.- kuncogtam halkan .
   - Családod nem hiányzik? –kérdezte Matt.
- De nagyon! Meg a barátaim is. De itt is nagyon jó! Jobban keresek, mintha otthon maradtam volna, és mindig is nagy álmom volt, hogy Amerikában éljek.
- És ezalatt a két év alatt volt valakid?- kérdezte Syn, és úgy meglepődtem hogy félrenyeltem a söröm. Kisebb köhögő roham után nagy nehezen kinyögtem a választ:
- Nem volt senkim. De nem is hiányzott. El voltam foglalva a munkámmal. Bulizni se nagyon jártam, nem nagyon volt lehetőségem ismerkedni…
- Hiba! Ezen változtatnunk kell! Mostantól többet fogsz eljárni bulizni, méghozzá velünk!-mondta Jimmy. Csak nevettem, igazándiból rám férne végre egy kis élet. És valami szerelem se ártana már végre.
 - Megegyeztünk. De ha nyomi partikat toltok, lelépek!- mondtam, mire a srácok csak nevettek.
- Hééj! Ezt ki kérjük magunknak! A legkirályabb bulikat mindig mi tartjuk!- mondta tetetett felháborodással Matt, mire csak nevettem.

Kb két óra múlva már mindenki eléggé az asztal alatt járt. Kivéve engem, és Michellt, bár benne is volt már rendesen pia. Kimentem a mosdóba, már két sört megittam. Bajom nem volt belőlle, de a húgyhólyagom is végletes. Miután elvégeztem a dolgom, kezet mostam, mikor hirtelen nyílt az ajtó és Michelle lépett be rajta. A tükörhöz lépett és a sminkjét kezdte megigazítani.
  - Hogy megy a munka a srácokkal?- kérdezte hirtelen , kissé komoran.
- Még igazándiból nem sok mindenre jutottunk, de nagyon bírom őket…
  - Hát hogy ne bírnád. Jófejek, hiszékenyek, gazdagok és híresek. Mi kéne még egy magadfajta feltörekvő, szegény csitrinek? Hallom, már énekelni is akarsz az albumon… Azt hiszed, majd az ő hátukon belőled is sztár lesz? Na azt próbáld meg!- Köpni nyelni nem tudtam. Csak bámultam magam elé. Mielőtt kilépett az ajtón észbe kaptam és utána szóltam.
- Erről szó sincs! Ők kértek meg mindenre! ŐK kértek fel, hogy zongorázzak. Ők mondták, hogy menedzseljem őket, és arra is ŐK kértek meg, hogy énekeljek! Nagyon kedvesek voltak velem, és nagyon szívesen segítek nekik. Nem tudom, honnan szedsz te ilyeneket, de ne félj! Nem szedem el tőled a pénzautómatád!- komolyan, és magabiztosan néztem a szemébe. Velem ne szórakozzon a kis ribanc. Nem tudja kivel kezdett.
- Mivan?- elég dühösnek látszott és szép lassan közeledett felém. Nem féltem tőle, nem olyan fából faragtak engem!
- Jól hallottad!  Megnyugodhatsz, mindenki tudja, hogy velem ellentétben te csak azért kerültél hozzájuk közel, és csak azért vagy együtt Synysterrel, hogy te is a sznob gazdagok világát élhesd és hogy belőled is celeb lehessen. – megakadt benne a szó. Csak nézett rám dühösen. Nem voltam kíváncsi a további ugatásához, úgyhogy inkább kikerültem és kijöttem a mosdóból. Visszamentem a srácokhoz, de már semmi kedvem nem volt ottmaradni.
- Srácok, én elmentem.
- Neeeeeeeeeemááááár! Maradj még! még csak most kezdődik a buli!! – állt fel Jimmy, de eléggé instabil volt, úgyhogy inkább rögtön vissza is ült. Hirtelen Brian pattant fel.
- Majd én elviszlek!- mondta.
- Kössz, de nem vagy valami jó állapotban, nem szívesen kockáztatom a testi épségem! Gyalogolok, vagy hívok egy taxit.
  - De haza tudlak vinni! Én részegen is nagyon jól vezetek! Naaaa lééccii.
 - Nem lehetek ekkora hülye.-mondtam halkan majd intettem Synnek hogy menjünk.

6.rész

~~Nagyon szépen köszönöm a több mint 200 oldalmegtekintést, és a kommentet! Nagyon jól esik, köszii!^^ Viszont bocsánat, hogy ilyen ritkán hozok csak részeket! Ígérem, mostantól próbálok rendszeresebben részt hozni! 
Még egyszer nagyon köszi, és továbbra is várom a kommentekeet!*-*
Ryuk.' xoxo<3
-----------------------------------------------------------------

Lina szsz.:

Két órája szerencsétlenkedem már ezzel az egyetlen számmal. Már teljesen kikészültem!! Nagyon gyors, és nagyon nehéz. Képtelen vagyok egymás után kétszer, hibátlanul eljátszani! A szám címe Unbound. Nagyon jól hangzik, meg minden, csak van egy két rész, ami őrületesen gyors és nehéz és azokat a részeket képtelen vagyok eljátszani! Remélem azért majd menni fog...
Hirtelen a telefonom  csörgésére lettem figyelmes. Egy idegen számot írt. Vajon ki lehet az?
- Halo?- szoltam bele.
- Szia, Lina te vagy az?- azonnal megismertem a hangját. Igazán süketnek kéne lennem, ha nem ismerném fel...
- Szia, Matt! Miért hívsz?
- Csak azért hívlak,hogy tudod e, hogy este 6kor találkozunk a stúdióban?!
- Igen, tudom. 
- Akkor jó! Akkor később!
- Szia!
Leraktam a telefont és tovább gyakoroltam. Nem tudom melyikőjük írta ezt a számot, de nagyon kicseszett velem, még ha tudtán kívül is. De nem érdekel, akkor is én fogok győzni!!


Zacky szemszöge:

Fél hat... 6kor stúdió... De annyira nincs kedvem kikelni az ágybóól!! Egész nap csak filmeket néztem és aludtam. Max. csak kajáért, sörért meg vécézni keltem ki az ágyból. De ha nem megyek, akkor Matt rohadtul lebasz. Két napja szakítottunk Genával, és azóta nincs kedvem semmihez. Egyetlen egyszer mentem le a kocsmába, de ma még ahhoz sem volt kedvem! Az a nő, teljesen tönkretett! Egy balfasz vagyok! Alapból úgy indítottam ezt a kapcsolatot, hogy részemről csak szex. Aztán meg szépen lassan belezúgtam. Szépen lassan?? Hülyeségeket beszélek! Már az első alkalom után úgy éreztem, hogy szeretem! Még szerencse hogy nem mondtam el neki! Mekkora égés lett volna. Hisz neki is csak szex meg a pénzem kellett. Hát ilyen az én formám... csak ilyen ringyókat tudok felszedni!
Na mindegy! Már nem tudok ellen mást tenni. Ez van. Inkább felöltözök és bemegyek a stúdióba.

Mikor beértem már mindenki ott volt, kivéve Briant.
- Csá. Brian?
- Nem tudom, de nem ártana ha jönne már! Van egy kis gond, és beszélnünk kéne.- válaszolt Matt,kissé idegesen.
- Nyugi haver, majd jön. Ha meg nem ér ide fél órán belül, megbeszéljük a dolgokat nélküle.- mondta Jimmy, de ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Brian lépett be rajta, mögötte... Mi a fasz?! Michelle? Hát nem szakítottak? akkor meg mi a francot keres itt? 
- Na végre, baromarc! Mi tartott eddig? - kérdezte dühösen Shadz, de Syn csak intett és leült Michellel a kanapéra.
- Na asszem mostmár mondhatod, Matt, hogy mi a baj?
- Hát srácok... Elég rendesen megszívtuk. Ma délelőtt felhívott Tim, a turnémenedzser. Kapott egy másik állást. Ezzel még nem is lenne gond, hiszen rajtunk kívül is menedzsel még pár bandát. Viszont az új munkahelye Ausztráliában van. Onnan pedig elég zűrös a koncertszervezés...
- Szóval menedzser nélkül maradtunk. Ez kurva jó.- morgott Johny.
Kisebb fajta csend telepedett a bandára és csak néztünk ki a fejünkből, hogy most mi lesz.
- Srácok, az amerikai koncerteket még simán meg tudjuk oldani. Nem nagy cucc, csak néhány telefonszám kell, meg ... - kezdte Matt, de Syn közbe szólt.
- Bakker! Jóformán azt se tudjuk mit is csinál igazándiból egy menedzser. A koncertszervezésen kívül meg sok más dolga van, csak rohadtul nem tudjuk hogy mi.
- Ez igaz. De annyit mi is el tudunk intézni, hogy ha hívnak minket hogy menjünk ide vagy oda fellépni, akkor azt lezsírozzuk. Elmondjuk, hogy milyen igényeink vannak, mi kell az öltözőnkbe és kész. Ez nem nagy cucc. Sőt, azt is tudjuk, hogy Tim mennyit szokott kérni egy-egy koncertért. Csak ugye abból még lejön az ő része is... Így több lóvé maradna nekünk, nem? És amúgy is messze van még az a turné, elősször a lemezt kéne megcsinálni meg kiadni nem?
Jimmy nagyon belelkesült, és nem is volt olyan nagy hülyeség amit mondott. Akaratlanul is Linára néztem és látszott rajta, hogy mondani akar valamit.
- Lina, te mit gondolsz? - kérdeztem, hátha tud ő is segíteni.
- Hát, igazándiból nem rossz ötlet. És még lehet hogy segíteni is tudnék...
- Ezt hogy érted?- kérdezte Syn, de Jimmy gyors le is szúrta.
- Ha hagynád, hogy elmondja, megtudnák! Folytasd csak Lina!
- Oké. Na, tudjátok, én egy zenei cégnél, lemezkiadónál dolgoztam eddig, gyakornok ként, és hasonló dolgokat csináltam mint egy turné menedzser. Koncereket szerveztem, helyszíneket foglaltam le, egyeztettem, szobákat foglaltam, meg ilyenek.
- De hát ez remek!  - Mattet nagyon fellelkesült.- De hogy érted azt, hogy "eddig"?
- Ma délben felhívott a főnököm. elmondta, hogy újabb gyakornokokat vesznek fel, engem viszont nem tudnak más pozícióban munkáltatni, ki kell hogy rúgjanak. 
- Úú, sajnáljuk. ez elég szar ügy!
- De akkor viszont dolgozhatnál nekünk, mint turnémenedzser! - mondta Matt.- Van valakinek ellenvetése?- senki nem szólt semmit, csak Michelle arca torzul el egy kicsit, aki eddig teljes csöndben üldögélt. Azt, hogy mitől vág ilyen képet, azt nem tudom. 
-De várjatok.- szólalt meg hirtelen Lina.- én nem tudom hogy képes leszek e egyedül csinálni, hisz eddig mindig mások keze alá dolgoztam...
- Nyugi, majd mi is segítünk, és nem amúgy sem vagyunk olyan válogatósak, nem lesz baj, se a szállással, se a koncert helyszínekkel, ügyes vagy, biztos meg tudod csinálni!.- mondtam neki, és tényleg komolyan is gondoltam. Nem tudom miért hiszen alig ismerem a lányt. Valahogy, ha ránézel, rögtön látod rajta, hogy megbízható és talpra esett lány. Biztos képes lesz rá ...

-Most, hogy ezt megbeszéltük, Syn! kijönnél velem egy kicsit? Szívjunk el egy cigit!- mondtam, és elindultam ki. Visszanéztem és láttam, ahogy Syn elindul, Michelle is jönni akart vele, de szerencsére a srác vette a lapot és jelezte neki, hogy maradjon a seggén.
- Most akkor mi van veletek?- vágtam rögtön a közepébe, ahogy kiértünk.
- Mi lenne és kivel?- játszotta a hülyét, mintha nem tudná miről beszélnék.
-Bakker, tudod nagyon jól miről beszélek! Michelle-ről meg rólad? na mondjad, mi van?

Syn:

- Kibékültünk. Tegnap előtt este átjött és beszélgettünk. Elmondta hogy nagyon sajnálja meg minden ilyen szarság. Majd felrobbant a fejem mikor hallgattam a hülyeségeit.
- Hallod, de ha így beszélsz róla, miért békültetek ki?
- Mert nem hagyom ennyiben. Meg fogja bánni, hogy megcsalt...
- Akár mennyire nem bírom a csajt, nehogy bántani merd!! - ordított rám Zack, de nem foglalkoztam vele, csak gyors megnyugtattam.
- Hülye, ne fossál, nem fogom bántani. Csak egyszerűen tönkre teszem lelkileg... és tudom is hogy hogyan...
- Te beteg vagy.- nyomta el a cigijét Zacky és bement, maga után jól becsapva az ajtót.

5. rész

~~ Halihóó!^^ Egyre csak gyarapodik az oldalmegjelenítések száma, és ennek nagyon örülök, és hálás vagyok érte! Viszont meg szeretnélek titeket kérni, hogy kommenteljetek is. Szeretném tudni, hogy hogy tetszik nektek, amit írok. Ugyan úgy kíváncsi vagyok a negatív kritikára is, mint a pozitív véleményekre! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönööm!!   
Ui.: igen, sajnálom, ezek a bevezető részek egy kissé unalmasak és bénák, de viszont nem akarom nagyon sietősre venni a formát. A következő részekben már történni fognak érdekesebb dolgok! Ígéreem!^^
Ryuk. xoxo.:)))
---------------------------------------------------------------------------

Lina szemszöge:

JÓÉG! Atya úr Isten! Ezt képtelen vagyok felfogni. Az elmúlt (legalább) két órában a nagy Synyster Gates-szel beszélgettem, mintha nem is tudom, már 1000 éve ismernénk egymást. Nem hiszem el. Annyira felszabadultan, gátlások nélkül tudtam vele beszélgetni. Nagyszerű volt! Sajnos el kellett mennie, de remélem még lesz lehetőségünk párszor beszélgetni...
Mire nagy nehezen sikerült visszatérnem a földre a fellegek közül, már azon kaptam magam, hogy fél 1 van. Nem ártana végre felöltözni, és kezdeni magammal valamit. Nem ártana mondjuk elkezdeni tanulni azt az egy kottát amit eddig kaptam.
Miután felöltöztem, bementem Ben "zeneszobájába".  Mikor beléptem, tátva maradt a szám. Egy gyönyörű szép, átlátszó(!!!) Kawai zongora állt előttem. Kissé furcsán nézett ki, de mikor leültem elé, és játszani kezdtem rajta, a hangja elmondhatatlanul szép és tiszta volt.

Körbenéztem a szobában ami egyszerűen hatalmas. Ez az egy szoba elfoglalja a ház felét! Krém színű falak, és szürkés fehéres padló. Az  falon végig gitárok lógnak,  és körben a szobában is jó pár gitár van állványokra rakva.  Mellettük erősítők és pedálok hegyre-halomra. Az egyik sarokban egy hatalmas dobszerkó van felállítva, amit plexi üveggel el lehet "zárni" a szoba többi részétől- gondolom, hogy ne legyen túl hangos-.  Felálltam a zongorától, és leemeltem az egyik akusztikus gitárt az állványról. Játszani kezdtem a Rise Against-tól a Hero of War című számot, majd énekleni kezdtem. Letettem a gitárt, és ujra a zongora felé vettem az irányt, mikor  hirtelen megláttam, hogy valaki áll az ajtóban.
- Jóég! A frászt hoztad rám!
- Umm, bocsi, de most légyszi angolul is...- nevetett Jimmy. A nagy ijedtségemben néha elfelejtem, hogy milyen nyelven kéne beszélnem... Huupsz!
- Bocsi, csak azt mondtam, hogy iszonyatosan megijesztettél! Nem tudtál volna köszönni legalább?
- Ja, igen tényleg! Szia! CSak olyan jó volt hallgatni téged, hogy nem akartalak félbe szakítani.- mondta, a tarkóját vakarászva.
- Semmi baj. Jól esik hogy ezt mondod!
- De tényleg!! Miközben énekeltél, azon gondolkodtam, hogy énekelhetnél az egyik számban az albumon.
- Neeeeem.- ráztam a fejem bizonytalanul.- Nekem bőven elég, hogy a zongora részekkel hozzájárulhatok a munkátokhoz. Már ez is hatalmas megtiszteltetés, és nem akarok további nehézségeket okozni...
-Milyen nehézségekről beszélsz?- szakított félbe- Nagyon kedvelünk és örülünk hogy elvállaltad a munkát! És ahogy nézem, legalább Benivel is közelebb kerültök...
- Neeeem... Nincs semmi köztünk! Miért hiszi mindenki ezt?
- Hát elősször is nála laksz!!! Másodszor pedig, eléggé úgy beszélt rólad....
- Hogy úgy??- értetlenkedtem.
- Hát olyan lelkesen, meg áradozott csak, meg nem is tudom.- nevetett egy picit.
- Kétlem, hogy bármit érezne. Abban viszont biztos vagyok, hogy nekem csak barát, és nagyon remélem, hogy én se vagyok több számára.
- Hát... te tudod...- mondta, kissé csalódottan.
-Igen. Én tudom!- örültem, hogy ennek a kis beszélgetésünknek vége. Nem akarok arra gondolni, hogy lehet hogy Ben.... Nem! Kizárt! 
- Hogy értetted azt hogy mindenki? - Kérdezte.
- Hmm?
- Az előbb azt mondtad, hogy mindenki azt hiszi...
-Ja igen! Synyster. Tegnap este itt aludt, és mikor reggel meglátta, hogy itt vagyok rögtön azt hitte hogy...
-Várj, várj, várj! Mi az hogy itt aludt?- kérdezte kissé dühösen.
- Hát, tudod... Nem tudom, hogy el kéne- e mondanom, de már mindegy. Tegnap este Ben egy találkozóra ment, és elment az előtt a kocsma előtt ahol mindig iszogatni szoktatok. És Syn-t éppen akkor tessékelték kintebb, mert annyira részeg volt. Ez még lehet hogy annyira nem is nagy baj, de viszont a bökkenő az, hogy ez este 9-kor történt...
- Nem igaz! Mit művelhetett már megint az a barom.?!
- Hát nem tudom. De ma reggel viszont jót beszélgettünk.- mondtam, mire eléggé aggodalmas szemekkel nézett rám. Egy-két percig csak állt, és láttam hogy mondani akar valamit, de nem tette.Majd végül csak annyit mondott:
- Vigyázz vele.!!
-Miért??- kérdeztem.
- majd megtudod. De remélem nem kerül rá sor.- Nem értettem miről beszél, de lehet hogy jobb is.  Inkább rátértem egy másik témára.:
- Ömm, amúgy miért jöttél? Nem mintha zavarnál, csak ...
-Ja igen!- kapott észbe- itt van még egy kotta. És holnap este 6 körül a stúdióba kéne jönnöd.
- De hát még nem is tudom ezt az egyet se...- ijedtem meg.
-Nyugi, még nem is kell, csak Matt szeretne veled megbeszélni pár dolgot. Meg hát egy kis ismerkedés se árt.- vigyorgott rám, kissé furán.
- Jól van, ott leszek!
- Játszol nekem még valamit??- kérdezte és közben úgy nézett rám, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban.
-Persze! De csak akkor ha te dobolsz hozzá!-kacsintottam rá.
- Ahogy kívánod!- mondta hülyén, majd  a dobok mögé ült. Én vissza vettem a gitárt, és játszani kezdtem. Nem kellett sok, csak egy pár akkord, Rev felismerte, és elkezdte játszani a dobtémát és énekelt velem együtt.