Nem rész :DD

Halihó!
Nem rég elkezdtem egy új fanfictiont, Back to You címmel. Ez egy Michael Clifford fic, akit a 5 seconds of Summer nevű bandából ismerhettek. Ide <-- kattintva érthetitek el az oldalt. Ha van kedvetek nézzetek be ide is! Az első rész már kint van, és nemsokára érkezik az új is!:))
Természetesen ide is hozom nemsokára az új részt! Addig is minden jót!
Luv ya'll
Ryuk.'

19. rész

- Srácok, el ne felejtsétek, holnap 3-kor interjú aztán jövő héten két koncert meg egy tévés szereplés. Jó lenne ha ti is észben tartanátok. - soroltam a beosztást a bandának, ők meg csak elgyötört arccal néztek vissza rám.
- Nemáár, egész héten itt ülünk ebben a rohadt stúdióban, tökre fáradtak vagyunk, tököm se akar hülye riportokat adni. - nyavalygott Zacky.
- Tudom, hogy húzós, de múlt héten egész héten lustulhattatok, most meg itt az ideje elkezdeni az album promózását. Kell néhány interjú, hogy felkeltsétek az emberek figyelmét. Nem mondotok semmi konkrétat, csak annyit, hogy húzzátok vele kicsit a rajongók agyát. Előfordulhat néhány magánéleti kérdés is, meg ilyesmi, nem lesz nagy cucc. Gondolom a könyökötökön jön már ki, hogy mit kell ilyenkor csinálni, úgyhogy hajrá. - próbáltam kicsit fellelkesíteni őket, de nem sok sikerem volt. Mind ültek tovább bágyadt fejjel a kanapén. Mondjuk ez lehet annak is az oka volt, hogy tegnap este valami ismerősük szülinapján voltak, ahol gondolom szétcsapták magukat, de hát így jártak. Tudták, hogy ma már munka van.
Én is kivagyok. Testileg, lelkileg. Kifáraszt a munka, a folyamatos szervezkedés. 2 hónapra előre megvannak beszélve a fiúk  interjúi, szereplései, és a promóvideót is lassan készíteni kezdjük. Röviden összefoglalva nyakig vagyok a melóban.
És lelkileg is a béka segge alatt vagyok. Nincs kivel kibeszélnem a dolgaim. Igen, igen szoktam beszélni a családommal és a legjobb barátaimmal, de olyan ritkán akad alkalom egy-egy hosszabb beszélgetésre, hogy inkább nem traktál őket az apró-cseprő hülyeségeimmel.
Arról nem is beszélve, hogy már majdnem egy éve nem voltam otthon, és azért hiányzik a saját szobám, a rokonaim és a friss alföldi levegő. Amint lesz egy kis időm rá, haza utazom.
Szerencsére Tomi a telefonbeszélgetés óta, azaz egy hete, nem keresett meg újra, és remélem, hogy nem is szándékozik. Már nem Magyarországon vagyunk, ez Amerika, az én terepem. Itt már nem tud nekem, maximum csak fizikailag ártani. Az viszont nem érdekel. Üthet ameddig csak akar, nem fogom még egyszer azt csinálni amit mond, még ha félholtra ver, akkor se. Persze azért félek tőle, de Jack-en kívül nem beszéltem róla senkivel. A srácoknak nem fogom elmondani, hiszen hol érdekelné őket? Talán Jimmy kiakadna egy kicsit, de neki meg pont emiatt nem mondom el. Majd megbirkózom vele valahogy.
24 vagyok, a világ egyik legjobb helyén élek, imádom a munkám, és barátaim is vannak, de valahogy még is folyamatosan ürességet érzek magamban. Ja, hogy szerelem? A Brianes dolog óta gondolni se akartam rá. Jobb nekem egyedül, minthogy egyfolytában csalódjak. Akkor inkább olyan öregasszony leszek, aki a 12 macskájának kötöget pulcsikat, mert jobb elfoglaltsága nincsen. Na persze, jó is lenne...
Ó, de hát van a képben egy Jack nevű fickó is! Kedves, vicces, megértő. Hát akkor miért ne? Jó kérdés. Az elején úgy indult, hogy mind ketten többet akartunk barátságnál, de valahogy úgy alakult, hogy néhány éjszakába nyúló lelkizésen - nagyrészt az ő szerelmi életét illetően- kívül semmi más nem történt köztünk. És én úgy érzem, hogy jó ez így. Ő az egyetlen, akivel beszélgethetek. Hiába van mellettem Jimmy is, valahogy nem érzem azt, hogy ő megértené a dolgaim. Jack viszont néha pontosan tudja, hogy mi bajom van, anélkül hogy bármit mondanék.

Ezeken a dolgokon filóztam, egy bögre kakaóval a kezemben, és a laptopommal az ölemben, mikor hallottam, hogy valaki lentről kopogtat.
- Bulizunk! - nézett rám komoly tekintettel Jimmy az ajtóban. A komolyságon kívül valami más is volt a szemében, ami ismerős érzést keltett bennem, de mégsem tudtam rájönni, mi lehet az.De meg kell mondjam, kissé megijesztett.
- Miért is? Mindjárt éjfél, holnap dolgod van, menj inkább haza aludni.
- Nem, be vagyok pörögve, nem bírok tovább otthon ülni.- mondta, közben még minid ugyan olyan komolysággal nézett rám, ami miatt nem nagyon tudtam elhinni hogy be lenne pörögve. Aztán észre vettem, hogy testsúlyát bal lábára helyezve áll, jobb lábát pedig folyamatosan mozgatja, sarkát fel-le rázogatva. Ahogy újra a szemébe néztem, még jobban beparáztam, hogy vajon mi lehet vele.
- Jimmy jól vagy?- kérdeztem, arcát fürkészve.
- Tökéletesen, csak menjünk már. - kezét a szájához emelte és rágni kezdte a körmét. Még soha nem láttam ilyennek, nem tudom mi baja lehetett. Újra a szemébe nézve láttam meg, hogy pupillái rettenetesen ki voltak tágulva. Nagyon rossz előérzetem támadt...
- Nem, haver. Te most szépen bejössz, lezuhanyzol, és lefekszel aludni. Nem tudom, mi bajod, de nem engedlek így el az éjszaka közepén.
- Nem, nem bírok egy helyben ülni. Attól csak rosszabbul vagyok.- felemelte a hangját, nem tudtam miért lett hirtelen ideges. De a gyanúm egyre jobban szúrta az oldalam, de nem akartam, hogy véletlenül is igazam legyen, és Jimmyvel történjen valami. Nem hagyhatom most magára.
- Gyerünk befele. - léptem el az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Mindaddig elég messze állt tőlem, de ahogy ekkor elsétált előttem megcsapott egy enyhe piaszag. Talán vodka, vagy valami tömény ital. Egyre jobban féltettem Jimbot. Ha ez beszedett valamit, és ivott rá, akkor komoly gondok lehetnek még itt, ma éjszaka.
- Menj a nappaliba, és ülj le. Mindjárt jövök én is.- a konyhába mentem, és egy bögrébe tejet öntöttem.
- Tessék.- adtam a bárgyún maga elé bámuló srác kezébe a bögrét.
- Tej? Minek?... Ettől nn...  nem fogok jobban aludni. -mondta kissé szaggatottan.
- Nem azért, barom. Hanem a tej gátolja a gyógyszerek hatását. Ha meg netalántán már mind teljesen felszívódott volna, akkor ahogy érzem alkoholt is ittál, azt meg majd a tej kihajtja belőled.
- Hányjak össze mindent?- nézett rám szórakozottan, még mindig hatalmasra tágult pupillákkal.
- Nem, csak kijózanítalak. Majd a vécé mellett éjszakázol. Na igyad- igyad! Tudod, hogy merre van a vécé. Én most elmegyek lefekszem. Ha netán megéheznél tudod hol a hűtő.- mondtam neki, de kétlem, hogy felfogta volna mindegyik szavam. Reméltem hogy nem lesz gond vele, viszont engem már nagyon hívogatott az ágyam.
- Jó éjszakát.- mondtam, de választ nem kaptam. Felmentem a szobámba, és lefeküdtem. Egy fél óra múlva hallottam, ahogy Jimmy a vécébe rohant, majd csapódott egy ajtó.
- Istenem, Jimmy. Mit szedtél te be? - suttogtam a sötétben magam elé meredve.