20. rész

Az elmúlt hónapokban sikeresen elkerültem Briant, de a múltkori este után Jimmy-vel kénytelen voltam felkeresni. Nem repesett tőle a szívem, de túlságosan féltettem Jimmy-t, ahhoz hogy az érzéseim és az egóm meggátoljon abban hogy beszéljek Synnel.
Mikor megcsörgettem Briant csak a hangpostája kapcsolt, de a biztonság kedvéért hagytam neki egy üzenetet.
- Szia Brian, itt Lina. Ümm... beszélnünk kéne, lehetőleg minél hamarabb. Jimmy-ről van szó.
Alighogy kinyomtam a hívást, pár percen belül csörgött is a telefonom.
- Szia Lina. Bocs, nem voltam telefonközelben... - mondta.- Valami baj van? - enyhe aggodalom csengett a hangjában.
- Hali, semmi baj. Őszintén? Baj, az van... -mondtam majd szépen részletesen elmeséltem neki az aggasztó kis estémet a Revvel. Próbáltam minél pontosabban elmondani, hogy is viselkedett, hogy menyire zavart volt, és hogy teljesen kiakadtam.
- Megértem, hogy aggódsz. Nekem se nagyon tetszik ez az egész... -mondja Brian elgondolkodva.
" Mit szedhetett be? Mióta szedi, ha rendszeresen szedi?..." Ilyen és ezekhez hasonló kérdések ezrei záporoztak a fejemben, de volt szabad Brian előtt is kiakadnom. A lényegre kellett rájönnünk és az egyetlen egy kérdés volt:
- Miért? - kérdeztem halkan, inkább magamtól, mint Briantől. De ő volt az aki meg tudta válaszolni a kérdésem.
- Stressz. Nem nagyon tudja feldolgozni az album körül a sok aggodalmaskodást, így ilyenkor így próbál meg kikapcsolni. Ez a legegyszerűbb és leghatásosabb módja. Hosszabb ideig tart és erősebb mint szimplán az alkohol. Történt már ilyen az előző albumok, számok, kislemezek felvételekor is. - magyarázta, de valahogy nem nagyon tudtam elhinni neki, amit mondott.
- Stressz?? De hát mind olyan lazának tűntök, mintha ez az egész zsigerből jönne. Nem is látszódik rajtatok semmi, csak a fáradtság. Néha szinte mintha nem is érdekelne titeket, hogy a rajongók mit szólnak a számokhoz, csak nektek tetsszen.- mondtam értetlenkedve.
- Az lehet, hogy úgy tűnik, de csak neked, mint kívülállónak. Persze te jobban belelátsz az egész munka folyamatba, minta a rajongóink, de ez közel sem így van, mint ahogy elmondtad. Mindegyikőnket a rajongók véleménye érdekel a legjobban. Ők akiktől tényleg megkapjuk az igazi kemény kritikákat, és hát ők a rajongóink, ha nekik nem jön be egy-egy szám, vagy klipp, akkor ott valamit nagyon elbasztunk. És ez a banda összes tagját mélyen érinti. Jimmy-t meg főként. A munka oroszlánrészét ő és Matt végzi. A legtöbb számhoz az ötletet, az alapot ők hozzák. És mostanában észrevehetted, hogy inkább a már meglévő számokat vesszük fel, és nem nagyon vannak újak. Persze van egy csomó raktáron, de azokat nem érezzük annyira jónak, hogy rákerüljenek az albumra, úgyhogy  amikor elérkezik ez a pont, hogy Shadz és Rev kissé kiégnek, mind a kettő képes depressziós lenni emiatt. Matt tudja kezelni az alkotói válságát, Jimmy már nem annyira.
- Oh.- ennyit tudtam kinyögni. Most már értem. Jimmy-nek trauma az, hogy jelenleg nem jut eszébe semmi jó alap, se szöveg és ez kissé megviseli. Vagyis nem is annyira kissé...
- Ja, de ebből az állapotból ki szokott lendülni magától, és a drogot is leteszi. Szóval ne aggódj jól lesz. Csak nem szokott előfordulni, hogy egy-egy ilyen "depis-drogozása" közben bárkit is megkeressen. Nem épp a legjobb dolog, próbáltunk már segíteni neki, de nem lehet. Nem hagyja, neki ilyenkor így jó. De persze azért féltem, és jobb lenne, ha más módon próbálná oldani a stresszt. Igaz egyszer kétszer ilyenkor születik neki pár remek ötlet és a számok gyártása beindul.
- Hát rendben. ha te mondod. De azért ne várd tőlem, hogy ne aggódjak érte.- mondtam, enyhe szarkazmus volt érezhető a hangomban.
- Mondtam, én is aggódom, de nem lehet vele mit csinálni. Ilyenkor szarik a véleményünkre. Ez van. Inkább te is nyugodj le, és koncentrálj a feladataidra, Jimmy rendben lesz.- mondta végül megnyugtatás képpen, de nem érte el a várt hatást.
Ezek után elköszöntünk, majd letettük a telefont.
 Valamennyire megnyugtatott, de így is egész nap ezen kattogtam. Valahogy én nem tudok olyan könnyen elmenni a tény mellett, hogy Jimmy drogokhoz nyúl, mint Brian. Ez aggaszt engem, mert mivan ha most nem tudja majd csak úgy letenni a cuccot, ha most átesik a ló túloldalára? Mivan ha későn vesszük észre, hogy tényleg nagy a baj? Én nem tudom ezt annyiban hagyni.
Próbáltam munkával elterelni a gondolataim, és hát nagyjából be is vált. Pár telefonhívást intéztem, meg leveleket írtam meg hotelszobákat foglaltam, ugyanis két nap múlva utazunk San Diegoba, ahol a srácok klippet forgatnak majd. Miután végeztem hosszú idő után végre sikerült egy kis időt szakítanom arra is hogy a családommal is beszéljek Skype-on.
De amint újra dolog nélkül maradtam Jimmy és Brian kúszott a fejembe. Féltem Jimmy-t. Túl jó ember ahhoz, hogy bármi baja essen, nem érdemli meg hogy szenvedjen. Segíteni akarok neki, csak még azt nem tudom hogyan.
Brian pedig, hogy képes ennyire nyugodt maradni? Történt már ilyen... Ez szokott lenni... Ha ez már nem egyszer fordult elő a legjobb haverjával akkor nem kellett volna már rég lépéseket tenni?? 'Nem hagyja, hogy segítsünk...'  Fenéket. Csak nem akartok eléggé segíteni.
Elvégre legjobb barátok, nem?

----------------------------------------
Huhh, újra itt.:D Új rész, remélem örültök, és még maradt azért pár olvasóm!! :D Nem ígérem az elkövetkezendő időben a gyakori feltöltéseket, de azért próbálkozom.! :) Ha még vagytok páran, és tetszett a rész szavazzatok alul, vagy írjatok egy kommentet. Nagyon sokat jelentene! 
Köszi.xx
Luv ya'll.<3
Ryuk.

Nem rész :DD

Halihó!
Nem rég elkezdtem egy új fanfictiont, Back to You címmel. Ez egy Michael Clifford fic, akit a 5 seconds of Summer nevű bandából ismerhettek. Ide <-- kattintva érthetitek el az oldalt. Ha van kedvetek nézzetek be ide is! Az első rész már kint van, és nemsokára érkezik az új is!:))
Természetesen ide is hozom nemsokára az új részt! Addig is minden jót!
Luv ya'll
Ryuk.'

19. rész

- Srácok, el ne felejtsétek, holnap 3-kor interjú aztán jövő héten két koncert meg egy tévés szereplés. Jó lenne ha ti is észben tartanátok. - soroltam a beosztást a bandának, ők meg csak elgyötört arccal néztek vissza rám.
- Nemáár, egész héten itt ülünk ebben a rohadt stúdióban, tökre fáradtak vagyunk, tököm se akar hülye riportokat adni. - nyavalygott Zacky.
- Tudom, hogy húzós, de múlt héten egész héten lustulhattatok, most meg itt az ideje elkezdeni az album promózását. Kell néhány interjú, hogy felkeltsétek az emberek figyelmét. Nem mondotok semmi konkrétat, csak annyit, hogy húzzátok vele kicsit a rajongók agyát. Előfordulhat néhány magánéleti kérdés is, meg ilyesmi, nem lesz nagy cucc. Gondolom a könyökötökön jön már ki, hogy mit kell ilyenkor csinálni, úgyhogy hajrá. - próbáltam kicsit fellelkesíteni őket, de nem sok sikerem volt. Mind ültek tovább bágyadt fejjel a kanapén. Mondjuk ez lehet annak is az oka volt, hogy tegnap este valami ismerősük szülinapján voltak, ahol gondolom szétcsapták magukat, de hát így jártak. Tudták, hogy ma már munka van.
Én is kivagyok. Testileg, lelkileg. Kifáraszt a munka, a folyamatos szervezkedés. 2 hónapra előre megvannak beszélve a fiúk  interjúi, szereplései, és a promóvideót is lassan készíteni kezdjük. Röviden összefoglalva nyakig vagyok a melóban.
És lelkileg is a béka segge alatt vagyok. Nincs kivel kibeszélnem a dolgaim. Igen, igen szoktam beszélni a családommal és a legjobb barátaimmal, de olyan ritkán akad alkalom egy-egy hosszabb beszélgetésre, hogy inkább nem traktál őket az apró-cseprő hülyeségeimmel.
Arról nem is beszélve, hogy már majdnem egy éve nem voltam otthon, és azért hiányzik a saját szobám, a rokonaim és a friss alföldi levegő. Amint lesz egy kis időm rá, haza utazom.
Szerencsére Tomi a telefonbeszélgetés óta, azaz egy hete, nem keresett meg újra, és remélem, hogy nem is szándékozik. Már nem Magyarországon vagyunk, ez Amerika, az én terepem. Itt már nem tud nekem, maximum csak fizikailag ártani. Az viszont nem érdekel. Üthet ameddig csak akar, nem fogom még egyszer azt csinálni amit mond, még ha félholtra ver, akkor se. Persze azért félek tőle, de Jack-en kívül nem beszéltem róla senkivel. A srácoknak nem fogom elmondani, hiszen hol érdekelné őket? Talán Jimmy kiakadna egy kicsit, de neki meg pont emiatt nem mondom el. Majd megbirkózom vele valahogy.
24 vagyok, a világ egyik legjobb helyén élek, imádom a munkám, és barátaim is vannak, de valahogy még is folyamatosan ürességet érzek magamban. Ja, hogy szerelem? A Brianes dolog óta gondolni se akartam rá. Jobb nekem egyedül, minthogy egyfolytában csalódjak. Akkor inkább olyan öregasszony leszek, aki a 12 macskájának kötöget pulcsikat, mert jobb elfoglaltsága nincsen. Na persze, jó is lenne...
Ó, de hát van a képben egy Jack nevű fickó is! Kedves, vicces, megértő. Hát akkor miért ne? Jó kérdés. Az elején úgy indult, hogy mind ketten többet akartunk barátságnál, de valahogy úgy alakult, hogy néhány éjszakába nyúló lelkizésen - nagyrészt az ő szerelmi életét illetően- kívül semmi más nem történt köztünk. És én úgy érzem, hogy jó ez így. Ő az egyetlen, akivel beszélgethetek. Hiába van mellettem Jimmy is, valahogy nem érzem azt, hogy ő megértené a dolgaim. Jack viszont néha pontosan tudja, hogy mi bajom van, anélkül hogy bármit mondanék.

Ezeken a dolgokon filóztam, egy bögre kakaóval a kezemben, és a laptopommal az ölemben, mikor hallottam, hogy valaki lentről kopogtat.
- Bulizunk! - nézett rám komoly tekintettel Jimmy az ajtóban. A komolyságon kívül valami más is volt a szemében, ami ismerős érzést keltett bennem, de mégsem tudtam rájönni, mi lehet az.De meg kell mondjam, kissé megijesztett.
- Miért is? Mindjárt éjfél, holnap dolgod van, menj inkább haza aludni.
- Nem, be vagyok pörögve, nem bírok tovább otthon ülni.- mondta, közben még minid ugyan olyan komolysággal nézett rám, ami miatt nem nagyon tudtam elhinni hogy be lenne pörögve. Aztán észre vettem, hogy testsúlyát bal lábára helyezve áll, jobb lábát pedig folyamatosan mozgatja, sarkát fel-le rázogatva. Ahogy újra a szemébe néztem, még jobban beparáztam, hogy vajon mi lehet vele.
- Jimmy jól vagy?- kérdeztem, arcát fürkészve.
- Tökéletesen, csak menjünk már. - kezét a szájához emelte és rágni kezdte a körmét. Még soha nem láttam ilyennek, nem tudom mi baja lehetett. Újra a szemébe nézve láttam meg, hogy pupillái rettenetesen ki voltak tágulva. Nagyon rossz előérzetem támadt...
- Nem, haver. Te most szépen bejössz, lezuhanyzol, és lefekszel aludni. Nem tudom, mi bajod, de nem engedlek így el az éjszaka közepén.
- Nem, nem bírok egy helyben ülni. Attól csak rosszabbul vagyok.- felemelte a hangját, nem tudtam miért lett hirtelen ideges. De a gyanúm egyre jobban szúrta az oldalam, de nem akartam, hogy véletlenül is igazam legyen, és Jimmyvel történjen valami. Nem hagyhatom most magára.
- Gyerünk befele. - léptem el az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Mindaddig elég messze állt tőlem, de ahogy ekkor elsétált előttem megcsapott egy enyhe piaszag. Talán vodka, vagy valami tömény ital. Egyre jobban féltettem Jimbot. Ha ez beszedett valamit, és ivott rá, akkor komoly gondok lehetnek még itt, ma éjszaka.
- Menj a nappaliba, és ülj le. Mindjárt jövök én is.- a konyhába mentem, és egy bögrébe tejet öntöttem.
- Tessék.- adtam a bárgyún maga elé bámuló srác kezébe a bögrét.
- Tej? Minek?... Ettől nn...  nem fogok jobban aludni. -mondta kissé szaggatottan.
- Nem azért, barom. Hanem a tej gátolja a gyógyszerek hatását. Ha meg netalántán már mind teljesen felszívódott volna, akkor ahogy érzem alkoholt is ittál, azt meg majd a tej kihajtja belőled.
- Hányjak össze mindent?- nézett rám szórakozottan, még mindig hatalmasra tágult pupillákkal.
- Nem, csak kijózanítalak. Majd a vécé mellett éjszakázol. Na igyad- igyad! Tudod, hogy merre van a vécé. Én most elmegyek lefekszem. Ha netán megéheznél tudod hol a hűtő.- mondtam neki, de kétlem, hogy felfogta volna mindegyik szavam. Reméltem hogy nem lesz gond vele, viszont engem már nagyon hívogatott az ágyam.
- Jó éjszakát.- mondtam, de választ nem kaptam. Felmentem a szobámba, és lefeküdtem. Egy fél óra múlva hallottam, ahogy Jimmy a vécébe rohant, majd csapódott egy ajtó.
- Istenem, Jimmy. Mit szedtél te be? - suttogtam a sötétben magam elé meredve.

18. rész

Miután Jack a vendégszobámban töltötte az éjszakát, reggel korán lelépett. Vissza kellett mennie La-be dolgozni. Én pedig úgy döntöttem, hogy "lusta pizsama napot" tartok. Megreggeliztem, majd a tévé előtt döglöttem, kaját rendeltem, és úgy terveztem, hogy az estémet is ilyen antiszocként fogom tölteni. Ám valaki más viszont ezt nem így gondolta...
- Halihó, picilány. Van 10 perced, hogy rendbe szedd magad, aztán viszlek Matthez. Kerti partizunk!!- rontott be Jimmy izgatottan a házba.
- Atya ég, Jimbo. Hogy a francba jöttél be?
- Hát gondolom nem ártana néha bezárni az ajtót, és akkor nem törnének be hozzád az ilyen infantilis nyomorékok mint én. Na de most már itt vagyok, így jártál, úgyhogy kapd össze magad, különben így viszlek el. -mondta majd hozzám vágott egy párnát.
- Jó, na. Rendben van, 10 perc és itt vagyok. - kezdtem el vánszorogni a lépcső felé.
- Na, ez igen! Ezt nevezem én lelkesedésnek!- jegyezte meg Jimmy enyhén érezhető szarkazmussal a hangjában.
- Befoghatod.-szóltam vissza.
Kevesebb mint tíz perc múlva már teljes harci díszben meneteltem vissza a nappaliba.
- Mikor így öltözködsz komolyan elgondolkodom rajta, hogy biztos 24 vagy e? Nem pedig valami 17 éves gimiszökevény. -mondta Jimmy, alaposan végigmérve.
- Most miért? - fekete póló, rövidnadrág, meg egy pár fekete Vans. Nem tudom, mi baja van neki a ruhámmal. -Mivan nem tetszik a stílusom?
- Nem azt mondom. Csak hát így nem nézlek még huszonegynek sem...
- Ezt most inkább bóknak veszem. -mondtam, majd elindultam az ajtón kifele.- Ugye kocsival vagy, Jimbo?
- Hülye vagy? Akkor hogy innék? Gyalogolunk, kicsikém. -mondta, én pedig abban a pillanatban visszafordultam a bejárati ajtóból, és az emeletre rohantam.
- Most meg mi a franc van, Lina??? Hallod, gyere máááááár!!- sipákolt Jimmy lentről. Bementem a szobámba felkaptam a két gördeszkám, és lementem.
- Te tudsz gördeszkázni?- nézett rám Jimmy furán.
- Igen, bármilyen hihetetlen, és remélem te is tudsz, vagy különben futsz utánam.- kezébe nyomtam az egyik deszkát, majd kimentem a házból.
- Most még inkább kételkedem benne, hogy 24 vagy.- jegyezte meg Rev miután bezártam a bejárati ajtót, és a deszkát a földre téve elindultam.
- Ha kell mutatok igazolványt. - kiáltottam hátra neki.-  De inkább emeld meg a segged és menny elém, mert nem tudom pontosan hol lakik Matt.- kiáltottam, majd Jimmy nevetve megelőzött.

Matt utcájába érve nem is kellett gondolkodnom, vajon melyik ház is az övé, már messziről ki lehetett szúrni melyik kertből jön a hangos zene, ezért gyorsan megelőztem Jimmyt, aki emiatt megpróbált lelökni a deszkáról, de szerencsére nem jött össze neki, helyette inkább ő taknyolt el.
- Aki másnak vermet ás ugye. -mondtam neki, amikor nagy nehezen sikerült összeszedni magam a nevetőgörcsöm után, ami a hatalmas taknyolás miatt tört rám. Jim habár csúnyán nézett rám, azért láttam, hogy ő is elég jól szórakozott magán. Szerencsére nem sérült meg nagyon, úgyhogy nem éreztem bűntudatot amiért kinevettem.
Gyorsan besiettem a házba, ami belül tök üres volt, ezért rögtön a hátsókert felé indultam. Kint már javában zajlott a buli. Emberek mindenütt, ki-ki kissé már becsiccsentve, hangos zene, és a grillen sülő kaja illata bejárta a környéket. Mattet és a többieket egy nagy asztalnál ülve találtam meg.
- Hali, mindenki. -leültem közéjük a deszkámat az asztalnak támasztva.
- Csá./Hali!- szólt a majdnem egybehangzó köszönés.
- Te deszkázol?- nézett rám nagy szemekkel Brian és a többiek is fura fejjel fordultak felém.
- Miért ekkora meglepetés ez??? Vagy talán Amerikában ez bűn vagy miért okoz ez ekkora meglepetést mindenkinél?
- Nem, nem az, csak valahogy nem néztük volna ki belőled.- szólalt fel Zacky. - De, hogy most így belegondolok, ezer éve nem gördeszkáztam már.
- Ja én sem.- mondta Brian.
- Detto.- csatlakozott Matt.
- Kölcsön adod?- mutatott a deszkámra Zacky.
- Ja, persze. Jimmynél van a másik, tőle is elkérhetitek. - mondtam, majd mindannyian felpattantak és kimentek az utcára. Szereztek valahonnan még két deszkát, és szépen bénázni kezdtek, igaz egy negyed órányi gyakorlás után mind belejöttek. Akkor úgy döntöttek, versenyeznek egyet. Persze nem tiszta verseny volt, így mindegyik próbálta ellökni a másikat, vagy megakasztani a kerekeket vagy bárhogy keresztbe tenni a másiknak. Nem is a nyerésről szólt ez, hanem inkább arról hogy jót röhöghessenek egymáson, ahogy esnek-kelnek. Mit ne mondjak, tényleg jól szórakoztam rajtuk. A végére már majdnem az egész bagázs kint volt, és a négy gyökeren nevetett, volt aki csatlakozott is hozzájuk. Még egy órányi baromkodás után, fáradtan terültek el mind az aszfalton.
- Ez jó buli volt.
- Már emlékszem miért imádtam mikor fiatalabb voltam. - mondta Matt nosztalgikusan az égre meredve.
- Úgy beszélsz mint valami 60 éves nagypapa. - nevettem rajta.
-Héjkás, már nem vagyok annyira fiatal mint anno, de attól még nem vagyok vénember.- játszotta a sértődöttet.
- Még is te beszélsz úgy magadról, mint egy járókeretes nagypapa.- szállt be mellém Zacky.

- Pofa be.- ugatott le minket Matt, de mi csak nevettünk rajta.
- Inkább menjünk és együnk. Kopog a szemem.- vetette fel végül a nagyszerű ötletet egy srác, akinek fogalmam sincs mi volt a neve. De az ötlet attól még remek volt.


------------------------------------------------
Csövi.^^
Tudom, nem történt semmi érdekes, bocsi. Majd megint lesz izgi, csak nem akarom elkapkodni. Azért remélem tetszik.^^
Btw. több mint 1400 oldalmegtekintés!!*-* köszönöm szépen, örülök neki hogy vannak akik még olvassák elvetemült agyam képzelgéseit!:D Hatalmas respect nektek:D<33
ui: úgy döntöttem, mostantól több képet pakolok bele a részekbe, remélem nem baj. (nekem tetszenek.:DD )
Luv ya'll.<33
Ryuk.'

17. rész

- Nem lehetsz ennyire lusta! Úr isten, szedd már össze magad!!
- Neeem! Megmondtam hogy nem csinálom meg! Utálom, macerás, nem fogom újrahúrozni a gitárjaim.
- Akkor meg vidd el valahova és csináltasd meg! Két napja áll a szólóid felvétele mert te ennyire töketlen vagy, Syn!
- Csináld meg te!
-Najó, most álljon meg a menet! Én nem azért vagyok itt, hogy ugráltass engem, hanem azért, hogy a koncertek leszervezésében segítsek! Nem fogok csicskát játszani, mert őfelségének éppen nincs kedve kimozdulni a stúdióból.
- Megmondtam, hogyha én legközelebb ki megyek azon az ajtón, onnan az utam csak haza fele fog vezetni. Semmi kedvem még átautókázni a város másik végére két szaros gitár miatt!
- Ó, és úgy gondolod hogy nekem van? Én is dolgozom, nehogy azt hidd hogy csak meresztem itt a seggem egész nap!
- Tudom, hogy te is dolgozol, de neked biztos több időd van rá mint nekem. A telefonokat a kocsiból is el tudod intézni.
- Najó, Syn! Tényleg igaza van. - szállt be végre segíteni Matt és mögötte Zacky és Jimmy is egyetértően bólogatott.
- Rosszabb vagy mint egy ovis kislány, akinek kimaradt a délutáni alvás, de tényleg. Nem nagy munka, te is meg tudod csinálni, vagy akkor legalább tedd be a segged a kocsidba és menj el valami hangszerboltba, ott biztos újra húrozzák neked...- mondta Zacky, akinek ahogy észre vettem, kezdett elege lenni abból, hogy Briannel már két napja vitatkozunk Mattel, hogy csinálja meg a két gitárját, amiken elszakadt a húr.
- Basszátok meg!- mondta majd felkapta a gitárjait és kiviharzott a stúdióból.
Három hét telt el a múltkori fellépés óta. Azóta a srácok szinte ki se mozdultak a stúdióból, folyamatosan dolgoznak, de meg kell hogy mondjam, nem állnak annyira jól. Synyster így is lassan halad a szólóival, és most meg ráadásnak ez a két nap kiesés... Nem épp a legjobb. Az én dolgom felvétel téren le van tudva. Az éneklésről sikerült őket lebeszélnem, a zongorás részeket (legalábbis eddig mindent) már feljátszottam, én már inkább a megjelenés körüli és utáni dolgokat intézem, interjúk újságoknak, tévéknek, rádióknak, stb. Az album megjelenését szerencsére a kiadó cég intézi. Annak ellenére hogy rengeteg dolgom van, rettenetes élvezem, szeretem irányítani a dolgokat, szervezkedni, rendezkedni, szóval számomra ez a tökéletes munka.
- Végre, fel bírta emelni azt a hájas seggét. - szólalt meg Johnny.
- Szerintem itt inkább a súlyos egó megemelésével volt a probléma.- mondtam, mire a többiek csak nevettek és bólogattak.

******Egy hét múlva******

 A telefonom rezgésére keltem, valakinek nagyon hiányozhattam, mivel már harmadjára hív. Az első kettő hívást kinyomtam, mert biztos nem a srácok azok, mert a munka ügyekre más telefont használok, meg amúgy is most két napra szünetet tartunk, úgyhogy úgy döntöttem felveszem. A hívó nevére rá se néztem, úgy vettem fel az idegesítően hangosan csengő telefonom.
- Hallo?
- Szia Lina. Bocs, hogy ilyen korán zavarlak, csak itt vagyok OC-ben, és holnapig szabad vagyok, gondoltam találkozhatnánk.
- Mhmm biztos, csak először megmondanád ki vagy?- kérdeztem rekedtes reggeli hangom, miután végre rápillantottam a kijelzőre, de így sem lettem okosabb, hiszen csak a számot írta ki.
- Ja, Jack vagyok. Azt hittem el van mentve a számom.- mondta.
- Eddig én is azt hittem.-ezt a telefont a személyes kapcsolatokra tartom fent, de mivel magánéletem szinte egyáltalán nincsen, alig tudom, hogy hogyan kell használni, lehet véletlenül nem jó dologra böktem rá, mikor el akartam menteni a számát. Uppsz...
-Na mindegy. Mit is mondtál, holnapig itt vagy szabadon?- kérdeztem tőle.
- Pontosan. Van kedved csinálni valamit?
- Kezdetnek elmehetnénk reggelizni.
- Felőlem. Hol találkozzunk? Nem nagyon ismerem a helyet, fedd figyelembe!
- Merre vagy most?
- Egy haveromnál.
- Tudsz mondani egy címet?
- 67, Valencia Ave.
- Bakker, az kb a város másik fele. Hogy a francba jutok el oda?
- Tudod mit, nálam van autó, inkább te mondj egy címet, és GPS-szel oda megyek.
- Oké, 141, Eagle ln., Huntington Beach.
- Rendben, amint tudok ott vagyok.
- Oké, szia!- mondtam, majd megszakítottam a hívást. Kivánszorogtam az ágyból, majd lezuhanyoztam és felöltöztem. Mire végeztem, már csengettek is, megérkezett Jack.
- Gyere be!- nyitottam ki neki az ajtót. - Már 11 óra múlt, inkább beszélgessünk itt egy órácskát, aztán menjünk el ebédelni, a reggeli már kissé késői lenne nem?
- Jó ötlet. Nézhetnénk valami filmet nem?
- Okidoki. -mondtam, majd a polchoz mentem, amin a DVD-ket tartottam.
- Nézzük csak... Movie 43? Ez nagyon beteg film, de vicces, márha olyan humorod van mint nekem. -mondtam, majd az arckifejezését látva tovább kutattam.
- Die Hard?
- Áá, nem rég néztem meg mindet. Egymás után... - lőtte le a következő ötletemet is.
- A Negyedik? Elég jó film, kissé ilyen fantazis.
- Ismerem, de mehet! Berakom a filmet, te hozz popcornt vagy csipszet.
- Igenis, kapitány.- mondtam, majd a konyhába mentem, és amint összeszedtem a hadseregre való rágcsálnivalót, leültem a kanapéra, majd nézni kezdtük a filmet.
Egyik film követte a másikat, de persze mindet végigbeszélgettük. Olyan négy óra fele megéheztünk egy kis igazi kajára, hiszen a pattogatott kukorica és a többi nem tartottak sokáig. Úgy döntöttünk pizzát rendelünk. Már majdnem egy órája vártunk a pizzára, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom, én pedig a pizzafutár hívására számítva azonnal fel is vettem.
- Szia, Caroline. -szólt bele egy ismerős hang. Pár másodperc után felismertem. Már megint ő? Mit akar már megint? Az elmúlt pár hónapban nem hívogatott, most megint miért?
- Mit akarsz Tom?- kérdeztem dühösen a vonal másik végén lévő embertől.
- Jaj, de örül nekem valaki... Na mindegy. Meglepetésem van számodra, ami biztos feldobja majd a hangulatod!
- Mi a francot tudnál mondani, ami nekem bármilyen módon is örömet okozna? Csak azzal tudnál örömet okozni, ha azt mondanád, hogy börtönbe kerültél, és az elkövetkezendő 20 évben nem is fognak kiengedni.
- Neem, kicsim. Annál sokkal jobb.
- Kétlem. És ne merészelj még egyszer kicsimnek hívni. Szállj le rólam, seggfej.- nem bírtam tovább, kinyomtam a telefont.
- Ki volt az?
- Ha nem gond, most nem akarok róla beszélni. - megértően bólintott, de nem vette le rólam a szemét.
- Inkább te mesélj. Még meg sem kérdeztem, hogy mit csinálsz te itt OC-ban? - próbáltam terelni a témát rólam.
- Nemrég megismertem egy srácot, elég jófej, meg minden, és eddig egy hotelben lakott, mert pár hete költözött Amerikába, és most vett magának egy lakást Orange County egyik városrészében, és neki segítettem költözni. Itt aludtam, és
- Értem. És honnan költözött ide, mármint melyik országból? Mert úgy mondtad, hogy nem amerikai.
- Nem fogod elhinni, de ő is Magyarországról jött.
- Tényleg? Mekkora véletlen egybeesés nem?
- De, az. Ha van kedved, holnap átmehetnénk hozzá, és megismerkedhetnétek.
- Jól hangzik. És mi a srác neve?
-Ha jól emlékszem Tom Andrássi? - a szívem kihagyott egy dobbanást a név hallatán. Ez nem lehet igaz, ez egyszerűen nem történhet meg. Nem, nem és nem.
- Lina, jól vagy? Úgy lesápadtál. Minden rendben?
- Nem, nincs, semmi sincs rendben. Nem akarok találkozni vele, nem!! Nem bírom látni megint a mocskos képét, nem!!
- Ezt hogy érted, miért nem, talán ismered? - nézett rám aggodalmas arccal.
- Az előbb vele telefonáltam.
- Mivan? Najó mostmár teljes sötétség van az agyamban. Elmondanád, hogy mi történt köztetek? Miért nem bírsz vele találkozni?
Mély levegőt vettem, majd belekezdtem. Nem húzhatom tovább, végre beszélnem kell valakivel erről.
- Úgy négy évvel ez előtt, mikor végzős voltam a gimiben Tom és én egy pár voltunk. Igazi sulis tinédzser szerelem volt. Legalábbis a részemről, és voltam olyan hülye, hogy azt hittem, ő is szeret. Épp hogy 4 hónapja voltunk együtt, amikor Tom kedvéért elmentem vele az egyik este bulizni. Bárcsak ne tettem volna. Egyik buli követte a másikat, és miután leérettségiztem, és elkezdődött a nyár, az esti kimaradozások száma csak nőtt. Magukkal a bulikkal nem is lett volna gond, a baj az volt, hogy minden alkalommal drogoztunk is. Eleinte csak füves cigi, de aztán jöttek a tabletták is. Az egész nyaram erről szólt. Nappal melóztam este meg a haverokkal felszálltunk a fellegek közé. Aztán szépen belépett a képbe a heroin is. Én nagyon féltem tőle, nem akartam kipróbálni, ezzel nem is volt a többieknek baja. De aztán egyik éjszaka mikor a szüleim dolgoztak és én egyedül voltam otthon, Tom azzal állított be hozzám, hogy menjek vele, van nála 30 gramm kokain, amit szépen el fogunk adni. És ehhez az én segítségem is kell. Láttam rajta, hogy nem tiszta, és biztos voltam benne, hogy már be volt lőve. Nem akartam vele menni, hülyeségnek és őrültségnek tartottam. Megmondtam neki, hogy ez már sok, hogy addig oké, amíg mi a kis körünkben használjuk a cuccokat, de az, hogy terjesszük is, már veszélyes. Megmondtam neki, hogy ha ő el mer indulni és árulni fogja, ráhívom a zsarukat. Ettől annyira dühös lett, hogy ordítozni kezdett velem, majd a vitát úgy zárta le, hogy megütött. Nem egyszer, többször is. - hatalmas kő esett le a szívemről, hogy végre valakinek elmondhattam mindezt. Túl sokáig cipeltem ezt a terhet magammal, ami kikészített.
- A családommal megromlott a kapcsolatom, egyedül a bátyám állt ki mellettem.  Persze ők nem tudtak mindent, a drogokról, és a verés indokáról sem tudtak. Ők csak annyit tudtak, hogy folyamatosan bulizni jártam, és kimaradtam éjszaka. Soha senkinek nem mondtam el, és Tomot sem mertem feljelenteni, mert tudtam, hogy annak mi lett volna a vége.  Ő is befogta a száját, de csak azért hogy a következő másfél évben ezzel zsarolhasson.Többet nem nyúltam drogokhoz, és azokkal a 'barátaimmal' sem tartottam a kapcsolatot, akik ebben az egészben benne voltak. Tomival sem beszéltem többet, de ő időnként meg-megkeresett. Ha pénz kellett neki, vagy ha el kellett intézni valamit, mindig engem hívom, és én mentem, mert nem akartam hogy kiteregessen másoknak arról, hogy drogoztam. Szégyelltem, rettenetesen.
Ránéztem Jackre, aki döbbent arckifejezéssel ült velem szembe. Valami fajta reakcióra várva néztem a szemébe.
- Tom, te rohadék.

Ezek után pár percig nem szólalt meg egyikőnk sem. Én arra vártam, hogy Jack megeméssze a dolgot, ő pedig csak döbbent, és kissé szomorú arckifejezéssel ült, a földet bámulva.
- Figyelj. -szólalt meg végül. - Rohadt sok mindenen mentél keresztül, és erős vagy. Nagyon erős. Ez a szemétláda akár milyen közel költözik hozzád, nem tud neked most már ártani. Amerika a te tereped, itt te vagy az aki irányít. És ha meg mer keresni, én itt vagyok bármikor, segítek szívesen. - mondta egy halvány mosollyal ajkán.
- Köszönöm. El sem tudod képzelni, mennyit segítettél már azzal, hogy meghallgattál.


----------------------------------------------------

Dündündün. Kiderült pár dolog... Remélem tetszett a rész! Ha úgyérzitek, hagyjatok egy kommentet nekem.:)) <3

Love y'all. <33

Ryuk.'

16. rész

Másnap reggel rettenetes fejfájással ébredtem fel, ráadásul fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Hiába próbáltam visszaemlékezni a tegnap estére, nem ment, egyszerűen nem tudtam visszahozni az emlékeket.
Felültem az ágyon, és egy kicsit le is lassult a heves szívverésem , mivel ahogy körbe néztem, láttam, hogy egy, az enyémhez hasonló, hotelszobában vagyok. Pólók és egyéb ruhák mindenütt szétdobálva, hatalmas nagy rendetlenség... Még mindig nem tudtam beazonosítani, hogy hol vagyok, de annyi biztos volt, hogy a hotelben, ahol megszálltunk, csak nem a saját szobámban. Ami azt jelenti, hogy valakinek kell még itt lennie... Felálltam az ágyról, hogy jobb rálátásom legyen a rumlis szobára, de még így se láttam sehol senkit. A fürdőszobába is benéztem, hát ha, és sikerrel is jártam. Zacky hortyogott halkan a kádban, egy üveg sörrel a kezében.
- Héé, Zack. Hallod, keljél már fel!! -meglöködtem óvatosan a vállát, de csak egy mély morgást kaptam válaszul, majd oldalára fordult, ami elég kényelmetlen póznak tűnt, egy kádban feküdve.
Úgy döntöttem, hogy átmegyek a szobámba, majd lezuhanyoztam felöltöztem, és szobaszervizzel kaját rendeltem, mert semmi kedvem nem volt lemenni a hotel éttermébe reggelizni, de viszont majd kilyukadt a gyomrom, és valami gyógyszert is be akartam venni, éhgyomorra pedig nem a legjobb dolog.
Mikor ajtót nyitottam a szobaszervizes srácnak, hogy behozza a kajám, hirtelen egy gyűrött fejű Jimmy sétált el az ajtóm előtt. Amikor észrevette, hogy az ajtóban állok, megtorpant, mögém nézett, és reggelimet látva, rögtön a szobámba indult.Elősször nem akartam beengedni, mert hát hékás, az ott az én kajám, de amilyen rossz állapotban volt, jobbnak láttam, ha beengedem. Odatántorgott az asztalhoz, leült, majd tömni kezdte magába ezerrel az én(!!) reggelim. Gyorsan bementem a fürdőszobába, elintézni a dolgom, és mire kijöttem, mind az öten az asztalnál ültek.
- Hogy a francba kerültetek ti ide?? Teleport vagy mi a rák?- kérdeztem tőlük.
- Jajj de morci ma reggel valaki. - mondta Zacky. -Inkább örülnöd kéne neki, és megköszönni nekem, hogy hagytalak az ágyamban aludni!- mondta rekedtes hangon.
- Ja, te legalább emlékszel valamire...
- Miért te nem?
- Legutolsó emlékem, hogy belém tukmáltatok egy rakat felest, és onnét semmi, képszakadás. Nem véletlen, hogy nem szoktam inni, ez most a ti hibátok!! Ki tudja mi történhetett velem!! -kezdtem kissé pánikba esni, így érthető hogy megemeltem kicsit a hangom.
- Sssssssssssssssshhhhhh!! - csitított le Johnny, aki az asztalon könyökölt a tányérja fölött, készen arra hogy bármelyik pillanatban belefejeljen.
- Tudod mit? Ülj le most te is, együnk legalább egy kicsit, aztán veszünk be valami fájdalomcsillapítót, aztán megtárgyalhatjuk, hogy mi történt tegnap este. Csak kérlek, kérlek, mindenki maradjon csendben.- mondta Shadows halántékát masszírozva. Kérésének eleget téve leültem én is az asztalhoz és enni kezdtem. Úgy tűnt, hogy Zacky és Johnny azok a fajták, akik másnaposan nem bírnak enni, mert mind a ketten csak egy-egy kiflit bírtak magukba tuszkolni, míg mi többiek, teli ettük magunkat.

Még úgy két órányi fekvés után rájöttünk, hogy nekünk nemsokára ki kell jelentkeznünk a hotelból, szóval mindenki visszament a szobájába, gyors összepakoltunk, majd beültünk a furgonba, és hazafele vettünk az irányt.

- Na valakinek valami emlék?
- Áhh, hagyjatok békééén, aludni akarook!- nyavalygott Johnny,  majd pár pillanaton belül be is vágta a szunyát.
- Nekem addig minden tiszta, hogy a díjátadó után elmentünk abba a clubba, fogalmam sincs, mi volt a neve. Aztán elkezdtünk inni, random, ahogy jöttek az itallapon sorban a piák. Az is rémlik, hogy te, Lina, nem akartál inni semmit, de aztán Jimmy-vel elértük, hogy ledönts pár felest, aztán meg csúsztak maguktól... - mondta Brian.
- Jaja, igen, eddig nekem is megvan. - mondtam, mire Jimmy és a többiek is bólogattak.
- Meg volt valami csaj is, aki rá akart mászni Johnny-ra, de az már hasonló állapotban volt, mint most. -mondta vigyorogva Jimmy, a leghátsó ülésen kidőlt bandatársára.
- Ja, igen és Jc majdnem ráhányt. Esküszöm sajnáltam a csajt. -mondta Matt.
- Ja, de azért te is jót röhögtél.- mondta Zack.
- Még valami infó?- kérdeztem tőlük, és reménykedtem benne, hogy rólam is tudnak még valamit.
- Hát őő nem sok minden. Nekem még az van meg, hogy fél három fele taxit hívtunk, mert addigra elkezdtem kijózanodni, de akkor meg rosszul lettem, úgyhogy nem akart az a köcsög taxis beengedni a taxiba, úgyhogy gyalogolnom kellet
t, te pedig velem tartottál, hogy "megvédj", de te még jobban el voltál ázva mint én. -nevetett Zacky, miközben rám nézett. - Aztán mikor visszaértünk és beszálltunk a liftbe, rögtön be is aludtál, úgyhogy kénytelen voltalak a hátamon a szobába vinni.
- Szóval akkor így kerültem a te szobádba... -tudom, hogy Zack nem olyan, de azért féltem egy kicsit attól, hogy történt valami más is az este. De mondjuk ruhában ébredtem reggel, és Z még be se feküdt mellém az ágyba, úgyhogy ezt végig gondolva ahogy jött úgy el is ment az aggodalmam.
- Ezek után az már biztos, hogy én veletek többet nem iszok. Több mint 4 órára nem emlékszek a tegnapi estéből, és mellesleg ti sem tudtatok sok információval szolgálni... -mondtam és még egy utolsó próbát tettem. - Esetleg még valami?
- Ennyi én kiégtem. Képtelen vagyok tovább használni az agyam, inkább alszok én is. -mondta Zacky, mire Jimmy egyetértően bólogatott. Pár perc múlva mindenki ki volt dőlve, (kivéve persze a sofőrünk...) azért én is átadtam magam a hívogató álomvilágnak.

15. rész

 Halihó! Újabb rész, remélem tetszik! Jól esne pár komment, látom ám, hogy olvastok!:DD Láttátok? Kijött a 'THIS MEANS WAR' videóklipp!! Szerintem nagyszerű lett! A rengeteg fan, ahogy halljuk, hogy énekelnek,kántálják a banda nevét, egyszerűen felemelő! Már nagyon vártam, és mot pedig egyfolytában újranézem... és újra és újra!:D Na befogom!!:DD

Jó olvasást!

Lova ya'll!

Ryuk'. xoxo

------------------------------------

- Nagyon örülök neki, hogy velem töltötted a délutánod. Én nagyon jól éreztem magam, és remélem te is. 

- Én is jól éreztem magam, és nagyon örülök, hogy feldobtad a délutánom, máskülönben csak ott ültem volna abban a sarokban, és a telefonoztam volna, míg el nem kezdődik a koncert. –mondtam nevetve Jacknek. A kissé kínos megismerkedésünk után elhívott egy közeli kávézóba. Nagyon jót beszélgettünk, élveztem a társaságát. Sok mindent meg tudtam róla. 25 éves, nem messze él innen, nyugat- Hollywood kertvárosi részében, rendezvény szervezőként dolgozik, azért is volt ott a díjátadó próbáján. Apropó díjátadó.

- Azt hiszem, lassan mindkettőnknek el kéne indulni, összekészülni. Két óra múlva kezdődik a díjazás, és hát hogy is mondjam, nő vagyok. Az a kinézet nem készül el magától.
- Jól van, rendben. – nevetett Jack, a kissé szarkasztikus megjegyzésemen. – Ha szeretnéd, visszaviszlek a hotelodba.
- Azt nagyon megköszönném. – mondtam neki, majd szólt a pincérnek és fizetett.
Mikor a szállásomhoz értünk Jack halkan megköszörülte a torkát, majd felém fordult.
- Tudod, én nagyon jól éreztem ma magam, és örülnék neki, ha máskor is találkoznánk.
- Rendben, majd meglátjuk. – mondtam neki, majd kiszálltam az autóból, és az épületbe siettem. Igazándiból jól éreztem magam Jackkel, de annyira nem, hogy randizni kezdjek vele. De lehet, hogy ő sem akar velem. Ki tudja, lehet csak barátkozni akar…
Amint felértem a szobámhoz, Zacky-vel találtam szemben magam.
- Jézus! Te meg merre jártál? Hirtelen csak eltűntél, azt sem tudtuk hol vagy, már mindenhol kerestünk! –mondta kissé idegesen.
- Ja el tudom képzelni… Ha annyira hiányoztam volna, akkor tudod van az a kis elektronikai cucc, azt hiszem mobilnak hívják…- mondtam, alig bírtam visszatartani a nevetésem.
- Azt… -kezdett volna magyarázkodni, de látta, hogy nincs esélye ezt kimagyarázni. – Jó, na igazad van. De azért aggódtunk.
- Elhiszem.
- Amúgy merre jártál? – kérdezte tőlem kíváncsian.
- Ömm, egy sráccal, akit most ismertem meg, elmentem kávézni egyet.
- Az jó, jól érezted magad?- kérdezte. Meglepődtem, hogy így érdeklődik. Igazándiból nem sokat beszélgettem még eddig Zackyvel, csak mikor együtt volt az egész banda.
- Igen, persze. Hogy ment a próba?
- Hát volt egy kis gond Johnny gitárjával, de semmi nagyobb baj.
- Akkor jó. Én most megyek és elkészülök. Mikor indulunk?
- Fél 9 kor találkozunk a lobbiban. –mondta, majd egyet bólintva elsétált.

Ahogy bementem, az órámra pillantottam. 7.45. Jó ég! Alig maradt időm elkészülni. Berohantam a fürdőszobába, gyorsan hajat mostam, majd azonnal, nagy erővel szárítani kezdtem, mert a majd’ derékig érő hajamat elég sokáig tart szárazzá varázsolni. Amint végeztem, gyorsan a bőröndömhöz mentem, és kivettem azt a pár darab ruhámat, amit birtokoltam. Nem vagyok az a kiöltözős fajta, úgy hogy nem sok ilyen elegáns ruhám van. De volt egy amit nagyon szerettem. Még csak egyszer volt rajtam, és az az este se úgy alakult, ahogy kellett volna, de attól a ruha még mindig tökéletes volt. Egy fekete magas sarkút vettem fel hozzá, egy gyöngysort és egy fekete kézitáskába raktam a telefonom, irataim, meg amire még szükségem lehet.

A fürdőszobába mentem, és egy enyhe sminket raktam fel magamnak. Sminkelni se nagyon szeretek, úgyhogy inkább csak a szememet hangsúlyoztam ki egy fekete tusvonallal a szempilláim felett, és már kész is voltam.

Pontosan fél kilenckor értem le a hotel aulájába. A srácok már mind ott voltak, magukhoz képest kiöltözve és ahogy a közelükbe értem mindegyikőjük rám pillantott, majd láttam rajtuk, hogy bennük akad a szó.

- Ennyire rosszul nézek ki?- kérdeztem tőlük, mire Zacky volt az első, aki feleszmélt, és megszólalt.
- Dehogy is, csak a farmersort és a bő zenekaros pólók után, nem gondoltuk volna, hogy így is láthatunk.- mondta kuncogva.
- Ja, nekem is fura…
- Miért, rohadt jól nézel ki!- mondta Jimmy, majd sorra a többiek is megdicsértek, kivéve Briant. Ő csak bámult rám hatalmas szemekkel, tetőtől talpig alaposan végigmérve.
- Magatokhoz képest ti sem néztek ki rosszul. – Mondtam nekik, de meg kell hogy valljam, mind iszonyatosan jól néztek ki így, „kiöltözve”. Kivéve Johhnyt és Zackyt. Ahogy észrevettem, őket annyira nem érdekelte, hogy milyen helyre mennek.

- Kössz. Indulhatunk?- nevetett Matt, majd elindult a kijárat felé.  Egy hatalmas fekete autó várt ránk a bejárat előtt, beültünk, majd pár perc múlva már a helyszínen is voltunk. A fiúkat egyből a „vörösszőnyeg” felé terelték, ahol a fotósoknak pózoltak egy kicsit, adtak néhány rövid interjút majd tovább mentek. Én addig a csapat többi részével hátul a díjátadó terembe mentem. Oldalra a színpad mellé vezettek minket, ahonnan majd végig nézhetjük a fellépést. Pár perc múlva elkezdték beengedni a rajongókat a nézőtérre.

Ahogy elkezdték kiosztani a díjakat, beszédeket mondani, egy-egy banda fellépett, én pedig a színpad oldalánál ültem. Kissé unalmas volt, persze az előadások jók voltak, de innen oldalról még sem akkora buli, mint ott lent a tömegben tombolva. Elegem lett, úgy döntöttem nem leszek tovább jó kislány, és üldögélek ott. Levettem a magas sarkúm és a táskámmal együtt Trevisnek adtam, aki azt mondta, hogy ő ott fog maradni, és szívesen vigyázott a cuccaimra. Egy gyors puszit nyomtam hálám jeléül az arcára, majd elindultam megkeresni, hogy hogyan is juthatnék ki a küzdőtérre. Kb öt perc bolyongás után találtam egy ajtót amire egy ’NÉZŐTÉR’ felirat volt festve, szerencsére nyitva volt, úgyhogy azonnal a tömeg elejére nyomultam, majd mikor a következő banda játszani kezdett a többi emberrel együtt ugráltam, buliztam. Nagyon jó érzés volt, nem tudtam, szabad e nekem ott lennem, de ott, akkor egyáltalán nem érdekelt. Csak ugráltam, vadultam, ami már iszonyatosan hiányzott. Persze voltam egyszer kétszer inni Jimmy- vel és a többiekkel, de az még sem olyan, mint több száz emberrel együtt egy emberként fel –leugrálni, énekelni a szöveget és élvezni minden egyes percet. Amint ez a banda végzett jött is a következő díj átadásának ideje. Az, amelyikben az A7x is érdekelt. Persze mi már tudtuk, hogy ők nyerik, de nagyon jó volt látni a tömeg, és a fiúk arcán is az örömöt, amikor kimondták a banda nevét. Átvették a díjat, mondtak egy rövid köszönőbeszéd – szerűséget, majd lesiettek a színpadról, hiszen pár percen belül ők jönnek a színpadra. Még egy díjat átadtak, majd az Avenged Sevenfoldot szólították a színpadra. A srácok azonnal a húrok közé csaptak, az ’Unholy Confession’-t játszották. Mindenki tombolni kezdett a nézőtéren, de nekem földbe gyökerezett a lábam. Egyszerűen nem ment. Nem tudtam levenni a szemem Synről. Ahogy beleélte magát a gitározásba, teljesen elfeledkezve a körülötte lévő világról, teljesen elvarázsolt. Teljesen más ember volt ott fent a színpadon, mint a való életben. Sokkal szenvedélyesebb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb.