14. rész

Hii guys!! Itt egy újabb rész, bár kicsit rövid, azért remélem örültök!! :)) Írjatok véleményt kommentben, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!! 

Ja igen... Nemsokára eléri az oldal az 1000 megtekintést!! Nagyon köszönöm nektek, hogy a sok kihagyás és késedelem ellenére, még mindig sokan vagytok, akik olvassátok a hülye képzelgéseim!

Mégegyszer nagyon köszönöm!!

Love ya all!!! <333

Ryuk.'

--------------------------------------------------------------

- Te meg mi a francot akarsz??

A hangom elgyengült, remegni kezdett, a szemem megtelt könnyel, de mégis a hatalmas düh, ami bennem fortyogott felülkerekedett rajtam. Csak az járt a fejemben, hogy nem sírhatom el magam.

- Figyelj, én csak beszélni szeretnék veled. Már majdnem két éve nem láttalak. Rohadtul hiányzol, szükségem van rád!!

- Nem érdekelsz. Két év eltelt. Sikerült túllépnem. Nem fogok többet veled kezdeni semmit. Kérlek, ne hívj többet. Szia! – mielőtt bármit is reagálhatott volna, leraktam a telefont. A többiek csak kikerekedett szemekkel néztek rám, előfordulhat, hogy kissé hevesen és kicsit hangosabban mondtam el az előbbi monológom, mint kellett volna.

- Ez mi volt? Vagy ki volt? – szólalt meg először Matt.

- Nem fontos. – vállat rántottam, majd mintha mi sem történt volna, visszaindultam a stúdióba.

- Ti nem jöttök? –kérdeztem a fiúkat, mire ők csak a fejüket rázták, de ők is visszatértek a munkához a stúdióban. 

Este miután Jimmy hazadobott, rögtön az emeletre mentem, előkaptam a laptopom. A Skype azonnal bejelentkezett, és én már hívtam is videó beszélgetésre egy otthoni barátnőm. Szerencsére elérhető volt, bár csodálkoztam, mivel itt éjfél van, ami azt jelenti hogy Magyarországon kb. reggel 9 van.  

- Szia Lina!! Olyan rég beszéltem veled!!! Mizu? Hogy vagy? Mesélj valamit!!

- Szia Anna. Bocsi, most nincs nagyon időm, ígérem, máskor beszélünk, most csak azt szeretném megkérdezni, hogy Tomiról mit tudsz?

- Mármint ’A’ Tomiról? Nem sok mindent. Nem beszéltem vele mostanában. Csak annyit tudok, hogy kidobta a csaját, mert terhes lett. De miért kérdezed?? Ugye nem akarsz megint… - a szavába vágtam, mielőtt még befejezhette volna.

- Nem, nem akarok semmit. Egyszerűen csak érdekelt… - a kis rohadék. Tudhattam volna, hogy ezért keresett meg, mert kidobta a csaja. Bezzeg akkor nem kellettem, mikor nekem hatalmas szükségem volt rá… De még is miért engem keres meg? Itt vagyok több ezer kilométerre tőle, két éve még egy szót se váltottunk. Miért pont engem talált meg? Van ezer meg egy ribanca otthon. Miért pont én?

*Másfél hónap múlva*

A srácok ez elmúlt öt-hétben remekeltek. Megírtak tizenegy, ismétlem 11 számot. Ez nem kis teljesítmény. Persze nem fog mind felkerülni az albumra, meg vannak még régebbről is számok, amik mindenképp fel fognak kerülni az albumra, úgyhogy most azon vitatkoznak a művészurak, hogy mi maradjon ki, és mi kerüljön fel. Közben persze párhuzamosan folynak a felvételek is, hiszen vannak tuti biztos befutók. Ahogy észrevettem, kezdenek kicsit fáradni a fiúk, szóval, mint a banda ’menedzsere’ úgy döntöttem, elvállalnak egy fellépést egy díjátadón, amin persze jelölve is vannak. Nemsokára indulunk, mindenki összepakolva, indulásra készen áll a kisbusz körül. Mindenki búcsúzkodik, kivéve engem és Briant. Igen, idő közben Zack és Jimmy is becsajoztak. Gena (Zacky barátnője), és Lilly (Jimmy barátnője) nagyon aranyosak, én bírom őket. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy nekem kellett annak lennem, aki megszakítja ezt az aranyos kis búcsúkört, de nem volt mit tenni.

- Jól van skacok. Irány a busz mindenki!!!

Miután nagy nehezen sikerült mindenkit betessékelni az autóba, elindultunk. Ez egyik hangtechnikus, Bill vezetett, mellette Matt ült, én hátraszorultam Jimmy és Johnny közé, mögöttünk pedig Zacky, Brian és az egyik hangszerekért felelős roady Trevis. Jó kis utazás lesz mondhatom, még szerencse, hogy csak egy órát kell velük kibírnom. Amint elindultunk jöttek a hülye poénok, sztorik és a többi, mikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy csend van. Körbenéztem, és azt láttam, hogy elől Mattet és Billt kivéve mindenki szunyál.  Ó Istenem, köszönöm!!

Az út többi része nyugodtan telt. Nem sokára megérkeztünk Hollywoodba a szállodánkhoz. Mindenki külön szobát kapott, kivéve a roady-kat.

Miután mindenki átöltözött, felfrissítette magát, indultunk is a csarnokba, ahola díjátadó lesz. Amint beléptünk a szervezők rögtön elkapták a srácokat, és vitték is őket próbálni egyet. Míg ők a színpadon voltak, én kerestem egy csendes zugot, ahol el lehetek, míg ők nem végeztek. A telefonom nyomkodtam, mikor egyszer csak valaki megjelent előttem. Egy vadidegen faszi volt az, és csak meredten bámult rám.

- Bocs, segíthetek? – kérdeztem tőle,  mire úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna.

- Ugh, bocsi. Kérdezni akartam tőled valamit, csak amint rád néztem kiment a fejemből, a szépséged miatt. - először ledermedve néztem rá, aztán nevetni kezdtem, de annyira, hogy a könnyem is kicsordult.

- Sajnálom, bocsi…. Bocsi. Csak ez életem legszarabb felszedős szövege!!- mondtam, mikor már kicsit lecsillapodott a nevetésem.

- Tudtam én!! Még szerencse, hogy erre az eshetőségre fogadtam. – biccentett egyet balra, majd mikor oda néztem két srácot láttam, ahogy kicsit se feltűnően minket bámulnak.

- ÁÁ , értem.

- Amúgy Jack vagyok. – nyújtotta felém a kezét.

- Én meg Caroline.

- Szeretném még egyszer letisztázni, hogy az előbbi szöveg, nem magamtól jött. Soha nem szoktam ilyen béna felszedős szövegeket használni.

- Akkor jó, már kezdtem megijedni.

13. rész

Uhh, hát halihó! :) Újra itt. Bocsi a sok késedelemért, de a nyáron megpróbálok rendszeresen részt hozni! Nem húzom az időt, itt az új rész, remélem tetszeni fog. Már ha maradt még olvasóm... ://
Ryuk.' xoxo
------------------------------------------------------

Fogtam magam és visszamentem a házba, majd a konyhában a hűtőből kivettem magamnak egy sört. Nem szoktam alkoholt inni, de most valahogy erős késztetést éreztem, hogy igyak és kibulizzam magam. Azt az egy sört sok másik követte, aztán jöttek a felesek Jimmyvel, jó pár pohár whisky és kész. Képszakadás.

Másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Ahogy kikecmeregtem az ágyamból, amibe mellesleg fogalmam sincs hogyan kerültem be, lementem, hogy gyógyszert szerezzek magamnak. Ahogy lefelé indultam attól féltem, hogy rémes állapotban fogom a lakást találni, de hatalmas meglepetésemre nem. Nem mondom, hogy minden szépen rendben volt, de nagyobb káoszra számítottam. Sehol nem volt senki, kivéve Jimmy-t aki a kanapén feküdt. Nem akartam felébreszteni úgyhogy csendben a konyhába osontam, töltöttem magamnak egy pohár vizet, és bevettem egy erős fájdalomcsillapítót. Visszaosontam az emeletre és gyors lefürödtem majd felöltöztem. Mire kész lettem, hangokat hallottam a földszintről.

- Hát te?- lent Jimmy már nagyban a rendrakáson szorgoskodott.

- Megígértem hogy segítek, vagy nem?

- Igen, de azt hittem előtte még harcolnom kell veled egyet ezért.

- Na, inkább segíts. Egy fájdalomcsillapítót is adhatnál.

- A pulton van. – mutattam a konyha felé, majd én is hozzáláttam a rendrakáshoz. Nem sok mindent kellett takarítani. Csak az üres műanyag poharakat kellett kidobálni, néhány összetört poharat feltakarítani, meg az üres üvegeket összeszedni. Elég hamar készen is lettünk vele, 2 óra fele járt, mikor mind ketten fáradtan levágódtunk a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, majd csendben bámulni kezdtük. Egy félórányi agyfárasztó műsornézés után Jimbo rám nézett.

- Na, hogy tetszett a buli?

- Jó volt, csak nem sok mindenre emlékszem.

- Mennyi mindenre emlékszel? – nézett rám aggodalommal teli szemekkel. Nem értettem mi van vele.

- Hát a kertben beszélgettünk, utána inni kezdtünk. Ja igen, meg Zacky-re is emlékszem, azzal a csajjal, azzal a szőke cicababával akivel lelépett.

- Ennyi? Semmi másra nem??- kíváncsiskodott.

- Nem. Miért, kéne még valamire emlékeznem? – néztem rá, kissé összezavarodva.

- Áá, mindegy.

- Nem, ilyet nem játszol! Szépen most elmondod, hogy miről kéne még tudnom?!-  teljes testel felé fordultam, hogy jelezzem, hogy addig itt maradunk, míg ki nem nyögi amit mondani akart.

- Najó. Tegnap olyan hajnal 2 fele Brian lelépett.

- Olyan sokáig itt maradt? Azt hittem, hogy a beszélgetés után lelépett.

- Ja, de nem is ez a lényeg. Igazándiból ez azért érdekes, mert …- nagyon sóhajtott aztán folytatta,- egy csajjal ment el. Azt hiszem Brittani a csaj neve. De biztos csak egy ilyen egy éjszakás kaland. Nyugi, jó?

- Én teljesen nyugodt vagyok. Nem érdekel, még ha összejönnek se. Attól a ribanctól szed össze nemi betegséget, akitől csak akar. Most már nem zavar.  – és tudod mit, azt éreztem, hogy tényleg nem érdekel. Ezzel a tettével olyan mélyre ásta el magát a szememben, hogy már egyszerűen nem érdekel.

- Örülök, hogy jobban vagy. – mondta, majd hirtelen pityegni kezdett a telefonja, majd szinte azonnal az enyémre is érkezett egy üzenet.

„Nem ártana összeszedni magunkat és újra dolgozni kezdeni. Egy óra múlva stúdió! Matt.”

- Hát remek. – sóhajtottam. Még szerencse, hogy nagyjából tudom a számokat amik eddig megvannak.

- Hallod, én gyors hazaugrok, aztán egy fél óra múlva jövök érted, oké?

-Oké.

Ahogy Jimmy elment, újra csörögni kezdett a telefonom. Azt hittem megint Matt az, de tévedtem. Ismeretlen szám volt. Nem szoktam az ilyet felvenni, úgyhogy kinyomtam. Felmentem az emeletre, és átöltöztem, de amint kész lettem a telefonom megint csörögni kezdett. Megint kinyomtam, és visszamentem a nappaliba és leültem a kanapéra, Jimmyre várva, mikor egy SMS-em jött.

„ Könyörgöm Karolina, vedd fel! Beszélnünk kell!”

Semmi aláírás, vagy utalás hogy ki lehet, így hát megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. De valami nagyon piszkálta a csőrömet… A nevem magyarul volt leírva, és a többi rész is hiába volt angolul, nem használt rövidítéseket. Pedig manapság Amerikában már a nagymamák és nagypapák is szlengben írják az üzeneteket…

Ahogy ezen járt az agyam, dudálást halottam kintről, így hát gyors összeszedtem a telefonom, napszemüvegem, felhúztam a cipőm és mentem ki Jimmyhez.

10 perc múlva már a stúdióban voltunk. Matt már bent énekelt a mikrofonnál, a többiek meg kint üldögéltek, Zacky valamit írt, Johnny sörözött, Syn pedig gitározgatott. Jimmy leült Z mellé és együtt folytatták tovább az írást. Gondolom egy dalszöveg volt. Én csak csendben leültem egy távolabb eső fotelba, és némán Mattet figyeltem, ahogy az üvegfal mögött énekel. 

Több órányi munka után a srácok úgy döntöttek szünetet tartanak. Nem nagyon értettem, nekem miért kellett ott lennem, de Shadz azt mondta jöjjek. Hát itt vagyok. Brian pillantásait sikerült mindig elkerülnöm, a többiekkel pedig jókat poénkodtunk, beszélgettünk és itt-ott próbáltam nekik segíteni is. A szünet alatt mind kimentek kicsit cigizni, és bár én nem dohányzom, én is kimentem, mivel nem akartam egyedül bent maradni. Épp egy asztalnál üldögélve mesélt Johny egy régi bulizós sztorit, mikor megint elkezdett csörögni a telefonom. Ugyan az a szám, elegem lett, felvettem.

- Hello. Ki az? –szóltam a telefonba kissé halk, gyanakvó hangon.

- Végre Karolin!! - szólt valaki magyarul a telefonba. Teljesen ledermedtem. A fiúk is kíváncsian néztek rám.

- Hallo, itt vagy??? – szólalt meg újra a „valaki” a vonal túlsó végéről. Mostmár felismertem a hangját, éreztem ahogy az összes vér kifut a fejemből és lesápadok. Ez volt az a hang, amit soha nem akartam újra hallani.

- Te meg mi a francot akarsz??