17. rész

- Nem lehetsz ennyire lusta! Úr isten, szedd már össze magad!!
- Neeem! Megmondtam hogy nem csinálom meg! Utálom, macerás, nem fogom újrahúrozni a gitárjaim.
- Akkor meg vidd el valahova és csináltasd meg! Két napja áll a szólóid felvétele mert te ennyire töketlen vagy, Syn!
- Csináld meg te!
-Najó, most álljon meg a menet! Én nem azért vagyok itt, hogy ugráltass engem, hanem azért, hogy a koncertek leszervezésében segítsek! Nem fogok csicskát játszani, mert őfelségének éppen nincs kedve kimozdulni a stúdióból.
- Megmondtam, hogyha én legközelebb ki megyek azon az ajtón, onnan az utam csak haza fele fog vezetni. Semmi kedvem még átautókázni a város másik végére két szaros gitár miatt!
- Ó, és úgy gondolod hogy nekem van? Én is dolgozom, nehogy azt hidd hogy csak meresztem itt a seggem egész nap!
- Tudom, hogy te is dolgozol, de neked biztos több időd van rá mint nekem. A telefonokat a kocsiból is el tudod intézni.
- Najó, Syn! Tényleg igaza van. - szállt be végre segíteni Matt és mögötte Zacky és Jimmy is egyetértően bólogatott.
- Rosszabb vagy mint egy ovis kislány, akinek kimaradt a délutáni alvás, de tényleg. Nem nagy munka, te is meg tudod csinálni, vagy akkor legalább tedd be a segged a kocsidba és menj el valami hangszerboltba, ott biztos újra húrozzák neked...- mondta Zacky, akinek ahogy észre vettem, kezdett elege lenni abból, hogy Briannel már két napja vitatkozunk Mattel, hogy csinálja meg a két gitárját, amiken elszakadt a húr.
- Basszátok meg!- mondta majd felkapta a gitárjait és kiviharzott a stúdióból.
Három hét telt el a múltkori fellépés óta. Azóta a srácok szinte ki se mozdultak a stúdióból, folyamatosan dolgoznak, de meg kell hogy mondjam, nem állnak annyira jól. Synyster így is lassan halad a szólóival, és most meg ráadásnak ez a két nap kiesés... Nem épp a legjobb. Az én dolgom felvétel téren le van tudva. Az éneklésről sikerült őket lebeszélnem, a zongorás részeket (legalábbis eddig mindent) már feljátszottam, én már inkább a megjelenés körüli és utáni dolgokat intézem, interjúk újságoknak, tévéknek, rádióknak, stb. Az album megjelenését szerencsére a kiadó cég intézi. Annak ellenére hogy rengeteg dolgom van, rettenetes élvezem, szeretem irányítani a dolgokat, szervezkedni, rendezkedni, szóval számomra ez a tökéletes munka.
- Végre, fel bírta emelni azt a hájas seggét. - szólalt meg Johnny.
- Szerintem itt inkább a súlyos egó megemelésével volt a probléma.- mondtam, mire a többiek csak nevettek és bólogattak.

******Egy hét múlva******

 A telefonom rezgésére keltem, valakinek nagyon hiányozhattam, mivel már harmadjára hív. Az első kettő hívást kinyomtam, mert biztos nem a srácok azok, mert a munka ügyekre más telefont használok, meg amúgy is most két napra szünetet tartunk, úgyhogy úgy döntöttem felveszem. A hívó nevére rá se néztem, úgy vettem fel az idegesítően hangosan csengő telefonom.
- Hallo?
- Szia Lina. Bocs, hogy ilyen korán zavarlak, csak itt vagyok OC-ben, és holnapig szabad vagyok, gondoltam találkozhatnánk.
- Mhmm biztos, csak először megmondanád ki vagy?- kérdeztem rekedtes reggeli hangom, miután végre rápillantottam a kijelzőre, de így sem lettem okosabb, hiszen csak a számot írta ki.
- Ja, Jack vagyok. Azt hittem el van mentve a számom.- mondta.
- Eddig én is azt hittem.-ezt a telefont a személyes kapcsolatokra tartom fent, de mivel magánéletem szinte egyáltalán nincsen, alig tudom, hogy hogyan kell használni, lehet véletlenül nem jó dologra böktem rá, mikor el akartam menteni a számát. Uppsz...
-Na mindegy. Mit is mondtál, holnapig itt vagy szabadon?- kérdeztem tőle.
- Pontosan. Van kedved csinálni valamit?
- Kezdetnek elmehetnénk reggelizni.
- Felőlem. Hol találkozzunk? Nem nagyon ismerem a helyet, fedd figyelembe!
- Merre vagy most?
- Egy haveromnál.
- Tudsz mondani egy címet?
- 67, Valencia Ave.
- Bakker, az kb a város másik fele. Hogy a francba jutok el oda?
- Tudod mit, nálam van autó, inkább te mondj egy címet, és GPS-szel oda megyek.
- Oké, 141, Eagle ln., Huntington Beach.
- Rendben, amint tudok ott vagyok.
- Oké, szia!- mondtam, majd megszakítottam a hívást. Kivánszorogtam az ágyból, majd lezuhanyoztam és felöltöztem. Mire végeztem, már csengettek is, megérkezett Jack.
- Gyere be!- nyitottam ki neki az ajtót. - Már 11 óra múlt, inkább beszélgessünk itt egy órácskát, aztán menjünk el ebédelni, a reggeli már kissé késői lenne nem?
- Jó ötlet. Nézhetnénk valami filmet nem?
- Okidoki. -mondtam, majd a polchoz mentem, amin a DVD-ket tartottam.
- Nézzük csak... Movie 43? Ez nagyon beteg film, de vicces, márha olyan humorod van mint nekem. -mondtam, majd az arckifejezését látva tovább kutattam.
- Die Hard?
- Áá, nem rég néztem meg mindet. Egymás után... - lőtte le a következő ötletemet is.
- A Negyedik? Elég jó film, kissé ilyen fantazis.
- Ismerem, de mehet! Berakom a filmet, te hozz popcornt vagy csipszet.
- Igenis, kapitány.- mondtam, majd a konyhába mentem, és amint összeszedtem a hadseregre való rágcsálnivalót, leültem a kanapéra, majd nézni kezdtük a filmet.
Egyik film követte a másikat, de persze mindet végigbeszélgettük. Olyan négy óra fele megéheztünk egy kis igazi kajára, hiszen a pattogatott kukorica és a többi nem tartottak sokáig. Úgy döntöttünk pizzát rendelünk. Már majdnem egy órája vártunk a pizzára, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom, én pedig a pizzafutár hívására számítva azonnal fel is vettem.
- Szia, Caroline. -szólt bele egy ismerős hang. Pár másodperc után felismertem. Már megint ő? Mit akar már megint? Az elmúlt pár hónapban nem hívogatott, most megint miért?
- Mit akarsz Tom?- kérdeztem dühösen a vonal másik végén lévő embertől.
- Jaj, de örül nekem valaki... Na mindegy. Meglepetésem van számodra, ami biztos feldobja majd a hangulatod!
- Mi a francot tudnál mondani, ami nekem bármilyen módon is örömet okozna? Csak azzal tudnál örömet okozni, ha azt mondanád, hogy börtönbe kerültél, és az elkövetkezendő 20 évben nem is fognak kiengedni.
- Neem, kicsim. Annál sokkal jobb.
- Kétlem. És ne merészelj még egyszer kicsimnek hívni. Szállj le rólam, seggfej.- nem bírtam tovább, kinyomtam a telefont.
- Ki volt az?
- Ha nem gond, most nem akarok róla beszélni. - megértően bólintott, de nem vette le rólam a szemét.
- Inkább te mesélj. Még meg sem kérdeztem, hogy mit csinálsz te itt OC-ban? - próbáltam terelni a témát rólam.
- Nemrég megismertem egy srácot, elég jófej, meg minden, és eddig egy hotelben lakott, mert pár hete költözött Amerikába, és most vett magának egy lakást Orange County egyik városrészében, és neki segítettem költözni. Itt aludtam, és
- Értem. És honnan költözött ide, mármint melyik országból? Mert úgy mondtad, hogy nem amerikai.
- Nem fogod elhinni, de ő is Magyarországról jött.
- Tényleg? Mekkora véletlen egybeesés nem?
- De, az. Ha van kedved, holnap átmehetnénk hozzá, és megismerkedhetnétek.
- Jól hangzik. És mi a srác neve?
-Ha jól emlékszem Tom Andrássi? - a szívem kihagyott egy dobbanást a név hallatán. Ez nem lehet igaz, ez egyszerűen nem történhet meg. Nem, nem és nem.
- Lina, jól vagy? Úgy lesápadtál. Minden rendben?
- Nem, nincs, semmi sincs rendben. Nem akarok találkozni vele, nem!! Nem bírom látni megint a mocskos képét, nem!!
- Ezt hogy érted, miért nem, talán ismered? - nézett rám aggodalmas arccal.
- Az előbb vele telefonáltam.
- Mivan? Najó mostmár teljes sötétség van az agyamban. Elmondanád, hogy mi történt köztetek? Miért nem bírsz vele találkozni?
Mély levegőt vettem, majd belekezdtem. Nem húzhatom tovább, végre beszélnem kell valakivel erről.
- Úgy négy évvel ez előtt, mikor végzős voltam a gimiben Tom és én egy pár voltunk. Igazi sulis tinédzser szerelem volt. Legalábbis a részemről, és voltam olyan hülye, hogy azt hittem, ő is szeret. Épp hogy 4 hónapja voltunk együtt, amikor Tom kedvéért elmentem vele az egyik este bulizni. Bárcsak ne tettem volna. Egyik buli követte a másikat, és miután leérettségiztem, és elkezdődött a nyár, az esti kimaradozások száma csak nőtt. Magukkal a bulikkal nem is lett volna gond, a baj az volt, hogy minden alkalommal drogoztunk is. Eleinte csak füves cigi, de aztán jöttek a tabletták is. Az egész nyaram erről szólt. Nappal melóztam este meg a haverokkal felszálltunk a fellegek közé. Aztán szépen belépett a képbe a heroin is. Én nagyon féltem tőle, nem akartam kipróbálni, ezzel nem is volt a többieknek baja. De aztán egyik éjszaka mikor a szüleim dolgoztak és én egyedül voltam otthon, Tom azzal állított be hozzám, hogy menjek vele, van nála 30 gramm kokain, amit szépen el fogunk adni. És ehhez az én segítségem is kell. Láttam rajta, hogy nem tiszta, és biztos voltam benne, hogy már be volt lőve. Nem akartam vele menni, hülyeségnek és őrültségnek tartottam. Megmondtam neki, hogy ez már sok, hogy addig oké, amíg mi a kis körünkben használjuk a cuccokat, de az, hogy terjesszük is, már veszélyes. Megmondtam neki, hogy ha ő el mer indulni és árulni fogja, ráhívom a zsarukat. Ettől annyira dühös lett, hogy ordítozni kezdett velem, majd a vitát úgy zárta le, hogy megütött. Nem egyszer, többször is. - hatalmas kő esett le a szívemről, hogy végre valakinek elmondhattam mindezt. Túl sokáig cipeltem ezt a terhet magammal, ami kikészített.
- A családommal megromlott a kapcsolatom, egyedül a bátyám állt ki mellettem.  Persze ők nem tudtak mindent, a drogokról, és a verés indokáról sem tudtak. Ők csak annyit tudtak, hogy folyamatosan bulizni jártam, és kimaradtam éjszaka. Soha senkinek nem mondtam el, és Tomot sem mertem feljelenteni, mert tudtam, hogy annak mi lett volna a vége.  Ő is befogta a száját, de csak azért hogy a következő másfél évben ezzel zsarolhasson.Többet nem nyúltam drogokhoz, és azokkal a 'barátaimmal' sem tartottam a kapcsolatot, akik ebben az egészben benne voltak. Tomival sem beszéltem többet, de ő időnként meg-megkeresett. Ha pénz kellett neki, vagy ha el kellett intézni valamit, mindig engem hívom, és én mentem, mert nem akartam hogy kiteregessen másoknak arról, hogy drogoztam. Szégyelltem, rettenetesen.
Ránéztem Jackre, aki döbbent arckifejezéssel ült velem szembe. Valami fajta reakcióra várva néztem a szemébe.
- Tom, te rohadék.

Ezek után pár percig nem szólalt meg egyikőnk sem. Én arra vártam, hogy Jack megeméssze a dolgot, ő pedig csak döbbent, és kissé szomorú arckifejezéssel ült, a földet bámulva.
- Figyelj. -szólalt meg végül. - Rohadt sok mindenen mentél keresztül, és erős vagy. Nagyon erős. Ez a szemétláda akár milyen közel költözik hozzád, nem tud neked most már ártani. Amerika a te tereped, itt te vagy az aki irányít. És ha meg mer keresni, én itt vagyok bármikor, segítek szívesen. - mondta egy halvány mosollyal ajkán.
- Köszönöm. El sem tudod képzelni, mennyit segítettél már azzal, hogy meghallgattál.


----------------------------------------------------

Dündündün. Kiderült pár dolog... Remélem tetszett a rész! Ha úgyérzitek, hagyjatok egy kommentet nekem.:)) <3

Love y'all. <33

Ryuk.'